Mangó és a többiek

Helló 2012!

2012-01-22T23:01:00.006+01:00

Hát rég jelentkeztünk, szánjuk-bánjuk, de az az igazság, hogy 2012 rögtön két szép döntési helyzettel nyitott felénk. Ezekre nem is szeretnék kitérni, lényeg, hogy jelenleg olyan komoly döntések meghozatala előtt állok, amik elég rendesen meghatározza a saját és a kutyákkal való közös kis életünk fonalát.
Szerettem volna csinálni egy videót az évről, de egyszerűen nem jutott rá időm. Valaki kérdezte tőlem, hogy milyen volt ez az évem, és azt válaszoltam, hogy végülis nem rossz... aztán gondolkoztam, és rájöttem, hogy egy nem rossznál azért jóval több volt. Nagyon sok helyre eljutottam, érdekes, szeretetreméltó emberekkel ismerkedhettem meg, amit nagyrészt a kutyáimnak köszönhetek. Miattuk néha képes vagyok átlépni a saját határaimon, és megtapasztalni, átélni olyan dolgokat, amikben korábban nem lehetett részem, mert nem volt hozzá bátorságom. Nem volt kiért bátornak lenni, most pedig itt vannak ők ketten, még ha néha előszeretettel cibálgatják azt az egy idegszálamat, ami megmaradt a nyomukban:)

Hogy mi is történt velünk karácsony óta? Volt ottan egy enyhén kaotikus szilveszter, ahol a durranásokra a két kutya két különböző irányba futott. Mangó méreteivel mit sem törődve próbált elbújni a lakásban, asztal alatt, karácsonyfa alatt (persze sehova nem fért be...), míg Brúnó felborzolt szőrrel rontott ki ilyenkor az udvarra, hogy ádáz harcot vívjon a láthatatlan démonnal. Önbizalma még a Gyalog Galopptól ismert Fekete Lovagét is megszégyeníti:)

Próbáltam lekötni a kis agyukat, de igazából szombat délutántól vasárnap délutánig tűzijátékoztak és petárdáztak, így aztán mindig belefutottunk néhány váratlan durranásba. Pár napig élvezhették a benti létet, a nyuszkókat felköltöztettük addig az emeletre.

A hétvégéinkben annyi változás állt be, hogy a vasárnap délelőtti longierent is felvettük a programjaink közé. Most úgy állunk, hogy szerda du. suli, szombat de. mantrailing Brúnóval, du. agility, vasárnap de. longieren Mangóval, du. ismét agility. Mi tagadás, elég fárasztó, de semmiről nem szeretnék lemondani:) Pedig előbb-utóbb attól tartok muszáj lesz, mert nem bírom anyagilag. Ráadásul a suli lassan beindul hétvégente is, na hogy azt hogy oldom meg:D

Agility-n most nincs Tomi, úgyhogy Dóri helyettesíti őt februárig, de élvezzük, jó kis pályákon gyakorlunk, zónázunk és szlalomozunk. Szlalomnál még a bal oldalról való beküldést kell gyakorolni, mert onnan hajlamos a 2. rúdnál bemenni.

Mantrailing: egyre fárasztóbb:D Nagy távokat teszünk már meg, és már egyre nehezebb terepviszonyok között. A múltkor a meredek domboldalon a sárban felfelé mászva már azon voltam, hogy előbb ásom meg ott helyben a síromat, minthogy a dombtetőre felküzdjem magam. Lefelé meg mindenféle bozót kapta el a lábam, kapcsolatunk oly szoros lett, hogy kis híján ott tartottak éhen halni. Legutoljára már hideg nyomon mentek a kutyák, vagyis Anitától megkaptuk az útitervet (melyik lesnél melyik csapáson tovább stb.:), majd gazdi nyomás, Anita és kutya vár... vár, közben gazdi dacolva a vadakkal, hóval, sárral, növényzettel fut (én spec. úgy 1 percig, utána csak vonszolom magam)... majd fél óra elteltével elindul a keresés. Én sajnos már csak a végét látom egy fa mögül leskelődve, amikor feltűnnek a színen. Brúnó igen helyes, szimatol ezerrel, tájékozódik a levegőben, dolgozik:) A többi kutyával is egész konszolidált a viszonya, odamordult néha, de általánosságban már nem csinálja a fesztivált. Ma pl. voltunk vele edzésen, és a végén szabadon engedtem, teljesen normális volt, pedig Harley teljesen rácuppant a hátsó felére, árnyékként követte, Brúnó meg mint aki észre sem vette. Ami pedig magát a pályát illeti: piszok ügyes a kis fickó. Egyrészt eszméletlen gyors, másrészt nagyon figyel és simán lehet vele könnyebb pályákat menni, persze nem olyan szépen, mint Mangóval, mivel ívekre még nem figyel, meg hát hol minit, hol midit ugrik még, azért neki verője lesz szép számmal. A videóinkat elnézve, ezen még Mangóval is van mit fejleszteni.
Brúnóval el kezdtük itthon tanulni a zónát, elég nehéz vele, mert a segge külön életet él. Vagyis nem válik be nála a szőnyeges módszer, mint Mangónál, mert az, hogy hol a két mellső mancsa csöppet sincs összefüggésben a hátsójának az irányával:) Végül egy befőttes üveg tetejével rávezettem, hogy a deszka végén meg kell állnia, aztán magára a pozícióra klikkeltem csak, így a tető aztán nem is kellett. Edzésen megragadtuk az alkalmat, és a palló egyik szárán próbára tettem a tudását, nagyon szépen ráérzett:) Remélem folyt. köv.

Longieren: Mangó egészen ráérzett, már egy vagy két méterre el tudok távolodni a szalagtól, miközben ő kocog szépen a körön kívül. Egyik alkalommal egy kutyus a kerítésen kívül kuksolt minket, és Mangó odaszaladt. Ilyet nagyon de nagyon ritkán csinált eddig (egész konkrétan csak egyre emlékszem), úgy látszik, annyira nem számítottam rá, hogy nem "fogtam" eléggé. Utána szépen elmentünk még egy párszor a kutya előtt, hogy kijavítsuk.

Most épp betegeskedünk, hétvégén viszont Brúnóval Solymos. Remélem a nap ugyanúgy fog sütni, mint mikor hétköznap pofátlanul betűz az iroda ablakába...

Mikulás sapkába bújt farkas

2011-12-26T16:56:00.007+01:00

Megint elmaradtam a szokásos beszámolókkal, olyannyira, hogy közben már egy karácsony is elszállt felettünk. Megpróbálom röviden összefoglalni, mik történtek velünk az utóbbi napokban.

12.14.: elvittük suliba Mangót. A feladatok jól mentek neki, nem sokat felejtett, a közömbösítésre rá kell gyúrni, látszik, hogy erre nem szentelünk elég figyelmet. Pl. mikor gazdát cseréltek a kutyák, Mangó felpattant és körtáncot járt az "új gazdi" körül:) Majd viszem őt is többször, és akkor hozzászokik. Az óra végén aztán egy nagyon megtisztelő kérdést tettek fel nekem. Az egyik oktató a jövőben külföldre szándékozik költözik, Judit pedig szeretné ha segítenék neki az oktatásban. Elsősorban trükkök tanításában, de akár bármi másban is, legyen az engedelmes vagy agility. Hát egy kicsit lefagytam. Mondtam, hogy nem hinném, hogy megfelelő lennék a feladatra, de nyugtatgattak, hogy segítenének mindenben. Ez több, mint megtisztelő, és a szívem szinte ordítja, hogy igen, fogadd el:D Az eszem már jobban hezitál. Nem tudom, mennyire lenne tőlem okos ezt bevállalni. Egy biztos, agility rovására semmi pluszot nem vállalok be:) Meg hát már mantrailing is... Könnyen lehet, hogy ebből nem is lesz semmi, úgyhogy gondolkoztam is rajta, hogy egyáltalán leírjam-e, de aztán úgy döntöttem, hogy a felkérés attól még elhangzott, és bárhogy is alakuljon, ez már mindenképpen óriási megtiszteltetés, hogy ilyen értelemben gondoltak rám.
12.17. de. : mantrailing Brúnóval. Mivel egyedül voltunk, majdnem egy teljes órát dolgoztunk vele egyhuzamban, egy pár perces szünetet beiktatva. Nagyon ügyes volt, egész messzira elbújtam már, és olyan helyekre is, ahol véget ért az út, és helyette egy ilyen ágas-bogas tisztás következett. Próbáltam néha leskelődni, olyan jó érzés volt látni, hogy 1. engem keres, 2. mennyire használja az orrát, és végre valahol kihasználhatja a terrier énjét. Munka végeztével már kicsit problémásabb volt, mivel átszaladt előttünk egy szarvas, amitől totál begőzölt.
12.17. du.: edzés Mangóval. Szlalomban szinte már nem hibázik, kivéve ha az annak számít, hogy az erejétől kipattan a rúd a helyérőlXD. Felzóna továbbra is szar. Kipróbáltam, hogy nem vittem neki kecót, ilyenkor látszik, hogy mennyit fejlődött az egy év alatt, mennyivel jobban hozzá szokott a helyzethez, szépen elfeküdt a pálya szélén (bár volt egy sajátos mozgó fekvése, szóval ahányszor megfordultam, gyanúsan közelebbinek tűnt...)
12.17. éjjel céges karácsonyi buli, és bár hulla fáradtan indultam el, igen jól sikerült. Ez elég off, de mivel ez is hozzájárult a hétvégi kellemes hangulatomhoz, pár szóval jellemezném az estét: pálinka, eszik, röhög, pálinka, röhög, bűvész-show, amin ámul és röhög, majd vodka, röhög, táncol, röhög, táncol, és valahol még egy vodka... Aztán 4 óra alvás után indulás Solymosra.
12.18. : szóval ezen a vasárnapon ismét Solymoson jártunk, ahol ezúttal is sikerült egyszer lelépnie, mert felugrott mellőlünk egy nyuszi, illetve ügyesen belesétált keresztanyámék kerti tavába... Hazafelé viszont Brúnó és Panka megleptek a kocsiban, Pestig összebújva aludtak. Egyik kutyára sem jellemző, hogy a másikhoz akár egy centivel közelebb táborozna le, most viszont egymáshoz simulva aludtak, miközben Brúnó Panka hátán pihentette a buksiját. Nagyon jó érzés volt ezt látni, nyuszi-incidens el is felejtve...
12.19-20.: munka után elvittük őket biciklizni, majd vacsiztak, és kaptak csontot. Ki-kinézegettem rájuk, nehogy összekapjanak, egyszer még ki is mentem letesztelni Brúnót. Nagy megelégedettséggel jöttem be, mert B nemhogy nem morgott meg, de amikor látta, hogy felé megyek, felnézett, csóválni kezdett, és kérés nélkül "átadta" a csontját. Aztán egyszer csak barátom szól, hogy Mangó a szomszédban van, Brúnó pedig a hátsó udvarban. A rejtély, hogy miért is. Le voltak fárasztva, csontoztak, mi a fene lehetett ennyire csábító, hogy pár perc alatt megmászták a másfél méteres kerítést. El se tudom mondani, mennyire letört. Ilyenkor a szokásos dolgok jutnak az eszembe, hogy más aki nap 5 percet sem foglalkozik a kutyájával, miért nincs behívási gondja, miért nem szöknek a kutyái, míg az enyémeket hiába viszem minden áldott nap futni, még betegen is. Na mindegy, sok mindenen mentünk már át ahhoz, hogy tartósan az ilyen történésék ne nyomják rá a bélyegüket a kapcsolatunkra (ezt bizonyítja, hogy majdnem el is felejtettem ezt leírni:).
12.22-23.: szabin voltam, úgyhogy igyekeztem minél több időt a kutyákkal tölteni. Csütörtökön Kunszigeten, pénteken a Püspökerdőben. Mindegyik nagyon jól sikerült, a szavam nem lehet az ebekre. Itthon hatalmasakat játszottunk, rég hülyültünk ennyit, ilyenkor úgy ki tudok kapcsolni, mintha egy kicsit átadnának abból a fajta felfogásból, ami szerint ők élnek, amikor nem rágódsz a gondjaidon, amikor nem nyomasztanak a múltbeli események, csak a most számít, a most pedig jó és más nem számít. Brúnóval tanulunk zónázni és csengőt érinteni:)
12.23.: Mangót bevittük a belvárosba a karácsonyi vásárba. Párszor húzott, ha ember vagy kutya ment el mellettünk, de ahhoz képest, hogy egy kezemen meg tudnám számolni hányszor voltunk benn vele a városban, nagyon ügyes volt.
12. 24.: délelőtt rekordsétát tettünk a bácsai réten-töltésen. A kocsi felé menet poénkodni kezdtem, hogy ekkora séta után milyen gáz lenne, ha mondjuk útközben valahol elhagytuk volna a kocsikulcsot. Rossz poén volt, mivel utána kiderült, hogy tényleg nincs a zsebemben, a mezőn sikerült elhagynom... Karácsonyi csodaként hétfőn megtaláltuk:) Itthoni játék még biztosította a kutyák megfelelő lefárasztását, ami az este folyamán nagyon jól jött, este ugyanis szüleimhez mentünk kutyástul. Többnyire csak döglöttek körülöttünk, igen jól neveltek voltak udvari kutya létükre.

Származási hely: 2011 karácsony

A többi nap nem sok lényeges történt, illetve annyi, hogy megpróbáltam beszoktatni a kutyákat a lakásba - teljes kudarc. Anyuméknál kisangyalok, fekszenek egy kijelölt helyen, nálunk viszont képtelen elvonatkoztatni a nyusziktól. Brúnó nyüszít nekik és remeg, Mangó pedig képes ráugrani a ketrecre, ha egy pillanatra nem figyelünk:S Holnaptól dolgozom, úgyhogy hétvégéig lekorlátozódik a tevékenységünk, idén már edzés sem lesz, se suli. Úgyhogy ha addig nem jelentkeznénk, boldog, kutyás élményekben gazdag új évet kívánunk mindenkinek!

Karácsonyi fotók:

Kunsziget:

A kiváltságos

2011-12-11T22:29:00.003+01:00

A következőképpen nézett ki a napunk:

1. állomás: Hatvan, nagybátyámék. Anyumék bevetették magukat a rokonokhoz, mi meg leléptünk egy városnéző körútra. A "kutyátlan" emberek valahogy Brúnót jobban tolerálják, pedig izgága, de valahogy nála ez mégis cuki (érdekes pl. hogy ha Panka vagy Brúnó felugrál, már dögönyözik is tök mindegy mit mondok, míg ha Mangó csinálja ugyanezt, fel vannak háborodva...). A városban néhány ember arcán elcsíptem egy-egy mosolyt, miközben Bruncit nézték (nem tudom, mi, emberek mit várunk ilyenkor, hogy majd visszamosolyog?!).
Kisétáltunk egy térre, ami valójában játszótér volt, de semmi antiebes tábla, a gyalogosoktól pedig kellőképpen el tudtunk vonulni, úgyhogy lecsatoltam a pórázt, megpisiltettem egy fánál (elég vicces, hogy parancsszóra pisil:), majd fotózkodtunk, trükköztünk, labdáztunk, aztán séta haza. Ott aztán dilemmáztam egy kicsit, mert az udvar nem ám olyan szedett-vedett fű nélküli, virágtalan, mint úgy általában nálunk, hanem szép, gondozott, ráadásul cicaszagú... mi legyen hát Brúnóval, mert nekem be kéne mennem a házba. Hát kikötöttem, gondoltam lesz, ami lesz, tanul egy kis türelmet. Néha belekezdett egy pár mp-es hisztibe, de többnyire csendben üldögélt és várt. Meg is tömték a végén kajával...

Származási hely: Solymos 2011.12.11

2. állomás: Solymos, nagyszülők. Túl sok minden nem történt, Brúnó árnyékként követett. Meglepő, milyen idilli tud lenni a kettőnk kapcsolata egy idegen helyen, itthon pl. sosem várna az ajtóban akár órákon keresztül, ott meg odafagy a küszöbre:) Ahhoz képest, hogy mamámék mennyire nem díjazták először a kutyák jelenlétét, most már oda jutottunk, hogy mikor begördültünk a kapun, mamám kipattant a lakásból, és megszólalt, idézem: "Hello, Panka is jött?":) Nesze neked gyerek, unoka, Panka meglegyen:) A nap végén pedig én voltam az egyedüli, aki elbírt a tudattal, hogy Panka bejöhet a lakásba, Brúnónak viszont kinn kellett maradni, úgyhogy rávettek, hogy engedjem be szegény kuncsorgó, a világ összes fájdalmát magán cipelő kutyát a házba (ahova Panka előtt állat még be nem tette a szőrös kis tappancsát). Nagyon boldogan berontott, egyenesen a konyha felé, mire rászóltam, erre 180 fokos fordulat és tűz be a Panka ajtó melletti házikójába. Úgy préselte bele magát, de hát ugye bármilyen áldozatot megér, hogy benn maradhasson:) Utána abban ücsörgött indulásig.

3. állomás: szintén Solymos, keresztanyámék, másodunokatesómék. Ennél jobban azt hiszem, ha akarnám, se tudnám jobban gyerekekhez szoktatni. Lili trükközött vele ezerrel, és persze egy tonna virslit töm bele, miközben Balázs valami bugócsigaszerűséget dobált közvetlenül mellette a földre, a 11 hónapos Andris pedig teli szájjal vigyorgott, ha csak meglátta.
Keresztanyám szülei vidáman köszöntötték az ajtóban, majd ajtó kitár, és csak azt hallom, hogy már invitálják is be a drága ebzetet. Hát mondom, ez kész:)

Odafelé még kicsit problémás volt az utunk, Brúnó ugyanis féltékenykedett. Én utaztam velük a hátsó ülésen, és ha Panka beült mellém, Brúnó először csak szemrehányóan nézett, majd finoman befurakodott közénk, aztán úgy rám telepedett, ahogy csak bírt, nem győztem leküldözgetni az ölemből. Hazafelé természetesen már végigaludta az utat, Mangó meg majd szétesett örömében, mikor hazaértünk. Vele, mármint Mangóval azt hiszem ott rontottam el, hogy nem ismertem a szabályok szükségességét. Brúnónál az agresszív megnyilvánulásai miatt az elejétől kezdve világossá vált a szigorú szabályok szükségessége. Mangóval is igyekeztem mindig következetes gazdi lenni, már kölyökkorában bevezettem a napi sétát, vittem kutyák közé, és az első naptól kezdve tanítottam. Ismerte a "fúj" vezényszót is, szóval alkalmaztam tiltást, de csak ha nagyon szükség volt rá, mert féltem, hogy azzal csak bekorlátozom. Brúnón tapasztalom, mennyire együtt tud élni a szabályokkal, mennyire tud azokhoz idomulni, amitől a kapcsolatunk csak még szorosabb.

Összes kép (10 db):

Új projekt neve: mantrailing

2011-12-10T12:36:00.008+01:00

Magamhoz képest sokáig nem jelentkeztem, ennek leginkább a sötét az oka, és egy elég aljas egy hetes megfázás, ami miatt a kutyázásom lekorlátozódott egy napi félórás biciklizésre.

A hétvégén ennek ellenére az edzést nem hanyagoltuk. Mangóval haladunk rohamost előre, palló és palánk egész szép már, elkezdtük a hintát is tanulni, és a 6-os szlalomról áttértünk a 12-esre. A "fel" zónánkkal azóta is gond van, ami miatt csak mérgelődöm mindig, olyan igazságtalannak találom, hogy egy ekkora kutyára ugyanakkora zóna vonatkozik, mint egy minire, szegényem ha csak szimplán fut, már azzal átlépi a zónát:S Na mindegy, ez van:) Úgyhogy ügyes a drágám nagyon, és mindig hálát adok érte, hogy rátaláltunk erre a sportra, imádom, ahogy a kutya figyel rám közben, ahogy együtt kell működnünk, ahogy megérti, mit akarok (rejtély, hogyan:D), és ami a legfontosabb, hogy élvezi.

Szegény Brúnó is élvezné... Elég nehéz vele, ami azt illeti. Néha elviszem, de kb. minden edzésen nekimegy egy kutyának (persze pórázon, pályán felőle az épületet is lebonthatják körülötte, az se érdekelné). Elég sokan vagyunk, és a labda meg a futás láttára túlpörög, és ha odajön egy kutya, nem pajtásnak, hanem színtisztán zavaró tényezőnek veszi, és nem tűri. Minden ilyen eset után megfogadom, hogy többet nem viszem, mert ez senkinek nem hiányzik. Aztán megyünk vele egy kört, vagy csak megnézünk egy újfajta akadályt, és már a gondolattól is lelkiismeret-furdalásom támad, hogy nem viszem, annyira neki való. Mindent megcsinál. A múltkor a zsákos kúszót vettük, először még Tomi tartotta a zsákot, másodszorra már ráengedte, harmadszorra pedig Brúnó már csak beküldtem, és tök egyedül átment rajta magától, utána is simán. A másik gondunk, hogy időhiány miatt nagyon keveset tud futni. Kezdő még, de valahol meg mégsem, neki 5 perc az nem munka, meg se kottyan neki. Miután futott ráadásul már nyugisabb is lesz, csak hát sokszor ennyiből áll számára az edzés:S Próbálom kárpótolni mindezért. Ott a suli, de néha azt is kevésnek érzem, meg hát az fizikailag nem is terheli igazán. El kezdtem vele úgy kb. kéthetente bejárni a belvárosba. Legutoljára múlt szombaton voltunk a karácsonyi vásárban. Erről tudni kell, hogy rengeteg ember lófrál ilyenkor bent (lófrálás=forralt borozik). Brúnó egy álom volt, bárki tanúsíthatja, aki látott minket. Végig láb mellett jött laza pórázon, ha be kellett mennünk a tömegbe, akkor besorolt mögém vagy még szorosabbra vette a figurát mellettem. Elmentünk jó pár kutya mellett, és a vicc: az én kutyám, aki elvileg antiszoc, városhoz alig szokott ebzet, tök nyugisan sétált el minden kutya mellett, miközben azok kétlábon, ugatva parádéztak a láttunkra. Néha ellenőriznem kellett, hogy nem cserélték-e le a kutyám a póráz másik végén... Két órát voltunk benn, begyűjtöttünk néhány simit és dícséretet, de enélkül is az egyik legboldogabb gazdiként üldögéltem volna hazafelé a kocsiban...

Két róka, egy simabőrű és a Tégla:)

Ezen kívül elindult egy másik projekt az életünkben. A családom már hülyének néz, hogy ennyi időt szánok a kutyáimra (érdekes, nekem rohadt kevésnek tűnik), nem kis meglepődést váltottam hát ki, mikor vázoltam a nagyon közeli jövőre vonatkozó terveink, ami valójában már annyira közeli, hogy már el is kezdődött:) Történt ugyanis, hogy Győrben meghirdettek néhány olyan foglalkozást, amire korábban errefelé nem igazán volt példa, többek között dog dancinget és longierent éééééés mantrailinget. Mikor ezt megláttam, rögtön bezsongtam, hogy ha nem is mindegyikre, de mantrailingre nekünk járnunk kell! Épp nem ütközött az agility-vel sem, úgyhogy - nem törődve azzal, hogy talán azt kell majd ennünk, amit az erdőben begyűjtünk, merthogy hó végére nem marad egy vasam se - jelentkeztünk, és ma meg is ejtettük az első órát Brúnóval:) A következőképpen nézett ki: kocsiba be és irány Győrújbarát, ott örömködtünk az ismerős arcoknak és négylábúaknak, majd nyomás fel az erdőbe. Kutyára hám és hosszú póráz, majd a gazdi futás - dombnak felfelé, majd 10-20 méter után egy szimpatikus fa mögé bevetettük magunkat. Nos, volt némi kétely bennem, hogy a kutya nem-e egyszerűen hallotta a lihegésem a fa mögül... Legyünk optimisták, és reméljük hogy nem, ez esetben viszont B nagyon szépen dolgozott. Húzta Anitát szépen a nyomomban. Egyszer volt, hogy eltért az útról hamarabb, de gyorsan visszatalált. Meg olyan is előfordult, hogy már majdnem elment mellettem, mikor észrevett. Ez mondjuk azért is jó, mert látszik, hogy nem a látását használta. Szóval nagyon tetszett, nekem is és neki is. Remélem tudunk járni rendszeresen, mert több szempontból is hasznos. 1. kap egy kis plusz törődést és munkát, amit nagyon igényel, 2. terrierként egy olyan sportot űznénk vele, amiben némiképp kiélheti a vadászösztönét, 3. ingergazdag környezetben is megtanul rám figyelni, 4. szerintem elég jól építi a kötődést a gazdihoz. Délután Mangóval voltunk edzésen, most elég gyorsan elfáradt, viszont a szlalomja valami álom volt, egyszer sem hibázott.

Egyik vasárnap volt szerencsém (másoknak talán szerencsétlenség:D) nekem tartani az edzést, na nem kell semmi komolyra gondolni, kitettem kb. 4-5 akadályt a kezdőknek, és néztünk rajta néhány variációt. Hát elég fura érzés volt:) Megragadtam a lehetőséget, és mindkét kutyát elvittem, Mangóval futottunk haladó pályát, Brúnóval meg leteszteltük a kezdők pályáit:) A végén pedig véletlenül kiengedtem őket a kecóból (kinyitottam az ajtót, majd valamiért felálltam, az meg nyitva maradt, és mikor utána megfordultam, ott állt mögöttem a két kutya vigyorogva:), nagy meglepődésemre Brúnó semmi feszkót nem csinált, pedig Mangón kívül csak kanok voltak. Egyszer nézett csúnyán, mikor egyszerre két kan szaglászta, az már sok volt neki. Kedves Jézuska, karácsonyra azt szeretném kérni, hogy a kutyáimmal bátran, gond nélkül mehessek sok kutya közé:) Jó lenne velük néha megdumálni, hogy ez nekik is jobb, mert akkor több kalandban lehet részük, már pedig ezek élnek-halnak az ilyenekért.

Holnapot Brúnóval elvonultan töltjük, na nem a világtól, csak Győrtől, megyünk rokonokhoz Mátrába.

Rázós kezdete a télnek

2011-11-18T14:32:00.007+01:00

Múlt hétvégén volt részünk mindenben, akar pár kellemes, és pár annál kellemetlenebb pillanat.

Kiborulás 1:
A lovardában egy másik agility-s csoporttal osztozunk a helyen, és hát ez elég nagy hangzavart és szűkös helyet eredményez. Befelé Mangó az új kutyák miatt rettenetesen húzott, lenyúltam, hogy megigazítom a pórázát, ám amikor lecsatoltam, Mangó abban a pillanatban elszelelt, célba vette a legközelebbi kutyát és nem kicsit meghajtotta.Persze ilyenkor hívhatom, tojik rám magasról. Szóval ezzel be is mutatkoztunk...
Kiborulás 2:
Kint az egyik lovas megkért, hogy dobjam oda neki a korláton heverő plédet, ám amikor elindultam a ló felé, megbokrosodott tőlem a ló:S Na nem nagyon, de azért épp eléggé ahhoz, hogy a plédet inkább visszatetessék velem...
Kiborulás 2 és fél:
A kezdő edzésre elvittem Brúnót. Hát azt a hisztit, amit levágott. Totál be volt gőzölve a labdára. Mindenki labdájára.
Kiborulás 3-4-5...:
Brúnót betettem a ketrecbe. Felajánlottam Márki-gazdinak, hogy beteheti mellé Márkit, nem lesz gond. Bár egy kicsivel okosabb lennék néha, ugyanis tévedtem:S Brúnó elég csúnyán nekiesett Márkinak:S Nem a területét védte, nem amiatt balhézott, hanem mert mindketten túl izgatottak voltak. Persze rögtön kikaptam, és Brúnót - szerintem a tettének megfelelő mértékben - megfegyelmeztem. Nem haragudtam rá, rá nem, magamra annál inkább. Elkaptam a grabancát, a hátára fektettem, és az edzés végéig nem szóltam hozzá. Ezzel egy nap alatt már kétszer sikerült síri csendet teremtenek a lovardában.

Kellemes élmény 1:
Mangó eszméletlen ügyin ment a pályán, a haladó pályán, merthogy most először azon vettünk részt. Elég furcsa volt azt a pályát futni, amin az A3-asok is gyakorolnak. Igaz, nekünk csak a felét, úgy 10-15 aksit kellett lefutni, amin jópárszor fenn is akadtunk, de akkor is, a végén meglett:D
Kellemes élmény 2:
El kezdtük tanulni a hintát. Eddig olyan térd magasságig emeltük, néha kicsit megszeppent, leginkább azon, hogy nem állt rajta elég stabilan és lepottyan (amikor már a hinta földet ért, lecsúsztak a lábai:), de igyekszik mindig javítani, szóval félni nem fél tőle.
Kellemes élmény 3:
Brúnó tulajdonképpen akármilyen pályát kap, megcsinálja. Egy idő után már a ketrecben sem hisztizett, sőt az edzés legvégén, mikor benéztem a kecóban, aranyom aludt...
Kellemes élmény 4:
Ez nem is inkább kellemes, hanem megtisztelő. Nekem kellett segíteni a kezdőknek, míg Tomi nem ért rá. Kicsit kaptam sokkot a feladattól. E heti edzésen is ráadásul ismét megnyertem ezt a posztot, kineveztek "felügyelőnek", mivel egyik edző sem lesz. Hülye vagyok én még ehhez, de azért örülök, hogy kinézik belőlem, hogy mégsem vagyok az:D

A héten ténylegesen is beköszöntött a tél. Szép deres volt a táj (még Mangó is:), és borzongató hideg. De örülünk neki, az ősz már most hiányzik ugyan, de a télnek is megvan a maga sajátos hangulata, amikor 5 percen keresztül öltözködsz, hogy a lehető legkisebb testfelületed maradjon csak szabadon:), amikor rajtatok kívül már alig van mozgás az utcákon, amikor a legapróbb nesz is ijesztően hangosnak tűnik, amikor a hidegtől képtelen vagy gondolkodni, amikor kipirul az arcod, amikor a csontjaidban érzed a természetet...

Származási hely: PANA

Akiknek se szél, se eső, se köd nem számít:)

Származási hely: PANA

Amitől még a Duracell nyuszi is kipurcan

2011-11-10T19:19:00.004+01:00

Jó lenne néha felpakolni a kutyákat, és elmenni messzire. Mindegy hova, lényeg, hogy csak mi legyünk, hármasban. Közel sem tökéletes a mi kapcsolatunk, de az utóbbi napokban velük szemben tanúsítom a legnagyobb türelmet, és ez meg is látszik. Ha valamire nem úgy reagálnak, ahogy szeretném, felfújom magam, de csak úgy egy percre, majd lehiggadok, és úgy csinálok, mintha mi sem történt volna, ezzel sikerül megőriznem a nyugalmam, és egyértelműen ezt oldalamat szeretik és tisztelik a leginkább. Rájöttem, hogy forgatókönyveket kell készítenem. Minden problémás helyzetet előre el kell képzelnem magamban. Tisztán kell látnom magam előtt a határokat, mi az, amit meg akarok engedni nekik és mi az, amit nem, hogy is szeretném, hogy egy jelenet lezajlódjon. Mert ha nem látom pontosan magam előtt, akkor az adott szituáció közben elbizonytalanodom, illetve nem leszek elég következetes. Egyik nap voltunk sétálni, és a cicás incidens ellenére (nem baj, majd a 10. vagy 20. cica után már ezt is megtanuljuk kezelni) rég sétáltunk ilyen jót. Este, hátizsákkal (óriási találmány!), pórázon, láb mellett egy órát. Nem húztak, döcögtek mellettem. Brúnó fejlődött ebben igazán nagyot.

Tegnap rokonlátogatóba mentünk Mátrába. Brúnó jött velünk. Odaúton megálltunk a tatai tónál. Először B-re tettem flexit, de aztán úgy döntöttem, kipróbáljuk anélkül. Semmi gond nem volt, teljesen jól behívható volt, egy-egy gyalogosnál kellett kicsit erőteljesebben rászólni, mert ment volna barizni. Viszont a madarakat is csak távolról figyelte, és végig körülöttünk szimatolt. Megállapítottam, hogy milyen jól szocializált, futók, biciklisek, babakocsik, rájuk sem hederített. Aztán Solymoson is sétáltunk egy nagyot. Az erdőben minden okés volt, szimatolt, jött, ha hívtam. Úgy látszik túl tökéletes lett volna a napunk, a szőlők alatt ugyanis egyszer csak megfeszült. A távolban két szarvas szaladt, én pedig már hiába szóltam... kb. 10 mp alatt Brúnónak nyoma veszett. Gondoltam magamban, hogy a legjobb helyen, Mátrában, egy számára full idegen környezetben. Pár perc után aztán visszatért. Úgy de úgy leszidtam volna, de csak egy ejnye-bejnyét és egy pórázt kapott a nyakába. Otthon aztán játszott egyet a gyerkőcökkel. Ott már el is felejtette velem a kis incidens, annyira kulturáltan viselkedett. Kezdjük ott, hogy behívtak minket a lakásba, de nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet, kint hagyni a kutyát egyedül egy idegen (de haaaatalmas) udvaron. Szinte biztosra vettem, hogy mindent körbepisil, és a legapróbb helyekre is bemászik, ergo nem éppen maga lesz a vendégkutyák példaképe. Ehelyett Brúnó lefeküdt az ajtó előtt és el se mozdult onnan, amíg ki nem mentem. Akkor el kezdtek vele trükközni a gyerekek. Lilinek szinte bármit megcsinált, ült, feküdt, hempergett, kúszott:D A kis Balázs kicsit kaotikus helyzetet idézett elő, ugyanis próbált beszállni a játékba, viszont nem igazán hallgatott rám. Lili megfogadta a tanácsaim, mikor hogyan dicsérje meg a Brúnót, Balázs többnyire csak tömte a virslit a kutyába, B meg azt se tudta néha, fiú-e vagy lány:) Mindenesetre élvezte a helyzetet, csóvált nekik ezerrel, én pedig csodálva néztem, hogy mennyire kedves a gyerekekkel.
Hazaúton aztán szundizott a kocsiban, hiába ennyitől még ő is elfárad:)

Ma a Püspökerdőben voltunk Márkiékkal sétálni. Amíg várakoztunk, ott is gyakoroltuk a pórázos sétát. Háti nélkül azért meglátszik, hogy mennyivel több az energia bennük, főleg Mangó hajlamos előresietni. Megy a tv2-n egy új kutyás sorozat, az Egyik kutya, másik nem. Korom Gábor látja el hasznos tanácsokkal a kutyatartókat. Számomra eddig a japán vacsora, illetve a pórázon való húzás megszüntetése volt a legtanulságosabb, ez utóbbit most gyakoroljuk is, és úgy tűnik, működik. Az alapja a forgolódós módszer, ha elénk kerül, akkor azonnal megfordulunk, viszont amin ledöbbentem, hogy Korom Gábor is azt mondta, hogy nyugodtan rántsunk bele ilyenkor kicsit a pórázba, hiszen a kutya is megránt vagy húz minket. Ez így van, egyszerűen én ugyanazt alkalmazom, amit ő alkalmaz velem szemben. Ráadásul kettőnk közül ha valaki húzhat, az elviekben max. én lehetnék.
Márki megérkezte után aztán sétáltunk egy jó nagyot. Jó párszor fogócskáztak is hármasban, azt az iramot, amit ezek ketten diktáltak szegény Márkinak:) Nem is játszottak még együtt ennyit. Ráadásul korábban sosem sikerült Mangót leállítanom, mikor túlságosan bedurvult Márki üldözése közben, most viszont akárhányszor rászóltam, hogy "elég", abbahagyta a fogócskát és odajött hozzám. Mi minden ilyen alkalommal megéljük a holdra lépés pillanatát, azt a bizonyos nagy lépést:)

Képek tegnapról, leginkább Tatáról:

Mangóval jelenleg így megy a flip (úgy 2:30-tól pár dobásnyi sidearm):

Blokk

2011-11-06T19:34:00.003+01:00

Ez nem az én napom... és ezt sajnos az év 365 napjából 300-on elmondhatom... Az életem sokszor nem éppen úgy zajlik, ahogy azt anno elterveztem. Amikor tiniként elképzeltem, hogy milyen állásom lesz, milyen házam, milyen autóm, milyen párom, úgy egyáltalán milyen életem. Persze a kiszámíthatatlanság nem mindig rossz, hiszen itt vannak a kutyák, 10 évvel ezelőtt még azt se tudtam mi az az agility, dog dancing, mantrailing stb. Sosem gondoltam volna, hogy ilyenekre fogok vágyni, és hogy a kutyáimmindennél és mindenkinél fontosabbak lesznek, a saját kutyáim. De ott a másik oldal, hogy régen azt hittem, nem lesznek majd anyagi gondjaim, hogy lesz egy szép hegyen-völgyön is strapabíró autóm, lesz egy párom, akivel együtt szerzünk majd újabb és újabb élményeket. Most csak azt látom, hogy egyedül nem tudnám fenntartani a házat, ahol élek (hatalmas pluszpont viszont, hogy van házunk, ahol magunk élhetünk, kert, ahol kutyákat tarthatok), hogy nem hogy olyan autóm, úgy egyáltalán egy saját autóm nem lesz soha (pluszpont ismét, hogy szüleimét korlátlanul használhatom...), és örülhetek, hogy van valakim, aki legalább nem húz vissza (bár ezt már azért vitatnám... mindenesetre támogatást nagyon ne is várjak tőle). Szóval én nem ilyen lovat akartam, tartja a mondás, amihez hozzátehetem optimistább pillanataimban, hogy legalább van lovam...

No szóval van két dögöm, akivel néha meggyűlik a bajom, imádom őket, és azt a kevés igazán boldog pillanatot, amit átélhetek, nekik köszönhetem. Mangóval voltunk agility-n, és az utolsó körnél valahogy nagyon leblokkoltam:S A nagylányra büszke vagyok, az elején ugyan jó látványosan odacibált minden kutyához, de aztán szépen figyelt, és jó formában volt. Igazán fitt volt ahhoz képest, hogy délelőtt voltunk sétálni, aztán edzésen ment ünk egy rövid pályát, majd szlalomot (nem az igazi még), zónáztunk (na, az már egész szépen megy, egyszer kipróbáltuk, hogy a végén nem mondom, hogy "touch", és úgyis megállt:) ráadásul tép is már rendesen a pallón is), kicsit frizbiztünk, végül egy hosszabb cseles pályával zártunk a végén pallóval (vhogy így nézett ki). Volt benne francia, olasz, hátsó kereszt és egy kecsker. Ez utóbbi régen nagyon jól ment nekünk, amit lehetett, azzal oldottunk meg, utóbbi időben viszont úgy tűnik, kicsit belezavarodtam. A palló előtt kellett volna kecskerrel balra megugratnom a kutyát, majd fel, de egyszerűen nem ment. Szegény Tomi hiába mondta/mutatta/rajzolta le min. 10x, mit kéne csinálnom, csináltam én, de valahogy mégsem. A fejemben nem igazán állt össze, hogy kéne kinéznie, és szerintem ettől bizonytalanodott el Mangó, és fogalma nem volt róla, mit szeretnék - csöppet sem csoda. A végén már csak őt sajnáltam (meg Tomit és a többieket, hogy ennyit kell velünk küzdeni és ránk várni:). Mindegy, Mangó zokszó nélkül dolgozott<3

Mosolyforrásaim:

Származási hely: PANA

B mint büszke

2011-11-04T17:54:00.001+01:00

Jaj, ez a korai sötétedés nagyon betesz nekünk, már sötétben megyek haza, úgyhogy a reggeli séta úgymond már kötelező, este ugyanis eléggé lekorlátozódnak a lehetőségeink (se frizbi, se agility, se labda nem nyerő, marad a bicaj meg egy kis engedelmes vagy trükközés, ha marad energiám a nap végére...). Pedig Brúnóval el kéne kezdenem a labdatréninget, támadt egy ötletem, hogy taníthatnám meg neki, hogy más labdája után ne rongyoljon el anélkül, hogy a labdára való motiváltságát csökkenteném. Leszidni ugyanis nem akarom azért, mert bezsong, ha más labdázik, hiszen éppen ezt a labdaőrületét akarom kihasználni. Majd meglátjuk, működik-e a dolog, egyenlőre el se kezdtük:)

A hosszú hétvégét sétálással zártuk az itteni utcákban, ami ritka. Kb. 1,5-2 órás sétálás lett belőle hátizsákos kutyákkal, egész ügyik voltak, csak ahol sok kutya ugatott körülöttünk ott lettek túl izgatottak.

Ja, és Mangó tudja a flipet!:D Frizbiztünk hétvégén, már neki is megy a flip és a sidearmot is tovább gyakoroljuk tovább:) Áh, akarok egy jóóó nagy füves telket!!! Meg jöhet bele egy medence is, köszönöm:D

A napsütéses hétvége emlékére egy büszke B:)

Származási hely: PANA

A videó első része már ismerős lehet, az ugyanis az első edzések egyike, a 2. fele viszont már a múlt hét.

Bemutató + belváros + erdőjárás

2011-10-31T10:37:00.009+01:00

A tegnap egy rendhagyó nap volt. Edzés helyett agility bemutatót tartott Véneken, este pedig Brúnó ideiglenesen átcsapott belvárosi kutyába.

Bemutató:

Véneken kutyafogathajtó versenyt rendeztek a Szánhúzókért Alapítván y támogatására, ahova minket is meghívtak bemutatózni. A versenyről - nagy bánatunkra - lemaradtunk, legalább a kutyákban gyönyörködhettünk. Mi tagadás, a szánhúzó fajtáknak pusztán a látványa izgalommal tölt el, csodálatos kutyák kinézetre és jellemre egyaránt. Becsülöm azokat az embereket is, akik az ilyen kutyák adottságait így kihasználják, és lehetőséget teremtenek a kutyáiknak, hogy kiéljék az ösztöneiket. Ráadásul ha valahol, hát náluk működik a falkaszellem. Már önmagában értük megérte kimenni. Az első percekben mondjuk nem éppen voltam vidám... Nem számítottam rá ugyanis, hogy ennyi kutya lesz (nem tudom, mégis mit gondoltam). Mangó már a kocsiban meg volt őrülve, alig mertem kivenni. Szerencsére megengedték, hogy behajtsuk kocsival, különben a kecót úgy kellett volna végigcipelnem a fél falun:S Szépen felállítottuk, gyűjtöttem magamba némi határozottságot, és kivettem a kocsiból Mangót. Nemsokára el is raktam, mert pályát jártunk. Mindenki két pályát kapott Tomitól, az elsőnek a kezdete kifejezetten nehézre sikerült a számunkra, előre láttam, hogy itt gondjaink lesznek. Lettek is, pedig lefutottuk kétszer, mindkétszer rosszul, de a végén megismételhettük valamelyik pályát még egyszer, engem pedig nem hagyott nyugodni a gondolat, úgyhogy naná, hogy ezt futottuk még egyszer, ekkor már hibátlanul. Na de nem is ez számított igazán. Nem különösebben érdekelt, hogy a pályát hogy futjuk, az érdekelt csak, hogy mennyire fog rám figyelni, vajon kifut-e a nézők vagy a kutyák közé. Mikor nekikezdtünk, már kecón kívül volt, ami önmagában necces pont volt - ezt hittem:) Nagyon büszke vagyok rá. Vannak ezerszer fegyelmezettebb kutyák, vannak, akik még itt is póráz nélkül sétálnak a gazdi mellett, és nekik a közelükbe sem érhetünk, de tojok rá! Mangó ült mellettem a pálya szélén, és figyelt - rám. A labdára teljesen bezsongott, pályán meg se fordult a fejében, hogy kifusson, pedig néhány idióta kölök el kezdte hívogatni, mikor leültettem a startvonalnál. A körök között feküdt mellettem, trükköztünk meg dögönyöztem. Sosem voltunk még ennyire kettesben a tömegben... A bemutató után fotózkodtunk meg beszélgettünk. Na ekkor már Mangó kezdett túlpörögni. Minden kutyával játszani akart, tisztára odavolt, de hát akkor már én se fegyelmeztem annyira, mint előtte, szóval érthető.

A nap képe:

Származási hely: Véneki bemutató 2011.10.30

Többi fotó:

Így futottunk a bemutatón (az első két körünk nem lett felvéve, pont amiket úgy elrontottunk:P)

Séta a városban:

Hogy neki is meglegyen a napi élménye, el akartam vinni biciklizni bemutató után, de aztán jobb jutott eszembe. Párom jött vidékről busszal, gondoltam bemegyünk elé. 1 órát sétáltunk a városban úgy, hogy ebzet végig láb mellett jött, póráz lazán rám csatolva, kb. háromszor engedtem hosszú pórázra szimatolni és pisilni. Egyszer pedig elengedtem, és labdáztunk. Hazafelé kettőnk között döcögött, teljes mértékben felvette a ritmust.

Úgyhogy tegnap úgy fejeztük be a napot, hogy mindkét kutyával helytálltunk egy szokatlan szituációban. Ismét megbizonyosodhattam róla, hogy sok mindenre képesek lennénk, csak gyakorolni kéne, szoktatni őket és magamat is. Remek nap volt!

Erdőjárás:
Gyönyörű idő meg úgy egyáltalán az ősz azért kiált, hogy kirándulni menjünk. Megfűztem kis családom, hogy menjünk együtt, apum találjon ki valami jó helyet, egyetlen szempontom: erdőbe:) Tényőt választottuk. Egy klassz, egész széles földúton, pontosabban egy kivájt mederben meneteltünk felfelé a meseszép őszi tájban. Töprengtem, hogy el merjem-e engedni a kutyákat, mégis csak egy erdőben vagyunk megannyi vadszaggal körülvéve. Mangó behívása egész jó, de Brúnó... ráadásul Brúnó egy erdőben... kb. úgy csatoltam le a pórázt, hogy viszlát kutya:D Na jó, ennyire nem vagyunk felelőtlenek, de azért fel voltam készülve a pillanatra, amikor szagot fog és nyomkövetve elinal. Nem így történt. Mindkét kutya behívása tökéletes volt. Jöttek első szóra. Mangó többnyire előttünk kocogott, Brú jobbra-balra szaglászott, de a közelünkben maradt, és vágtatott, ha hívtuk. Jól lefáradtak a folyamatos föl-le ugrálásban. Olyanokat vetődtek néha, hogy nézni se bírtam. Mangó külön megtaposta az idegeink, amikor párom felmászott egy vadászlesbe, ez a lökött meg elindult utána. Hát most láttam életem először kutyát létrán mászni! Szabályosan ment fel négy lábbal fokonként, egyszerre kaptam sokkot és röhögőgörcsöt. Sikerült a felénél leparancsolni, de aztán mikor én kezdtem el felmászni, már úgy kellett leemelni a fára mászó kis mackót:D

Származási hely: Tényő

Fekete lyuk

2011-10-29T15:01:00.005+02:00

Idegen pályás edzésen beszéltük egyszer, hogy az egyenes kúszó a kutya számára olyan, mint valami fekete lyuk. Még kilátszik a farka a bejáratnál, amikor a túloldalon már kinn van a feje:D

A mai edzésre azt hiszem, büszkék lehetünk. Mangóval egy 20 aksiból álló pályát futottunk úgy, hogy volt benne palánk és palló is. Hát első próbálkozásra kapásból az első aksit elrontottuk, mert rossz helyre ültettem a kutyát:) Utána viszont hát hű:D Akadt persze, amin még volt mit szépíteni, viszont lefutottuk! A zónáknál se szállt már el, néha ugyan úgy ugrott bele a zónásba a végén, de sokkal jobban figyelt rá, mint a múltkor. Persze videó nem készült, holott nálunk volt a fényképezőm...:S
Hányszor elgondolkoztam rajta, hogy biztos jó ötlet-e, hogy járunk agility-re, de egy-egy jobb napon vagy mikor látok versenyekről videókat, elfog az izgalom, annyira imádom, és a kutyák is. Csodálatos dolog együtt részt venni valamiben, amit mindketten élveztek, és ami pont a kettőtök közös munkájától lesz olyan szép. Izgulós típus vagyok, nagyon. Utálok szerepelni, utálom, ha néznek, és soha egyetlen egy szituációban sem tudtam megfeledkezni erről. Agility az egyetlen, amelynek során ki tudom zárni a külvilágot. Ha elindulunk a pályán, minden gondom elszáll, és semmi más nem létezik, csak mi. Ilyenkor azt se tudom megmondani, hogy ki van körülöttünk, vagy mit csinál, abszolúte semmit nem érzékelek a pályán kívül zajló eseményekből (max. mikor Tomi bekiabál, hogy "futás":). Ez az, amit ebben a sportban szeretek, és hogy mindig rácsodálkozom a kutyákra, amiért ilyen mesterien lekövetik az ember testbeszédét.

Brúnó is jött velünk, visszük jövő héten lovardába, aztán meglátjuk. Ma önmagához képest egész jól viselkedett. Volt egy kis hiszti, de közel sem akkora, mint múltkor, sőt Jokerrel, a terrierrel is elvoltak, pedig tőle tartottam. Hát hogy ezek milyen édesek együtt, egyik fekete, a másik barna pöttyös, ugyanolyan zakkant kis terriererek, csak Brúnó 2 cm-vel alacsonyabb - sajna még így is éppen maxi...:( - és picit nagyobb a mellkasa. A végén el is akartam engedni, de féltem, hogy játékon nehogy összebalhézzon másokkal. Pályán pörög ezerrel:D vagy háromszor a kúszó tetején ment végig, mert elrontottuk, és akkor gondolta, biztos ez volt a rossz, hogy nem benne, hanem rajta kell menni:D márpedig a labdáért bármit...
Amire ismét rájöttem: csupa olyan dolgot rovok fel Brúnónak, amivel anno Mangóval is megküzdöttünk, csak nagy örömömre mára nagyjából sikerült ezeket legyűrnünk. Most ismételt kezdőként ezekkel sajna újra szembesülnünk kell, de Mangó példázza, hogy ez idővel menni fog - csak ezt tartsam szem előtt.

Aztán zárásul Mangóval még szlalomoztunk egyet, sokkal jobban megy már, csak meg kellett szoknia a benti szlalomot.

A bemutató át lett téve holnapra, reméljük jól sikerül.

Videók

2011-10-27T07:33:00.002+02:00

Hoztam pár videót, semmi komolyat, csak néhány momentum napjainkból, amit érdemes volt megörökíteni.

Videóösszeállítás a nyári edzéseinkről, onnan is a jobb körökről. Azért van még hova fejlődni no:)

Mangó és Panka jó barátnők lettek, ahhoz képest, hogy az elején Panka mindig rendszabályozta csak a nagylányt, most kifejezetten keresi a társaságát.

Mangó imád apportozni dolgokat, cipőt, fát, pórázt, tulajdonképpen bármit, amire rámutatunk, majd úgy kell lebeszélni, hogy hagyja abba, már nem kell többet idehordani semmit. Felcsillan a szeme, mikor kérünk tőle valamit:) Levideóztam, ahogy a telefont keresi, olyan tündéri. Néha már akkor is hozza, ha nem csörög, csak olyan helyen van, ahova szerinte nem illik:D

A végére pedig a nyuszik újbóli táphadjárata:

Ja, vasárnap pedig agility bemutató lesz Véneken, a csapatunk által:)

Ősz a javából

2011-10-22T10:21:00.004+02:00

Sajnos az elmúlt héten rengeteget dolgoztam, melóhelyen, majd itthon folyt.köv... úgyhogy kicsit elmaradtam az írással, pedig nem éppen unalmasan telnek a napjaink.

Szóval beköszöntött az ősz, aminek mi nagyon örülünk. A kutyáim (főleg Mangó) pörögnek ezerrel, egyszerűen nem tudom őket lelőni, tegnap egy több órás kirándulás, majd 2 órás edzés és kutyázás után is ugyanúgy ugra-bugrált itthon dologra invitálva, mintha egész nap nem lettünk volna sehol. Nekem is hiányzott már a sapkás, bakancsos/csizmás időszak. A táj gyönyörű, a hideg egy kis napsütéssel fűszerezve pedig számunkra a tökéletes idő.

Voltunk is kirándulgatni itt-ott a hagyományos sétáinkon túl. Voltunk a cseszneki vár lábánál:

Származási hely: Ősz - Szőgye, Csesznek, Püspökerdő (Győr)

Hát itt egyszer pár mp-re leállt a szívverésem, ugyanis átszaladt előttünk a bozótban valami állat, Mangó előtt úgy 2-3 m-re, nem tudom mi volt, csak hogy min. akkora volt, mint a Mangó. Simán bebeszéltem volna magamnak, hogy csak képzelődtem (mivel más nem látta), ha Mangó ugyanabban a pillanatban nem feszült volna be. Megérezhette a szagát, el kezdtem gyorsan behívni, nehogy utána szaladjon, nagyon fülelt, ő se tudta, most akkora merre mozduljon, de odajött, viszont utána is nagyon mehetnékje volt, úgyhogy megerősített, hogy nem vagyok dilis - legalábbis ebben nem:)

Voltunk a Duna-parton, Szőgyén.

Származási hely: Ősz - Szőgye, Csesznek, Püspökerdő (Győr)

Tegnap pedig a Püspökerdőben Mangóval. Nagyon ügyes volt. Megfogadtam, hogy többet viszem el kirándulni egyedül, akármennyire is bűntudatom van, hogy közben Brúnó itthon unatkozik egyedül. Egyedül egy kis tündér, szépen behívható, figyel ránk végig a séta alatt, imádok vele mászkálni. Brúnó nehezebb eset, kötődik, nem arról van szó, viszont megvan a maga akarata, sokkal önfejűbb. Ketten pedig két kisördög, akik miatt én feszültté válok, és ezzel elindul egy körkörös folyamat. Szóval nekem is és nekik is kiegyensúlyozottabb az idegen helyes séta, ha külön vannak.

Származási hely: Ősz - Szőgye, Csesznek, Püspökerdő (Győr)

Ma ismét a Püspökerdőben voltunk, csak egy másik részén, és immár két (pontosabban három, mivel Panka állandó útitárs) kutyával. Nagy meglepetésemre egész kezelhetők voltak. Mangóval abszolút nem volt gond, Brúnóval is csak annyi, hogy túl aktív volt, túl sokszor kellett rászólni, hogy ne menjen be az erdőbe, vagy ne menjen el olyan messzire vagy ne maradjon le egy szagos kis gödör miatt. Azért mikor póráz nélkül vezetem őket láb mellett, kapunk néhány kedves és elismerő pillantást:)

Származási hely: Ősz - Szőgye, Csesznek, Püspökerdő (Győr)

Összes kép:

Tegnap megejtettük a 2. közös edzést. Hát ez most már rázósabb volt, mint az előző, mivel egyedül vittem őket. No, hát nem könnyű egy bazi nagy ketreccel, hátival és két izgatott kutyával manőverezni. Amivel gondjaink voltak: Brúnó labdamániája. Olyan szinten rá van kattanva a játékokra, hogy miközben vártunk a sorunkra, a kutya folyamatosan szűkölt és remegett! Mangó ismét egy tündér volt, feküdt csendben a ketrecben minden szó nélkül, borzasztó sokat fejlődött ezen a téren. Brúnóval viszont nem tudom mit kezdjek, őt hiába zárom be a kecóba, ott is ugyanúgy hisztizik, mivel hallja a labdák csipogását. Az egész ketrec rázkódik, mintha valami szörnyet zártam volna be. Szegény Mangót meg sajnálom közben, hogy be kell zárnom mellé a kis idegroncsot, aki mellett ő még feküdni se tud:S Pályán fut mint egy őrült. Szupi pumival futottunk együtt, akik tavaly télen kezdték az agility-t, szóval Brúnóval kapásból lefaragtunk pár hónapot az elejéről, és még így is elsőre lefutotta hibátlanul:) Csak hát itt is, ha valaki labdázik közben, lefutja a pályát, elkapja a saját lasztiját, majd csá, rohan a másik kutya labdája után. Anno ezzel Mangóval is voltak gondok, de őt jobban le lehetett tiltani labdáról, Brúnónál ez esélytelen. Jó, persze, nézzük a jó oldalát, pályán nem fut ki, ahogy Mangó sem futott ki még sose, és ez a lényeg.

Mangóval zónáztunk, szépen csinálta egészen addig, amíg pályába be nem építettük a palánkot meg a pallót. Na ott a lendülettől elszállt:D Csak úgy repült le mindegyikről. Hiába, elragadta a hév, emiatt nem lehet rá haragudni:) Majd összeáll a kis buksijában, hogy akárhogy is tép, ott stop. Ez nekem is kell, mivel kiköpöm a tüdőm, mire a palló végére érek:) Azért így, hogy már teljes pályát futottunk, nem csak olyan óvatosan kocog át a pallón, mint eddig, ugyanúgy rohan ott, lehagy:) Gázos viszont továbbra is fel zónánk, Mangó átugorja:S úgyhogy lépésszabályozót kell majd neki betenni, ezt se tudom még az pontosan micsoda:S

Ja, és két hét múlva megyünk át a lovardába, és onnantól a haladó csoportba fogok járni Mangóval o.O Brúnóval meg maradunk kezdőn, jó hosszú edzéseknek nézünk elébe:)

1. közös edzés

2011-10-09T20:11:00.008+02:00

Ma elvittem mindkét kutyát edzésre, hogy lássam, mi sül ki belőle. Hát egész jó volt:) Volt egy kis hiszti mindkét kutya részéről, de közel sem akkora, mint amire számítottam. Brúnó kicsit mogorva volt a ketrecben, kint viszont egy angyal. Nem kötekszik, ha mégis próbálkozik, lehívható, szuperül koncentrál, és piszok ügyes!!:D

Reggel megint szocializálódott egy kicsit, találkoztunk a fekete vizslakeverék fiúval, Brú morgott egyet csak úgy a helyzet tisztázásaképpen, aztán csak futott vele, a maga hülye módján játszott:) Egész sokat sétáltunk mostanában, pénteken még szakadó esőben is mentünk. Van abban valami jó, amikor esik... amikor az ember kockás gumicsizmát húz...amikor hülyének néznek, mert egyedül te sétálsz kint vigyorogva a zuhéban (vagy mert két láthatósági mellényt viselő kutya döcög melletted?!:D)... amikor élvezed a hideg és szürke táj nyújtotta magányt... Brúnó amúgy rühelli az esőt, de ha sétáról van szó, akkor egész konkrétan tojik rá. Tegnap pedig mentünk délelőtt is meg délután, amilyen idő volt mondjuk, leginkább csak mentünk, amerre a szél fújt minket.

Az egyetlen, amit őszben nem szeretünk, az a sok kullancs. Egy hét alatt négyet szedtem ki a két kutyából, ráadásul a leghülyébb helyekre csimpaszkodnak szegény eben, pedig kétszeresen is be vannak védve, de úgy látszik ezt a kullancs nem tudja...

Brúnó és az agility:

Brúnó 1. hivatalos edzése

2011-10-02T19:57:00.005+02:00

Bizony, bizony, Brúnó ma átesett a tűzkeresztségen, elvittem agility-re:) Mivel pénteken Mangó kellőképpen lefáradt, és erre még tegnap is kirándultunk egy jó nagyot a Bakonyban, úgyhogy Mangónak ma pihenőt rendeltem el, helyette porondra lépett Kicsi Vöcsök. Felhívtam Szandit, hogy a végén mennénk, amikor már kevés a kutya, úgyis csak látni akarom, mennyire figyel rám a pályán. Hát kérem nagyon:D Pedig izgultam előtte, mert mikor más csipogó labdázott, arra teljesen bekattant, és nem tudtam lenyugtatni. Aztán elővettem a mi csipogós labdánkat, és onnantól nem érdekelte más. Kúszóba azonnal bement, egyenesbe, S alakúba, U alakúba, mindegy volt (bár még picit lelassult odabent). Rajtunk kívül 4 kutyus volt akkor már csak a területen, és nagy meglepetésemre mindenkivel kijött, kivéve Brúnót, igen, egy másik Brúnót. Akivel hát mondjuk ki, nem csak névben illenek össze:D Két terrier, antiszocok, ugyanolyan könyörgő kis barna szemek, örökmozgók. Úgy mentünk be szerintem Evelinnek, hogy na ők ketten tuti egymás torkának esnek kapásból. Pórázon összeszimatoltattuk őket, elsőre nem is volt gond, aztán idővel el kezdtek egymásnak feszülni, de nem lett belőle semmi, csak méricskélték egymást folyamatosan (naná, hogy mindig egymás után kíváncsiskodtak). Visszatérve enyim Brúnóra, teljesen felszabadultnak láttam. Lelkesen dolgozott, a végén pedig elengedtem, aztán szimatolt, kíváncsiskodott és ismerkedett! Úgy távoztunk, hogy jövünk legközelebb is;)

A tegnapi kirándulás meglehetősen rosszul kezdődött, kiválasztott apum egy tiszta gazos erdőt, ahol mit ne mondjak, piszkosul megküzdöttem két kutyával, abból egyik szabadon bóklászott, a másik meg percenként tekeredett fel egy fára a flexin... Végül én feladtam, és inkább kivittem őket a mezőre fotózkodni. (Ja igen, a láthatóságin ne tessék meglepődni, jobb az óvatosság, még is csak erdőben jártunk, és hát amilyen sasszemű vadászaink vannak ugye...)

Pesti idegen pályás edzés és a hazaút

2011-10-01T09:26:00.004+02:00

Hú, igen jó napunk volt tegnap. Annyi élménnyel tértünk haza, hogy itt vissza kell fognom magam, különben minden mondatom azzal zárulna, hogy "húú, de jó volt", és kissé feleslegesen megnövelni a bejegyzésem hosszát:) Szóval csak tessék odaképzelni:)

Szóval reggel 7-kor indultunk, Pestre, Újpalotára idegen pályás edzésre. Már napok óta tökre izgultam, hogy milyen lesz a pálya, a többi kutya, a légkör stb. Kicsit elkéstünk (bár korántsem annyit, mint amire számítottunk, amikor még az autópályán a több km-es sorban araszoltunk). Gyorsan kicuccoltunk, felállítottuk a ketrecet, és hagytam Mangót úgy 5-10 percet szimatolni. Jó kis pályát kaptunk, 22 akadályosat (ez eddig a leghosszabb pálya, amit mentünk), jó technikásat. Amikor először egyedül el kezdtük bejárni, hát kicsit bepánikoltam, hogy ezt mégis hooogy?!:) Aztán átbeszéltük együtt, és a két kölyök kadét 4, a két felnőtt pedig (vagyis mi is) 2 részletben lefutotta (valójában több volt, mivel senkinek nem sikerült természetesen elsőre:). Minden kör után szépen be is zártam Mangót a kecóba, hogy pihenjen. Kb. 3 órás intenzív edzés volt. Ez azt jelentette, hogy folyamatosan váltottuk egymást, két szünettel közben. Jót sütiztünk is, hála Zsuzsi mennyei túrós-gyümis tortájának. Mangó nagyon ügyes volt, a pályán hihetetlenül figyelt a nagy meleg ellenére is. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy idegen pályán lennénk, sőt majdnemhogy jobban ment, mint otthon:) A végén aztán, amikor egybe kellett lefutni az egész pályát, hibátlant mentünk:D Utána megkapták a jól megérdemelt jutalmat, közös kutyázás és labdázást. Ráadásul Mangó labdája volt közkinccsé téve, így végre amiatt sem kellett aggódnom, hogy tönkreteszi vagy lenyeli másét. Az edzés végén összeengedtük a kutyákat, összesen 7-et, nem semmi látvány, mikor 7 kutya rohan ugyanazért a labdáért el a fenébe:) Ráadásul ebből csak kettő akarta megszerezni a labdát, a többi csak utánuk futott vagy úgy pusztán a futást öröméért:D Nem volt vita a labdán, hozta felváltva kb. Mangó meg egy border, dobták a lábunk elé, hogy na akkor "dobd" (Mangó ezt a borderektől tanulta el itthon, tök érdekes). Volt kölyök is, és Mangó nagyon szépen kulturáltan viselkedett, igazából a labdájával sokszor annyira lekötötte magát, hogy nem is foglalkozott mással, ha mégis azt is kizárólag labdával a szájában:)

Hulla fáradtan indultunk el hát Pestről (Mangó is és én is), de még nem haza, hanem Pilisborosjenőre, ahol az Egri csillagokat forgatták. Itt az egyetlen bajunk a nagy hőség volt, de a kutyák (ja igen, Panka is jött természetesen velünk:) és a mi nevünk is bátran mondhatom, hogy megérte. Nagyon szép táj tárult a szemünk elé már a kocsiból kimászva is. Csak a fényképezőm nem bírta tovább:S Kiszálltunk, leteszteltem Mangó behívhatóságát, majd elengedtem, miközben én nekiálltam összepakolni az útravalót. Aztán apum szólt, hogy hívjam vissza a Mangót, mert már egy hegyi kecskét meghazudtoló módon baktat a sziklákon a hegyoldalban... Semmi gond, jött is aranyom vissza gyorsan. Aztán egész úton ő volt a felfedezőnk, ment elöl folyamatosan csekkolva, hogy jövünk-e. A várnál nagyon elemében voltunk. Kb. mire mi a várfal(szerűség)hez értünk, ő már feltérképezte az egész. Nagyon élvezte, hogy olyan labirintus jellegű. Eltűnt az egyik oldalon, majd jön nagy lendülettel vissza a másikon, nem hagyott ki egy négyzetmétert sem:) Hagytam, mert amikor meg hívtam, jött. Hazafelé aztán persze a legkülönbözőbb pózokban végigdurmolta az utat. Este 7-kor értünk végül haza.
Panka is sokat oldódott a nap folyamán, jól érezte magát a többi kutya társaságában, csak úgy cikáztak az edzés végén Márkival az akadályok között (a kúszó nagyon bejött nekik, bár Panka néha felette közlekedett...).

Fantasztikus napunk volt, rég kirándultunk ilyen nagyot és ilyen jót, amolyan falkaépítő jellege is volt talán kettőnk között Mangóval. Brúnóról sem feledkeztünk meg persze, még reggel elvittük őt is futni, du. pedig párommal biciklizett egyet:)

Hú, és még este várt ránk itthon egy "meglepetés". A szomszéd goldenje itt volt a mi udvarunkon:S Nagyon nehezen tudták visszavinni, ugyanis nem mert nálunk kijönni a kiskapun (az elülső elkerített részre bújt át a kerítés alatt). Próbáltuk kajával, pórázzal, semmi. A gazdái sem tudták kicsábítani:S Aztán anyum színre lépett Pankával, akinek hatására kicsit felbátorodott a kutty, aztán egy kis csirkemájas ráhatással kijött. Az a kerítés biztos el van átkozva, Mangó kis korában pont ehhez a szomszédhoz szökött egy időben rendszeresen, csak őt mászva, nem bújva.

Szóval happy end.

A pálya egyben:

A képek önmagukért beszélnek:

Származási hely: Idegen pályás edzés, Pest

Összes kép (a diavetítésre kattintva behozza a galériát) - össz. 75 fotó:

Minden napot így kéne kezdeni

2011-09-25T20:35:00.007+02:00

A mai napot egy két órás sétával kezdtük Márkiékkal. Brúnóra most egyszer rá kellett szólni, mert rámorgott a kicsire, Mangó pedig többször is megtaposta:S de ezt leszámítva jól mulattak együtt. Brúnó ennek ellenére nagyon jól tolerálja Márkit. Ahogy ezek hárman örültek, mikor találkoztak! Megbeszéltük Márki-gazdival, hogy egyszer Brúnót azért elviszem agility-re, legalább kipróbálni, már ő is mesélt róla Tominak, illetve a tegnapi edzésen is előkerült Brúnó mint téma, és Tomi egész jól képben volt, hogy ki is ő, nem úgy tűnt mintha elleneznék majd egyszer a jelenlétét. Úgyhogy felkötjük azt a bizonyos gatyót és ha egyszer kellően kevesen lesznek, ellátogat velünk Kicsi Vöcsök is. Kár, hogy pont most Tomi nem lesz 3 hétig:(

A héten volt egy kiakasztó sétánk. Pórázon vezetésük valami katasztrófa, külön-külön is nehéz, de együtt... és hát totál kiakadtam, hogy Mangóval is már 2 éve gyűrjük a témát. Nem az a gondunk, hogy nem tudnak láb mellett menni, hanem hogy nem tudnak csak úgy sétálni mellettem. Nálunk vagy a lábnál követés szemkontaktussal vagy az ide-oda ráncigálás feszes pórázon. A kettő közötti állapot lenne nálunk a Séta. Aztán erre rájött, hogy találkoztunk ismerős kutyával, amikor is odaengedtem Mangót (hülye voltam, pedig csak jót akartam, el akartam kerülni, hogy Mangó miatt Brúnóhoz is idejöjjenek, aki hát pórázon volt, így elég egyértelmű lett volna a reakciója, két kutyára, egy kanra és egy kölyökre - a legrosszabb kombó az ő szemében), csakhogy ő futottak, és hát kedves Mangóm elfutott velük. Na, ekkor már totál ki voltam, apumék meg próbáltak vigasztalni (esetemben kicsit sem hálás feladat ilyenkor), hogy de hát visszajött. Én erre mindig azt mondom, hogy majd ha kirohan a főútra, áthajt rajta két kamion, majd akkor is azzal vigasztalom magam, hogy de hát ezután épp már jött volna vissza... Na mindegy, kell valami megoldást találnom a pórázos sétára, és azzal máris derűsebb hangulat fogja övezni az egész sétánkat.

Tegnap meg tegnapelőtt voltunk edzésen, tegnap Judittal:) Szegény potyára jött mondjuk ki, mert "csak" zónáztunk, ráadásul csupa Mangó-pajtás volt kint, úgyhogy ördögi énje rejtve maradt, holott ennek tanulmányozása lett volna az elsődleges cél. Számomra viszont nagyon hasznos volt a jelenléte, egyrészt ő segít Mangót kezelni, pl. helyben maradáskor minden gond nélkül vissza tette a helyére, ha kimozdult. Másrészt szólt, hogy mit nem kéne hagynom, pl. kóvályogni két menet alatt, hiába nem megy be a pályára, feleslegesen fárasztja magát, sokkal lelkesebben is dolgozik a saját körében, ha mondjuk úgy, kényszerpihenőn van ilyenkor.
Ráadásul tegnap azt is megtudhattam, hogy még párkapcsolatot illetően sem vagyok egyedül:) Tudniillik az én kedves párom nem szívesen kísér el minket kutyás programokra, sok harc (és hiszti:) révén jutottunk el egyáltalán odáig, hogy sétálni eljöjjön velünk és néha edzésre segíteni. De általában ilyenkor is csak unatkozik... Meg voltam róla győződve, hogy kutyásként csak nekem sikerült olyat választanom, aki még labdát se szívesen dobál a saját kutyájának. Félre értés ne essék, szereti őket, és ahhoz képest, hogy antikutyásként indult, óriási dolog, hogy egyáltalán a sétáltatás már egy közös program lett. De azért hát lelombozó, mert ha az embernek van párja, kivel szeretné élete nagy pillanatait megosztani, ha nem vele. Csak hát kinek mi számít nagy pillanatnak ugye...

Pénteki edzésen a pályák nagyon klasszul mentek. Szombatot szlalommal kezdtük, de az valami siralmas volt. Itthon perfekt, nem hibázik, bárhonnan be tudom küldeni, ott meg totál szét volt csúszva, 6 rúdról vissza kellett lépnünk 2 -re, mert folyamatosan a 2. rúd után ment be. Ebben csak az a bosszantó, hogy hogy gyakoroljam itthon, mikor itthon meg nem rontja el?!:S Talán azok a rudak másak, és csak megszokás kérdése az egész. Pallón és palánkon viszont már szépen fut, palánkon rendes tempóban szalad, palánkon még figyel a lépésekre. Elég stabil a zónája, legalábbis a hátsó, az elsővel lehet még meggyűlik a bajunk (korábban nem is gondoltam, hogy egyáltalán azzal is meggyűlhet...), ugyanis ha úgy jön ki a lépés, akkor pont úgy lép fel a palánkra/pallóra, hogy nem érinti a zónát. Ilyenkor tudom utálni, hogy a maxikra nincsenek külön tekintettel:)

Ízelítő a mai sétáról:

Zakkant:)

Származási hely: Márkival

Csak úgy porzik utánuk az út...

Származási hely: Márkival

Rókák vagy kutyák?

Származási hely: Márkival

Márki:

Származási hely: Márkival

A Trió - fáradtan a séta végén:

Származási hely: Márkival

Összes kép:

Tökéletes találkozás

2011-09-21T15:30:00.013+02:00

Előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy imádom az én kis terrierem. Hát ez a drágaság a másnap reggeli sétáról úgy ott hagyott, mint a huzat:D Aznap esküvőre voltam hivatalos Pestre, ezért gondoltam reggel korán elviszem őket sétálni. Nekiálltunk labdázni, és épp mikor hozták vissza a lasztit, felugrott közvetlenül mögöttük egy nyúl. Egy percre megállt bennem az ütő, az ebek viszont nem vették észre. Megnyugodtam, és én gyök eldobtam a labdát ugyanarra... Rögtön szagot fogtak, és innentől Brúnó kis agya megtelt nyuszival. Futkosott cikk-cakkban és átlapcsolt nyomkövetésre. Ilyenkor már hiába hívom, a vadászaton kívül semmire nem figyel. Mangó szerencsére egy bizonyos távolságnál visszafordult, Brúnóból viszont szép fokozatosan csak egy cikázó fehér pont lett a távolban. Olyan gyorsan távolodott, hogy esélyét se láttam annak, hogy utol érjem, ezért úgy döntöttem, várok. Mikor épp fordultam vissza a kocsihoz, hogy azzal keressem, feltűnt a színen, futott vissza. Rászóltam, mire a kis mocsok ismét az ellenkező irányba kezdett futni, aztán egyszer csak megállt, leült és bevárt. Bár tudom, hogy ilyenkor már nem szabad leszidni, én mégis ezt tettem, mert mégsem hagyhatom az ilyet szó nélkül. Általában annak a híve vagyok, hogy az elkövetett bűn súlyában szidom le őket, vagyis egy ilyennél nagyon, mivel egy ilyen húzás az életébe kerülhet. Ettől függetlenül továbbra is imádom, és inkább aggodalom van bennem ilyenkor, mint harag. Terrier, az orra mindenek előtt, én pedig mi tagadás nem éppen terelem át az ilyesféle energiáit más irányba, így aztán nem hibáztathatom azért, hogy egy ilyen helyzetben nem tud uralkodni magán. Ja, csak hogy teljes legyen a kép, ezután bepakoltam őket a csomagtartóba, a kocsikulccsal együt... szóval f***án bezártam őket a kocsiba... Telefonálhattam haza páromnak, hogy pattanjon biciklire, teperjen át anyumékhoz, keresse meg a pótkulcsot és mentsem meg minket. Szerencsére gyors volt, a kocsiban meg jó hűvös, úgyhogy reggeli kalandtúra vége. Az eküvőn még persze sikerült bemutatkoznom egy kávéburogatós, csörömpölős, egész asztalt beterítős magánszámmal. Néha nem tudom, hogy sírjak már vagy röhögjek.

"Hmm, mit mondasz?"

Származási hely: PANA

Ma reggel viszont ismét megcsillogtatta mindkettő angyali énjét. Sétálunk az építkezésen, mikor látom, hogy - a már többször is emlegetett - szerintem vizslakeverék fiúcskát sétáltatja a gazdija motorral. Gyorsan végigpörgettem az agyamba, hogy mit tegyek: a) vegyem pórázra őket, mert így kontroll alatt maradnak, viszont így Brúnó sokkal dominánsabban viselkedik, Mangó meg cibál; b) villámgyorsan váltsunk irányt és kerüljünk tőlük minél messzebb - erre nem volt nagyon idő se; c) semmit:) Utóbbit választottam, úgy döntöttem, nem lesz gond, a kutyáim kezelhetők lesznek és barátságosak:) Mangót behívtam mellém, leültettem, és úgy vártuk meg, míg közelebb érnek, ezt is elsősorban azért, nehogy befusson a motor elé. Mikor már csak pár méterre voltak, Mangót mondtam, hogy mehet, ő pedig már rohant is köszönni. Nagyon bejött neki a srác, egy rövid szimat után azt se tudta, hogy tegye neki a szépet, körbeugrálta, próbált játszani vele ezerrel:) Eközben Brúnó egy gödör rejtelmeit próbálta feltárni, mígnem észre vette, hogy nincs egyedül... Odarohant ő is, befeszített, majd morgott...volna, de rászóltam, mire mint akit elvágtak, csönd lett és ment a dolgára. Wow:D Mangó mindeközben továbbra is ott pörgött körülötte. Majd a kutyus a gazdi után eredt, Mangó is ment volna utána, de első szavamra tépett is vissza hozzám. Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. Persze mondhatnám, hogy Brúnó minek morgott, de nem mondom, mert nem ez a lényeg, hanem hogy teljesen fegyelmezett volt, és egy kannal szemben magához képest szenzációsan viselkedett. Jöttek azonban még egy körre, ekkor már irányt váltottunk, úgy gondoltam, hogy a csúcson kell abbahagyni. Csakhogy a kutyus ekkor már célirányosan jött oda lejelentkezni nálunk. Mangó újabb előadta az egész játékra hívó repertoárját, majd ismét első szóra jött vissza hozzánk. Brúnó pedig... annyira ásott, hogy fel se tűnt neki, hogy ismét eggyel többen vagyunk:D

Amúgy most határozottan úgy érzem, hogy fejlődünk szocializáció terén. Mangóval vasárnap kilátogattunk a Püspök-erdőbe egy kutyás összeröffenésre. Sajna kemény negyed órát maradtunk csak, de Mangó legalább bebizonyíthatta, hogy nem is akkora paraszt:D Lett két új szimatpajtása Álmos és Kuma személyében, továbbá megvillantotta Arcus előtt is a jobbik énjét:) Ezután elszaladtunk agility-re. Még szerencse, hogy vittem a kecót, mert ennyi kutyát aligha számoltam még edzésen, Mangóval együtt 15 kutya:O Pályát ezúttal nem mentünk (nem is baj, mert iszonyú meleg lett megint), viszont zónáztunk:) Palánkozunk már ezerrel, és el kezdtük a pallót is. Mikor odaértünk a palló mellé, Mangó önként beállt a zónába, hogy na itt tuti ezt kell:D Mondta Tomi, hogy akkor menjünk rajta végig úgy, hogy fogja először végig a kutyát, mert kell neki a biztonság. Ennek?! Odaértünk a palló elejére, Mangó fogta magát felszaladt és végigkocogott rajta... Úgyhogy Tomi gyorsan belátta, hogy mégsem kell fogniaXD Egyik alkalommal mondjuk megcsúszott a hátsó lába, akkor nagyon megijedtem, mert csak a hangját hallottam, ahogy a körmével kapar, de a többiek szerint rajta egyáltalán nem látszott semmiféle ijedtség szerencsére. Gyakoroljuk a szlalomot is, úgyhogy lassan-lassan összeállunk:) Jövő héten meg idegenpályás edzés Pesten:D

Végül egy kis könyvajánló. A múltkor az Alexandra honlapján felfedeztem egy új C.M. könyvet, gyorsan meg is rendeltem (már másnapra meg is jött, jee). Kölyökkutya-nevelésről szól ugyan, de úgy gondoltam, biztos hasznos információkkal fog szolgálni benne minden kutyatartó számára.

Ja ma voltam suliban Brúnóval. Judit (oktató) lehet kilátogat szombaton edzésre, hogy megnézze Mangó viselkedését:D Jaj, biztos izgulni fogok, ez a kis pimasz meg most biztos tök normális lesz mindenkivel:P

Az elmaradhatatlan képek: a séta alatt...

Származási hely: Séták

és a séta után...

Származási hely: Séták

Provokátor

2011-09-16T21:51:00.004+02:00

Íme a szőrös kis terrorista, aki miatt olyan kerítést emeltünk, hogy egy kisebb erőd megirigyelne.

Ma szabit vettem ki, úgyhogy délelőtt ki tudtunk menni a bácsai rétre, és meglepődve tapasztaltam, hogy az ég adta világon senki nem volt kint rajtunk kívül. Ilyen talán télen volt utoljára. Se egy futó, se egy kutyás, de még egy horgász sem. Viszont a fű lenyírva a réten és a töltésen is, á, nagyon klassz volt.

Ráadásul Brúnó ismét kellemes meglepetéssel szolgált. Már indultunk volna haza, mikor épp nagyban ásott (mert még volt egy négyzetméternyi rész, amit nem túrtak fel...). Szóltam neki, erre felkapott valamit és szaladt hozzám. Nézzük, hogy csak nem valami állatot hoz? De bizony, egy kis cickányegérpockotvagymit. Először azon döbbentem meg, hogy ennek ellenére jött hívásra, aztán azon, hogy a zsákmányát oda is hozza nekem, majd azon, hogy első szóra ki is köpte a lábam elé [o.O] Az én kis terrierem:)

Származási hely: PANA

Most épp felfelé a dombon - videóval megspékelve

2011-09-15T18:31:00.005+02:00

Először is: köszönöm mindenkinek, aki akarva vagy akaratlanul együttérzett velünk. Lady kapott egy szép sírt közvetlenül Somika mellett. Anyumék most új kutyák gondolkoznak, mert hát Panka egy tündérbogár, de lássuk be no, hogy ő aztán senkit nem fog a kapun kívül tartani félelmetes termetével:D Ráadásul a kennel most üresen áll, és amíg nem tölti meg kutyaricsaj, addig az ember óhatatlanul mindig Lady keresi majd. Múltkor még én is egy pillanatra megijedtem, mikor nyitva hagytam a kaput, hogy Lady nem ment-e ki, de hát ő már nem... Ráadásul anyuméknál két kutya volt szinte mindig, Deril mellé jött Somi, aztán Somi mellé Lady, majd Lady mellé Panka, és most... persze nem biztos, hogy lesz, de gondolkoznak. Ezzel nem akarunk pótolni senkit, nem is lehetne, senkit, aki elment, de az ember már csak furcsa lény, kell neki valaki, akit szerethet, és néha kell kettő a teljességhez. Ráadásul apum sokszor éjszakás, anya otthon egyedül, jó lenne, ha valaki vigyázna rá.

Az igen csak nehéz napok után (mert ha nem lett volna elég Lady, tesóm még aznap motorbalesetet szenvedett, azóta már kutyabaja) szerencsére igen kellemes tapasztalatokban lehetett részem. Szocializálódtunk ugyanis ismét.
Történt ugyanis, hogy egyik este kivittük biciklivel a két kutyát sétálni az építkezéshez, ahol látom, áll egy autó. Nézem, gyanúsán hasonlított Márki-gazdi autójához. Aztán futkosott ott egy kutya is, aki meg gyanúsan hasonlított Márkira:) Megörültünk, hogy ennél jobban megbeszélni se tudtok volna. Most először találkozott a két kutya egyszerre Márkival, és nagyon büszke vagyok, mert igen jól viselkedtek. Brúnó részéről egy morgás sem volt azóta sem, szinte hihetetlen, mennyire elfogadta, és meg merem kockáztatni, hogy még kedveli is:) Márki követi, Brúnó meg élvezi, hogy valakinek nagyzolhat:) Egyszer még fogócskáztak is, Márkit kergette Mangó, Mangót meg Brúnó. Brúnó ugatta Mangót, Mangó meg nyüszített, mert nem érte utol Márkit, és ilyet ő még nem pipált, hogy valaki lehagyja, ráadásul őt, a keskeny kanyarok királynőjét. A végén aztán le kellett állítani, mert túlpörgött, és féltem, hogy megtapossa a kicsit. Tegnap pedig suliban elengedtem, hogy egy Bogi nevű kutyussal barátkozzon. Bogiék járnak rendszeresen, és úgy vettem észre, hogy a maga kis dölyfös módján Brúnó komálja. Néha odavarcsogott neki, de semmi komoly, meg abszolúte kontroll alatt tartható. Bogi mindent megpróbált, hogy Brúnót játékra hívja, de nem sikerült. Ám aztán Bogi talált egy szigetelőszalag darabot, amit meglengetett Brú előtt, és futás. Brúnó meg utána, perceken keresztül rohangáltak, Brúnó kergette és folyamatosan ugatta közben. Viszont semmi birtoklás, semmi dominancia nem volt a játékban, ha Bogi le is ejtette a szalagot, Brúnó megvárta, míg újra felveszi, ha pedig beérte futás közben, lelassított inkább. Nagyon büszke voltam rá. Hazafele azon gondolkoztam, mennyire szeretem ezt a kis dögöt, és mennyire összecsiszolódtunk. Mangóról tudom, hogy szeret és bízik bennem, viszont sokszor nem tisztel, ellentétben Brúnóval, akinél néha ledöbbenek, hogy mivel vívtam ki ezt nála.

Mangó sem reménytelen. Egyik alkalommal edzésen, a pálya elrakásakor elengedtem annak ellenére, hogy szabadon mászkált Maya is, akivel az első pillanattól kezdve bunkózik. Erre le se tojta, ment szimatolni, semmi gond nem volt, sőt előtte, amikor még egyszer odament hozzá, el tudtam hívni. Igazából ez lenne a tökéletes megoldás, ha összeszimatolás után rögtön el tudnám hívni, akkor nem jutna el a rizikós pontig, és nem maradna benne rossz szájíz sem a másik kutya miatt. Szóval örültem, hogy legalább így együtt lehet őket tartani. Aztán legközelebb egy másik "ellenségével" kiáltottak ki fegyverszünetet. Párszor rámorgott, de hagytuk őket, és nem is lett baj, néha picit odabeszélt neki, aztán ott hagyta. Ez a sok negatív élményünk után azt hiszem, mondanom sem kell, milyen ösztönzően hatott.

Jó dolog ez a frizbi, szeretjük, a csipogós labdát persze semmi nem tudja überelni, de azért harapnak erre is rendesen. Brúnó szépen stabilan elkapja már, Mangó is, csak őt féltem kicsit, mert minden hülye dobásomat megpróbálja elkapni, és olyanokat ugrik, hogy alig merek odanézni. Próbálunk tovább lépni is. Brúnóval tanuljuk a flipet, Mangóval pedig a sidearm (nem tudom, mi a magyar megfelelője) dobást. Érdekes, hogy egyiknek ez, másiknak meg az megy (Mangó pl. nem is tudja elkapni a flipet, Brúnó meg a sidearm-ra néz nagy boci szemekkel). Nem baj, jó ez így.

Szóval így frizbizgetünk mostanában.

Itt pedig egy igen jó slow motion videó, böszme jó zenével. Azok a legjobb részek, mikor a kutya elméri a dobást, és melléharap a frizbinek, azok a pofák:D

A nyár egyik legemlékezetesebb pillanata pedig, ahogy Brúnó megtanult úszni. Idáig fejlődött:

Van még egy pár videó a gépemen szerkesztésre várva, edzésről, nyárról stb. Idővel hozom azokat is.

She's has gone

2011-09-06T21:26:00.002+02:00

Elment... Lady, a család, és ezáltal éveken keresztül az én társam is, ma elment. Leírhatnám, mit érzek, hogy milyen jó kutya volt, és mi mindent másképp tennék, ha még maradt volna idő, hogy mennyire fog hiányozni, és hogy fájt a búcsú, de nem... aki elvesztett már egy barátot, egy társat: egy kutyát, az pontosan tudja, milyen érzés, aki pedig nem, annak úgyis hiába mondanám:( Remélem Soma már a szivárványhíd lábánál várt rá...

Származási hely: Hétvégi sztárfotók

Brúnónak lett egy új Barátja

2011-09-03T17:44:00.003+02:00

Miután Mangó a múltkor olyan jól kijött Márkival, megbeszéltük a gazdival, hogy Brúnóval is teszünk egy próbát. Felkészítettem, hogy készüljön fel, Brúnó biztos megpróbálja majd leteremteni a kicsit, de lesz rajta szájkosár, úgyhogy nem lesz gond. Mondjuk, kettőnk közül én féltem ettől inkább, Zsuzsi teljesen biztosra vette, hogy minden jól megy majd:D Ma reggelre beszéltük meg a találkozót. Mikor kiértünk az építkezésre, Brúnóra ráhúztam a szájkosarat, majd engedtem is szabadon, hogy menjen. Szépen odakocogott Márkihoz, körbeszimatolták egymást, és ennyi. Ennyi:D Brúnó még csak rá se morgott. Feszített egy picit, meg néha toppantott egyet feléje, de a szájkosár azért levett az egójából. Aztán annyira küzdött a szájkosárral (fetrengett a földön, úgy próbálta levenni:), hogy hamar levettem róla, látva, hogy inkább játékos gesztusokat tett Márki felé, mint agresszívat. Utána is nagyon szépen megvoltak. Teljesen el voltam képedve, idegen kutya, ráadásul kan, Brúnó pedig mint akinek sosem voltam gondja más kutyákkal. Helyesek voltak együtt:)

Délután aztán kimentünk a Duna-partra:

Virágok közt veled lennék...

2011-09-02T08:14:00.001+02:00

Kutyát fürdetni tilos

2011-08-31T22:27:00.000+02:00

A hétvégén ellátogattunk ebekkel a bácsai rétre. Klassz kis hely, nagy zöld tér, hosszú sétálásra kiválóan alkalmas töltés, és két horgásztó, amiben a kutyák kicsit lehűthetik magukat. A hátránya, hogy általában sokan vannak kint, illetve a töltés mellett folyik a Duna, ahova zakkantka előszeretettel tép le fürdeni, szó szerint dacolva az árral. Ez tiszta lökött, vizet lát, és csá, mire feleszmélek, már csuromvizesen, nagy vigyorral jön is vissza. Tavasz óta nem is voltunk kint, erre most mit látok, egymás alatt két tábla is leszúrva, mindkettőn szép peckesen ott figyel a "kutyát úsztatni tilos" felirat. Remek. 30 fokban szegény nehogy le tudja magát hűteni valahol a városban, mert hát ugye bárhol, ahol kicsit sekélyebb a víz, ott les ránk egy ilyen tábla is. Veszélyes helyen meg naná, hogy én sem engedem be. Ilyenkor haragszom nagyon, mert jó pár embernél tisztább a kutyám, plusz én összeszedem, ha olyan helyen tojik a kutyám, ellentétben ismét pár emberrel... Azt se mondja senki, hogy zavarja a halakat, most például a tó egyik oldala teljesen üres volt, akkorát meg nem csobban a 25 kilós kutyám, hogy a tó túloldaláról is elzavarja a halakat... Na, de nehezen túltettem magam, mire tegnap suliban, Gyirmóton is belebotlottam ugyanilyen, frissen leszúrt táblába. Eddig mi teljesen legálisan, a tulaj engedélyével fürdettük ott a kutyákat, nem is igazán tudtam hova tenni így hát ezt az egészet.

Szocializálódunk

2011-08-30T07:50:00.000+02:00

Legalábbis próbálkozunk. Múltkor még úgy terveztem, hogy egy darabig nem írok bejegyzéseket, inkább átmegyek amolyan fotós blogba, hogy inkább meséljenek rólunk a képek, azok nem elfogultak:) Kezdtem volna azzal, hogy Brúnóval ugye Mátrában jártunk másodunokatesómékkal.

Származási hely: Mátra

Nagy élmény volt neki, persze nekem is, sok helyen jártam már az országban, de a mátrai erdőkhöz, hegyekhez foghatót aligha találni máshol, mérhetetlen nyugalom és béke járja át ott az embert. Brúnó többnyire a gyerekekkel volt, persze a felügyeletemmel, és példaértékűen viselkedett. Sétáltak meg trükköztek:)

Aztán voltunk sétálni erre-arra, vagy ha a nagy meleg nem hagyott más választást, kimentünk úszni egyet. Brúnó abszolút nem fél már a víztől, sőt, néha úgy kell kihívni, mert már én félek, hogy elfárad és elsüllyed:D

Szerettem volna képekben azt is megmutatni, aki még hibás rajtam kívül a kutyák szökésében, íme, ő az, ő lebzsel a fánkon és rendszert űz a kutyák szívatásból. Mondhat bárki bármit, szerintem direkt csinálja.

Amiért pedig mégsem bírtam megmaradni a képek szintjén, az a tegnap. Megkértem egy agility-s ismerősünk, hogy a kutyájával segítsen szocializálni Mangót. Szerettem volna belevinni olyan helyzetbe, amikor felette és persze magam felett is kontrollt gyakorolhatok. Márki egy 7 hónapos törpespicc, szóval kölyök, kistestű és nagyon izgága, toleráns gazdival, tökéletes alany:D Szerencsére, nagyon szívesen segítettek, úgyhogy még tegnap délután találkoztunk is a sétálós helyünkön. Összeszimatoltak, mindkettő ledobott egy pukedlit a másiknak, úgyhogy megörültem, hogy a rázós részen túlvagyunk, Mangó végre barátkozik, és nem legyűr:) Elengedtük őket, onnantól szinte alig foglalkoztak egymással. Szimatoltak, Márki tanulmányozta, ahogy Mangó ás, és ennyi. Mangónak szerintem jót tett, mert ráadásul egy olyan időpontnak voltunk kint, amikor volt nagy jövés-menés, biciklisek, más kutyások, és nagyon szépen szót fogadtak. Én is kicsit megnyugodtam Mangót illetően. Bár meg kell hagyni, hogy mindkét kutya a megszokottól eltérően viselkedett. Márki is tök nyugis volt, nem pattogott Mangó körül, és Mangó is nagyon barátságos volt, még az se zavarta, ha a Márki beállt alá tüzetesebben is megvizsgálni, hogy tényleg lány-e:)

Rájöttem arra is, hogy agility-n és suliban más lehet a kisugárzásom. Itt két dologra gondolok: az egyik, hogy sokszor kicsit elveszettnek érzem magam, olyan picinek érzem magam a többiek között, dolgozik bennem eközben a bizonyítási kényszer, és akaratlanul is izgulok, hogy hát ne égjünk be na:) A másik, hogy Mangó is izgatott ezeken a helyeken, amit nem tudok kezelni pl. szabályosan odaránt más kutyákhoz, és valószínűleg érzi ezt a tehetetlenségem. Egyenlőre itt tartok, ezeken a pontokon érzem leginkább, hogy nem vagyok magabiztos, amikor társaságban vagyunk, és hát valószínűleg nem hiába jönnek elő épp ilyenkor a problémák.

Este elvittük még Brúnót is sétálni. Vittem a frizbit, hogy fárasszam pluszba. Szép hosszúakat is elkapott most. Hazafelé aztán megejtettünk egy cicaszocializációt. Az utcánkban összetalálkoztunk a szomszéd macskájával. Brúnó el kezdett felé húzni, rászóltam, és szemkontaktust kértem tőle. Utána elmentünk még kétszer a cica mellett, miközben Brúnó engem bámult. Majd megálltunk a cica mellett, úgy fél-egy méterre tőle, Brúnót leültettem és szemeztünk tovább. Szinte már ijesztő volt, amennyire engem figyelt a macska helyett.

Ez nem a te szobád!

2011-08-27T16:33:00.003+02:00

A héten volt a tv-ben az Egyik kopó, másik eb. Annyira aranyos film, a legjobb rész, mikor körbevezeti a házon, és ecseteli neki a szabályokat, és minden szobánál azzal zár, hogy "ez nem a te szobád". A film záróakkordjaként pedig egyenesen tökéletes.

Köszönöm

2011-08-27T16:26:00.003+02:00

Gondoltam külön bejegyzésben válaszolok a megjegyzésekre. Köszönöm mindegyikőtöknek a biztatást, sajnos az utóbbi idők túl sok negatívuma és az ellensúlyozáshoz érzett tehetetlenségem kicsit maga alá gyűrt. Nem mondom, hogy már nem úgy látom a dolgokat, ahogy eddig, de sok igazság van abban, amit írtatok:
-hogy talán másnál is vannak ilyen gondok, amit nem látunk
-az elkeseredés nem segít, sőt

-hibás vagyok a kutyáim domináns viselkedése miatt és szökése miatt is, de nem elhanyagolható az sem, hogy ösztönlények (aminek persze a kezelése megint csak az én felelősségem lenne...). Ennek bizonyítéka, hogy vasárnap elutaztunk nagyszüleimhez a Mátrába, jött Brúnó is, Mangó itthon maradt. Az út előtt azonban Mangót elvittem biciklivel futni, kora reggel. Mire Solymosra értünk, barátom telefonban már szomorúan újságolta, hogy Mangót ismét a hátsó udvarban csípte el. Pedig tényleg fáradtan hoztam haza, de a mókusért valahogy felmegy benne az adrenalin. Hétfőn megcsináltuk a kerítést. Azóta Mangó nem mászott, de csak halkan merem megjegyezni, nehogy elszóljam magam. Az öreget azóta már láttam kétszer is, nagyon gondolkoztam rajta, hogy odamegyek, és letépem a kis ősz fejét, de némi töprengés után arra jutottam, hogy 1. "Tibi" barátunk hatásosabban megvédte az érdekeinket, mint ahogy arra én képes lennék, 2. nem szeretnék olajat önteni a tűzre, és egy esetleges bosszútól félni utána. Persze köszönni nem köszönök...

Írtam a kutya.hu-ra is Mangó újdonsült dominanciájával kapcsolatban, és egy elszomorító, de teljesen logikus és reális választ kaptam. Röviden a lényeg:
"Azok a kutyák kezdeményeznek agressziót más kutyákkal szemben, amelyeknek nincs rend az életükben ... Minden lehetőséget felhasználnak, amikor pozíciópontokat gyűjthetnek, hogy ezáltal magabiztosabbá váljanak, hiszen úgy érzik, a gazdájukra nem számíthatnak és ezért magukra vannak utalva ... Alapvetően meg kellene vizsgálnia a kutyájával való kapcsolatát és meg kéne találni azokat a pontokat, amikor az Ön tekintélye elfolyik. Biztos, hogy az életük bizonyos területein a kutyája azt tapasztalja meg Önről, hogy nem következetes, nem határozott, nem kiegyensúlyozott vezető."
Ezen nagyon sokat gondolkodtam, és teljesen igaza van, basszus. Csak azt nem tudom, hogy mikor és miként kéne máshogy viselkednem:S

U.i.: Balázs, ebben a katarzisos dologban is egyetértek veled. Talán a blog az egyetlen hely, ami/aki nem néz hülyének a kutyáimhoz való kötődésem miatt, ezért ez az egyetlen hely, ahol el tudom mondani, hogy mi okozott fájdalmat vagy örömet. Néha pedig annál jobban nem is tudna segíteni senki/semmi más, minthogy leírok minden hülyeséget, ami a fejemben kavarog. Megkönnyebbül tőle az ember, ezért is hiányozna nagyon a blog. Csakhát rossz példaként nem kéne hirdetnem az igét úgymond.

Most egy darabig nem is szándékozom nagyon mesélgetni, inkább csak hozok képeket meg majd videókat, mert azért az életünk még folyik tovább, és ha beletörődöm a kudarcba, azzal máris egy újabb kudarcot könyvelhetek el.
Ja, a nyakörvet az ismerősünk természetesen visszavette tőle. Mindenkiben az a kérdés merül fel, hogy de mit akartak a kutyákkal. Erre én mindig csak azt felelem, hogy fogalmam sincs, de azzal, hogy levette Mangóról a nyakörvet, bármiféle jószándék kizárva.
Ilyen csak gazdi által levehető nyakörvről nem tudok, meg őszintén szólva, korábban sosem gondoltam volna, hogy ilyenre szüksége lehet bárkinek...

?!?!

2011-08-19T18:01:00.000+02:00

Nem tudtam jobb címet adni a bejegyzésnek, ugyanis épp arra készülök, hogy kiírjam magamból a bánatom és a dühöm, miközben elmesélek egy elég meghökkentő esetet, ami sajna épp ma esett meg - velünk. Az utóbbi napokban nagyon sokat filóztam azon, hogy a kutyáimnak jó helye van-e nálam, jó gazdi vagyok-e és biztos-e, hogy nekem blogot kéne írnom... Egyik pillanatban mindegyikre a válaszom igen, a másikban meg nem. Igen, amikor elmegyünk sétálni, és határozottan azt érzem, hogy egy csapat vagyunk, egy falka, a kutyáim figyelnek rám és kötődnek hozzám, és persze ez fordítva is igaz. Aztán történik valami, ami eloszlatja az általában csak pár órás rózsaszín felhőket, és kegyetlenül az arcomba vágja, hogy nem, nem vagyok jó gazdi, és nem, nem kéne blogot írnom, mert ha minden eseményről beszámolnék, ami történik velünk, ahogy megéljük dolgokat, a blogban túláradna az önsajnálat, a csalódottság és még sorolhatnám, míg nem át kéne keresztelnem a blog címét "hogy ne tartsunk kutyát"-ra. Mangó dominanciájával úgy érzem nem tudok, mit kezdeni, ez az, ami az utóbbi napokban elég rendesen maga alá gyűr. Kölyökkora óta van nálam, vagyis immáron már két éve, mégis a problémáink egyre sűrűsödnek, nem pedig megoldódni látszanak.Valamit tehát nagyon rosszul csinálok, de nem tudom mit. Olvasom, mit hogy kell, próbálom és csinálni, tényleg, valami mégis hibádzik. Látom másokat, akik fele, sőt harmadanni időt foglalkoznak a kutyájukkal, mint én az enyémekkel, mégis ő tudják vinni póráz nélkül a kutyájukat sétálni az utcán, nekik nem bántják a macskákat stb. és igen, hiába a napi séták, edzések, míg máshol az udvarban tesped a kutya egy életen át, bizony az enyémek szöknek... és ezzel témánál vagyunk, ez az ok, ami miatt erősen fontolgatom, hogy beszüntetem a blogom. Ma reggel feltehetően egy mókus miatt, Mangót a hátsó szomszédból kellett áthorgásznunk. Majd fél 12-kor munkahelyen hív anyum, hogy az utca végében lakó szomszédunk hívta telefonon (otthon ugye senki), hogy a kutyáim az utcán(!!) kóvályognak. Gyorsan rohantam haza, mert Tibi (jobb az óvatosság, nevezzük így a mi megmentőnket, ugyanis az) a kapu előtt várt rám a kutyákkal. Nagyon hálás vagyok neki, amiért ennyi türelmet szánt rájuk. Mikor befordultam a ház elé a kocsival, Tibi mellett ott feküdt a két kutya, szépen szófogadóan, majd első szóra jöttek be velem. Mondta Tibi, hogy hazafelé láb mellett jöttek szó nélkül:) Az engedelmes kutyának van viszont egy hátulütője, ahogy annak is, ha a kutya túl barátságos mindenkivel. Még pedig az, hogy ha egy ismeretlen szól neki, annak is szót fogad... Ha nem Tibi látja meg a kutyáimat az utcán, lehet, többet már nem is láttam volna őket, ugyanis egy ember, akit évek óta ismerünk, aki pontosan tudja, ki vagyok, hol lakom, mosolyogva köszön mindig, cseppet sem kedves szándékkal, el akarta vinni őket. Kapaszkodjon meg mindenki, Tibi azt vette észre, hogy a fazon babrálja a Mangó nyakörvét. A nyakörvét, amin kérem ott fityeg a telefonszámom!! Tibi először azt hitte, hogy azt nézi, de nem... a faszi lehúzta Mangó nyakörvét és szebre tette, majd el kezdte magával hívni a kutyám! Óriási mákunk volt, hogy egy olyan szomszédunk látta, akit nem kell félteni, és nem nézi végig szó nélkül. Rászólt a hapira, amiből nagy veszekedés lett, az öreg fazon ugyanis el kezdett fenyegetőzni, hogyha még egyszer meglátja a kutyákat kint (mondván, ő nem tudja, kinek a kutyái ezek... a mocsadék, hogyne tudná), akkor sintér vagy, vagy lelövi őket. Sosem voltak még kint a kutyáim az utcán, ez a rohadék pedig azzal fenyegetőzik, hogy lelövi őket legközelebb. Tibi nem hagyta annyiban szerencsére, nagyjából közölte vele, hogy ő lesz az, akit fejbe lőnek, ha ilyen történne... A fél utca hallotta, ahogy kiabálnak. Hihetetlen, hogy ilyen létezik, hogy van ilyen ember! Azért pedig hálát adok, hogy van ilyen ismerősünk, aki így ki mer állni értünk! A kutyák most otthon döglenek, elfáradtak, csak tudnám mibe...

Az udvarunk kb. már egy koncentrációs táborhoz hasonlít a magas, bedrótozott kerítés miatt, mégis átmásznak rajta... én vagyok a hibás, ahogy valamiért az agressziót is én váltom ki a kutyákból, és ahogy megannyi mást is. Túl sok tanulságos dolgot nem írok, szóval a blog jövője most elég labilis. Csak hát mi tagadás, túl önző vagyok még ahhoz is, hogy befejezzem, mert hát akkor kinek panaszkoddhatok, kinek mondhatom el, amit más nem ért meg... és hogy örökíthetném meg a szép emlékeket, hogy erőt adjanak az út folytatásához...

Valami nem stimmel

2011-08-12T21:08:00.000+02:00

Van egy egyre súlyosbodó problémánk Mangóval. Ma végre eljutottunk edzésre., ahol Mangó háromszor is nekiment egy golden lánykának, mindhárom alkalommal a grabancánál fogva rángattam le róla. Hiába fektettem ki aztán mindig, semmit nem tanult belőle, újra nekiment. Egyszerűen nem értem, mi baja volt vele. Eleinte azt gondoltam, hogy túl izgága neki, de amikor már másodszorra meg harmadszorra is nekiugrott, úgy éreztem, hogy ez annál több. De egyszerűen fogalmam sincs, mi történik vele. Hazafele végigvettem az utóbbi találkozásainkat más kutyákkal, és akkor jött a döbbenet: az utóbbi hónapokban minden egyes új kutyának nekiment... Kortól, nemtől, fatjtától és helyzettől függetlenül. Persze rögtön azon mélázok ilyenkor, hogy én válthattam ki belőle, de hát hogyan, mivel nála sosem féltem attól, hogy bánt más kutyákat, minden kutyának megadta magát, így amikor találkozunk más ebzettel, nincs bennem a félsz, hogy gond lesz, sőt biztosra vettem, hogy nem lesz, ennél magabiztosabb e téren aligha lehettem volna...eddig. Ma ugyanis komolyan fontolóra vettem, hogy legközelebb egyáltalán nem engedem oda más kutyákhoz, mert nem akarok bajt. Nagyon magam alatt vagyok emiatt, mert nem tudom, mi váltotta ki nála, és emiatt nem tudom, hogy változtathatnék rajta. Brúnó antiszoc, azt még megértem, múltja van, plusz nála tényleg mondhatni, hogy fenntartásokkal figyelem a találkozásait másokkal, viszont Mangónál kölyökkora óta gondot fordítottam rá, hogy jól szocializáljam. Jártunk oviba, aztán suliba, azon kívül kutyák sétákra, most agility-re és továbbra is suliba. A jámbor, soha senkire rámorgó kutyámból lassan lassan még egy Brúnóm:S Sokszor azzal indokoltam a viselkedését, hogy 2 éves, most válik felnőtté, de más kutya mégsem csinálja ezt... meg ettől még balhézna egy-kettővel, de nem mindenkivel! Kétségbe vagyok esve.

Az edzés maga viszont jól sikerült. Elég sokat edzettünk, három pályát is mentünk, már nem is csak félmaxin:) Mangó szépen lekövetett, csak én bénáztam néha, hol túl lent volt a kezem, hol túl fent, hol túl kint a vállam, hol túl bent:) de sikerült minden javítanunk, az ilyet élvezem.

Pár napja összeállt a szlalomunk is. Próbálom küldeni minden irányból, sőt úgy is, hogy az elejére beleépítek egy kúszót vagy ugróaksit is. Úgy 10-15 alkalomból hibázik egyszer. Úgyhogy most már növeljük a rudak számát.

Brúnóval is el kezdtük tanulni, viszont úgy gondoltam, hogy vele más módszert használok majd. Legalábbis megnézzük mással, aztán meglátjuk, mennyire jön be neki. A másik féle 2x2-es módszert szeretném bevetni, vagy formálással rávezetni a szlalom nyitjára. Ez utóbbi előnye, hogy imádok formálással tanítani, hátránya, hogy Brúnó annyira nem szeret azzal tanulni:) Mangóban stabilabban megmaradnak a formálásos feladatok, és nagyobb élvezettel is csinálja őket, Brúnó azonban nem, ő túl türelmetlen hozzá, és a formálásos feladatok kicsit frusztrálttá teszik:) további hátránya még, hogy szerintem annál annyira nem rögzül benne, hogy bármi történjen is, a szlalomba jobbról megyünk be.

Meseországban jártunk (vigyázat, képáradat!)

2011-08-07T19:37:00.010+02:00

Péntekre szabit vettem ki, hogy el tudjunk menni kirándulni. Egész nyáron erre a kirándulásra vártam, na nem konkrétan erre, csak egy ilyen felhőtlen, élménydús kutyás kirándulásra. Pedig pocsékul kezdődött. Kunszigetre mentünk, a Duna-partra. Az egyetlen szakaszon, ahol nem volt senki, letáboroztunk. Kutyák először pórázon, hogy ne veszítsék el máris a fejüket. Mikor figyeltek rám, gondoltam, itt az ideje elengedni őket. Csakhogy amint lecsatoltam a pórázt, már rohantak is össze-vissza, rám se hederítve. Aztán befogtam őket, mikor egy apuka jött két kis gyerekkel, és annak ellenére, hogy ott álltunk, három kutyát fogva és várva, hogy elhaladhassanak gond nélkül előttünk, ők bizony megálltak, lecuccoltak és mit sem törődve, hogy épp akkor cseszték el - gondoltam még ekkor - a szabimat, elfoglalták a partot, a partunkat. Volt vagy 35 fok, úgyhogy enyhén idegroncs állapotban mondtam apuméknak, hogy menjünk és keressünk egy másik helyet, mert nem fogok itt ácsorogni a napon egy jó kis hőgutára várva, ha a kutyákat már úgysem engedhetem el és a vízbe sem mehetnek. Visszamásztunk a kocsiba, és elindultunk kifelé, aztán befékeztünk ott, ami mellett először eljöttünk odafelé, merthogy aki eddig ott pihengetett, eltűnt. Gondoltuk, ha pár percre is, de megállunk és bemártjuk a kutyákat a vízbe. Így történt, hogy aztán egy teljes délutánt tölthettünk a paradicsomban. Szerintem a képek elég beszédesek lesznek, de röviden összefoglalom a helyszínt: víz, stég, nádas, halak&békák, árnyékos vízpart, flakon, kenusok, szabadság. Onnantól a kutyákat mintha kicserélték volna, annyira ügyesen viselkedtek, hogy egészen meghatódtam. Első hívásra jöttek minden körülmény között. Jöttek arra biciklisek, motorosok, megálltak mellettünk nézelődő gyalogosok, a kutyák pedig a legapróbb jelemre jöttek, és követtek. Nem mentek oda senkihez, nem is igazán foglalkoztak mással. Ha arra kértem őket, akkor üldögéltek velem szépen a stégen, míg a parton bámészkodtak, vagy csak jöttek láb mellett szó nélkül. Kimondhatatlanul büszke voltam!
Összesen 250 képet csináltam, párat feltöltöttem Picasába, itt van közülük néhány kedvcsinálónak:

Első közös úszásuk:

Származási hely: Kunsziget

Vízicsibe:

Származási hely: Kunsziget

"Ti ott mit csináltok?"

Származási hely: Kunsziget

Kedvenc képem:

Származási hely: Kunsziget

A kis peckes

Származási hely: Kunsziget

Meseország:

Származási hely: Kunsziget

Love:

Származási hely: Kunsziget

Délután, aztán egész hétvégén pedig vendégeink voltak. Sajnos nálunk az nem működik, hogy a kutyus ott falngál körülöttünk, mert Mangót nem tudom kizökkenteni az örömmámorából ilyenkor, felugrál (ránk nem szokása), tekereg, felugrál, nyalakodik, és felugrál. Brúnóval nincs gond, leszámítva, hogy azért kunyerálni mindig megpróbál. Úgyhogy vendég érkezésekor nálunk a következő történik. Előremegyek a kapun, helyükre küldöm a kutyákat, majd a vendégek be, illetve kisétálnak előttük, míg az ebek szépen ülnek a helyükön, és várnak. Érdekes, hogy én ilyenkor szánom-bánom, hogy milyen neveletlenek, amiért "távol" kell őket tartanom, közben a vendégek meg szinte kivétel nélkül jegyzik meg, hogy milyen engedelmesek:D Hát végülis, nézőpont kérdése:)

Pénteken megejtettük az ünnepi vacsijukat is, ráadásul névnapomra ajándék hegyek (abszolút nem jellemző) vártak, amiből a kutyák is igen csak részesültek. Kaptam kutyalasztit, interaktív kutyajátékot, pólót kutyasétáltatáshoz, illetve kutyahátit (bár ez még sajna nem érkezett meg).

Származási hely: PANA

Sőt poénból egy buborékfújót is kaptam:)

Ja, és ma még csontot is kaptak, jóó nagyot. Régen tesztem már őket ilyen téren, és jelentem, átmentek a vizsgán, Brúnó most először meg se próbált megmorogni, sőt amikor meglátták, hogy megyek feléjük, felnéztek, és csóváltak rám. Bár szombaton volt egy kisebb problémánk. Reggel elvittük bicajjal futni őket. Majd az "építkezésen" elengedtük őket, és egyszer csak, mikor megfordultunk, két kutya helyett három állt mögöttünk. Egy pillanatra megszeppentem Brúnó miatt, hogy vajon mi lesz, pláne mert felismertem a kutyust, régen gyakran láttunk, ránézésre vizsga-dog keverék lehet, gyönyörű, nagy fekete kutya, nagyon barátságos, Mangóval anno szimpatizáltak, csak hát ugye kan a drágám... Brúnó feszített ezerrel, az orra a másik seggében. Követte, ami kicsit jó jel volt, mert ez máris több volt, mint amit más kutyából elvisel. Néha odamorgott, de annyi. Hívásra pedig jöttek hozzám mindketten. Aztán mi ott maradtunk, tökölődtünk, míg újra megjelent a kutya, de Brubru ekkor már pórázon volt... szimat, és puff, már neki is ugrott a másiknak. Na ezen elkeseredtem egy csöppet, megint a tipikus helyzet, hogy egyet lépünk előre és kettőt hátra:(

Hétvégi sztárfotók:

Kettő, azaz te jó ég, kettőőőő!

2011-08-04T07:37:00.005+02:00

Elhagyott minket aug.2. Vagyis Mangó betöltötte a 2. életévét!

Származási hely: PANA

Egyszerűen hihetetlen, hogy már ennyi idős, úgy elröpült ez a két év. Sajnos megünnepelni nem volt időnk, de bepótoljuk, megérdemli. Illetve megérdemlik, mivel Brúnó kölyökkorában talált kutyus volt, ezért az ő kora elég bizonytalan, így arra gondoltam, hogy az ő szülinapját is megünnepeljük ilyenkor. Ez a kis vacak is hogy a szívemhez nőtt! Anno nem gondoltam volna. Nem zökkenőmentes a falkaéletünk, de hatalmasat fejlődött a kapcsolatunk, kötődünk egymáshoz, pedig mikor ideérkezett, úgy éreztem, sosem fogom tudni annyira szeretni és annyira a magaménak tekinteni, mint Mangót. Nem-e??? Imádom a lüke kis foxi buksiját, a pörgősségét, és hogy egy négy lábon járó akarat:)

Származási hely: PANA

Hétfőn sajna elmaradt az edzés, a keddi pedig háát... Egyfolytában rontottam, a pályát darabjaiban sem tudtuk megcsinálni. Kezdetektől fogva nagy hibám, amin nem tudok javítani, hogy sokszor nem szedem össze a kutyát. Olasznál pl. rendszeresen átkerült a kutya túloldalamra. No sebaj, az utóbbi edzések túl jól mentek, kellett egy ilyen, hogy kompenzáljon:) Viszont most már el kezdtünk félmaxit ugrani, plusz elővettük a palánkot. Első pár alkalommal Mangó - pont ahogy gondoltam - áttépett rajta, aztán Tomi fogta a nyakörvét, hogy lelassítsa - nem sikerült:D de aztán leesett neki, hogy futhat, de a végén touch:) Ügyes volt. Most új játékkal nyomjuk, csipogós teniszlabdával, teljesen be van rá indulva, és mi tagadás, elég jól bírja. Sajna nálunk a játék gyorsabban fogy mint a túró rudi. A rágás és Mangó állkapcsát még csak kibírják, de a nyálát nem élik túl. Amúgy a vicces, hogy itthon a pályán egy részletét felállítottam nagyjából itthon is, és leteszteltem Brúnóval. Megcsinálta, elsőre! Ha nem lenne olyan hangos, azt hinném, hogy titkon jár velünk edzésre:)

Származási hely: PANA

Tegnap suliba elvittem mindkét ebet. Sajna csak két kölyök volt, ezért Mangót nem mertem elengedni, mert hajlamos meggyűrni a kicsiket. Bár egy kis gyakorlás után végül mégis összeengedtük őket, de akkor Mangónak már csak a pancsoláson járt az esze, le se tojt mást. Nagyon szépen dolgoztak mindketten. Igazából ment minden, a menetközbeni ültetés/fektetésre kell rágyorsítani Mangónál, illetve stabilabbá tenni Brúnónál (hajlamos leülni, aztán lefeküdni, ha otthagyom).

Holnap is meg hétvégén is vendégek jönnek hozzánk, úgyhogy takarítani kell meg főzni... pfuj, de utálom az ilyet. Legbosszantóbb ilyenkor mindig az, hogy a kutyáimra nem marad időm. Ma nem tudtam őket sétálni vinni. Ami persze ha arra gondolok, hogy kb. három hetente történik olyan, hogy kimarad a napi séta, nem olyan vészes, de ha meg arra, hogy igazából naponta kétszer kéne vinnem őket, akkor meg az:S

Mesekönyv

2011-08-01T23:09:00.005+02:00

Hétvégén felfedeztünk egy új mezőt, kb. 20 perc kocsival. Ebek élvezték, szaglásztak, ástak, majd szaglásztak és ástak, de leginkább ástak:) Mangó nagy cickányvadász lett, lassan minden sétán egy cickatetemet hagyunk magunk mögött:S

De hogy mit is csináltunk a hétvégén? Hááát...:)

Többnyire ástunk, hol egyedül...

Származási hely: Mező

hol csoportosan:

Származási hely: Mező

Kicsit frizbiztünk is:

Származási hely: Mező

Sokat szaladgáltunk:

Származási hely: Mező

Bár egyesekben túláradt a versenyszellem...

Származási hely: Mező

Pocsolyában pancsoltunk:

Származási hely: Mező

Majd lemostuk a sarat, amibe belefeküdtünk:

Származási hely: Mező

Amikor pedig elfáradtunk, pózoltunk:

Származási hely: Mező

Összes kép:

Közben itthon gyakorolgattunk:

szlalomot...

Származási hely: PANA

palackdöntögetést...

Származási hely: PANA

zónázást...

Származási hely: PANA

és új figurákat sajátítottunk el az esti sétán:D

Származási hely: PANA

Ami kimaradt:

Pezsgés

2011-07-28T21:16:00.006+02:00

Múlt héten hétközben Mátrában voltam családlátogatáson (kutyát nem vihettem, no comment...), aztán szabin voltam még egy napot, amin végigszakadt az eső... Szombaton Pestre mentem, úgyhogy hosszú-hosszú ideje először kutya nélküli napokat éltem át - hiányoztak is rendesen. Sem agility-n, sem suliban nem voltunk, viszont megjöttek az új frizbijeink:D Brúnó először szívózott, nem akarta visszahozni, helyette inkább elvonult volna rágcsálni. Aztán gyorsan eltettem, és játszottam egyet Mangóval, aki sokkal jobban rápörgött, mint azt gondoltam. Na utána már Brúnó is inkább játszott rendesen:D Gyakorolnom kell, sokat, ezekkel a korongokkal mondhatni újra meg kell tanulnom dobni, annyira másképp repülnek, de olyan szééépen:)

A héten viszont bepótoltunk mindent. Hétfőn és kedden voltunk edzésen, ahol Tomi igen jó, trükkös pályákat rakott ki. Megküzdöttünk vele, de a végére csak sikerült. Elsőre mindig csak röhögök, hogy ez esélytelen, de közben tetszik, mert ezekkel tudunk igazán fejlődni. Nagyon büszke vagyok a nagylányra, hihetetlen mennyire tud figyelni, és mennyire jól megérti a jeleimet. Hányszor van, hogy biztosra veszem, hogy nem fogja tudni, mit akarok, hogyan akarom, de megérti, aztán elrontom a következő pályarészt, mert azon örömködöm, hogy besz**ás, mennyi esze van:D Gyakoroljuk a szlalomot és a "touch"-ot is rendesen, alakul már szépen. Lehet lassan nekiállok Brúnóval is mindennek itthon, annyira jó felfogása van neki is, imádom. Már több trükköt tud, mint Mangó, és rettenetesen igényli a foglalkozást. Vele most üveget döntünk, már egyre többet egy huzamban, bár néha azért csak bepancsol nekik lábbal is, azt javítjuk. Aztán cicacsengőt érintgetünk, kúszunk meg kerülünk...

Itt a keddi edzés pályarajza, ha valaki finomságra vágyik:)

Aztán szerdán suliba mentünk, de Mangóval. Gondoltuk, nem árt az ismétlés. Nagyon szépen dolgozott, a szünetekben aztán hozta a formáját. Úszott, majd bepörgött... cikázott, a többiek pedig utána. Úgy bírom, fej vesztve rohangál, totál zakkant, a többi kutya, akik meg kocogni is alig akarnak egyébként, most próbálták elkapni. Mi tagadás, tudja, hogy kerüljön a figyelem középpontjába:) A végére eléggé elfáradt, de nem tudtam ellenállni a nagy zöld terepnek, úgyhogy elővettem a frizbiket, hátha... belelkesült és rohant érte. Álomszépeket ugrott.

Miután őnagyságát hulla fáradtan hoztuk haza, gondoltam, Brúnónak is több kell egy egyszerű sétánál. Hát elő a bicikliket. Kivittük a szántóföldekhez azzal, majd hagytam futkosni egy kicsit, aztán mondtam apuméknak, hogy frizbizzünk, egymással, hogy gyakorolhassam a dobást. Hárman nekiálltunk, pontosabban négyen, mert igazi családi kutyához méltón Brúnó is részt vett benne. Minden dobás után rohant, és ami leesett, azt begyűjtötte, és odahozta. Már amikor leesett, mert jó esetben ugye még a levegőben elkapta. Volt olyan, hogy szaladtunk a korongért egymással szembe, majd felugrott és a levegőben megszerezte előlem:D Mindezek után még biciklivel haza, hát őt sem kellett altatni:D Sírni tudtam volna örömömben, hogy mennyire beilleszkedett közénk, hogy szeret velünk lenni, és boldog voltam, hogy őt is boldognak láthattam. Nagyon kellemes három nap volt.

Múlt héten még ilyen meleg volt:

Származási hely: Nyár

Nagyszentjánosi bemutató

2011-07-16T22:23:00.005+02:00

Ma voltunk Nagyszentjánoson bemutatózni. Nagyon büszke vagyok a kislányra, igen ügyesen viselkedett. Többnyire a ketrecében volt, amit nagyon jól viselt (bár néha már nem szívesen ment be, mert rájött, hogy akkor ott is marad:), viszont amikor kiengedtem pár percre, háát, egy angyal volt. Nem gondoltam volna, hogy vele valaha is megtehetem azt, hogy póráz nélkül sétáltassam egy focipályán, miközben a túloldalak egy rakat ember nyüzsög. Gyönyörűen reagált minden hívásomra. A pályára is emberek meg kutyák mellett mentünk fel, és ő jött mellettem. Elmentünk pár kissrác mellett, ők meg ott ámuldoztak Mangón, hogy milyen szép. Egy gyerek meg menet közben ijedten megszólalt, mikor a kúszó felé tartottunk, hogy nem fog átférniXD Első körben rontottam (na nem a kúszót, azon természetesen befértünk, hanem lehúztam egy aksiról), viszont a másodikat tök szépen lefutottuk. Utána kaptunk inni meg lángost:) Mangó eközben egyedül maradt a kecóban, szépen elvolt, hazafele a kocsiban aztán bealudt. Aztán visszaérve a saját pályánkra már újra elemében volt, mivel játékunk nem volt, a pórázát dobáltam neki, hogy lekössem. Ugyanolyan lelkesen hozta vissza, mintha egy lasztit dobtam volna el:) Úgyhogy most épp dagadok..úgy mellben...a büszkeségtől:D

Brúnó nagy napja

2011-07-12T21:30:00.007+02:00

A reggeleink általában ugyanúgy telnek. Pórázos séta ("vándorlás") a kertváros legcsendesebb utcájában, majd kb. negyed óra póráz nélküli szaladgálás kint a terepen, utána pórázon majdnem ugyanazon az útvonalon haza. Egyik reggelünk két dologban különbözött a megszokottól. Az egyik, hogy a szántóföldeken találtunk szép magas szénabálákat, és az egyikükkel barátságot kötöttünk.

A másik, hogy hazafelé az egyik kapuból kirontott egy tacsi. Ugatott és csesztette Mangót, de nekimenni nem mert, tőle azért félt, próbáltam elterelni az utunkból, majd elindultam tovább. Erre hátulról a kis szemét nekirontott a másik oldalamon Brúnónak, és belecsípett a fenekébe. Erre Brúnó is felvette a kesztyűt, és visszakapott. Na akkor rákiálltottam a másik kutyára, dobbantottam felé, és újra rákiálltottam, erre nagy ívben eltávolodott tőlünk, mire kijött végre a gazdája. Igyekeztem úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, hogy a kutyákban is ez maradjon meg. Talán sikerült, Brúnó minden gond nélkül kocogott mellettem tovább, vissza se nézett, hogy esetleg revansot vegyen. Az dühít igazán, hogy olyan jól haladunk Brúnóval, mikor a kis vakarcs őrjöngve ugra-bugrált körülöttünk, ő rá sem hederített, csak jött láb mellett (Mangó leginkább azon töprengett, hogy mit akar itt ez a nagyszájú törpe, nem is vette számításba, holott őt kóstolgatta először), és erre pont belé kell kötni. Mondd a gyereknek, hogy nem kell félni a kutyáktól, miközben másnap megharapja egy...

Ma reggel is megjártuk a reggeli sétánk, ezúttal minden gond nélkül, délután pedig elvittük őket úszni. A hangsúly azon van, hogy őket, ugyanis [dobpergés] Brúnó ma életében először úszott! Nagyon szerettem volna már megtanítani, de nem sikerült. Majdnem 1 órás próbálkozás után, mikor már kezdtem feladni, végre megkísérelte az úszást. Nem semmi kitartása van, azt meg kell hagyni, ez idő alatt ugyanis végig nyüszögött a parton, követte a vízen úszó játékot, ott nem hagyta volna, de csak sírdogált, nem mert bemenni érte. Anyumék már azon aggódtak, hogy feleslegesen stresszelem szegény kutyát. De tudtam, hogy a játék az egyetlen, amivel rávehetem az úszásra, nem is csináltam mást, mivel bedobtam a vadiúj vízi játékukat (igen, megvettem ezt is:D) a vízbe éppen annyira, hogy a partról ne érje el. Amint úgy tűnt, hogy megsüllyedt a lába, ujjongani kezdtem és dicsérgetni, túlpartról tiszta hülyének nézhettem, amit ott rendeztem a kutyának. A végén már Brúnó magától is beúszkált a vízbe, csak úgy az élmény kedvéért:)

Mangó nagyon szép távolságokat leúszik már a vízbe, gyönyörűen apportozza is ki a játékát. Viszont a végefelé többször is előfordult, hogy csupán másodpercek töredékére, de alámerült. Ennek nem igazán tudom az okát:S Gondoltunk rá, hogy talán fárad, de vasárnap ennek legalább a dupláját úszta, mégsem volt ilyen problémája. Egy újabb számomra megmagyarázhatatlan jelenség...

Az ideális szín

2011-07-12T07:37:00.001+02:00

Rövidül a listám, ugyanis a flexi és a frizbi már folyamatban van. Rendelek Hero XRA Distance korongot, a színén gondolkoztam csak, hogy melyiket veszi észre a kutty a legjobban. Kék lenne a legideálisabb, de az már nincs:( Közben belefutottam egy érdekes cikkbe a kutyák látásáról. Ide katt:)

Vízicsibék

2011-07-10T22:38:00.008+02:00

Nem nagyon írtam az utóbbi napokban, mert nem volt mit. Nem sok minden történik velünk ebben a nagy melegben. A hétvégén még suliban sem voltunk, ebben a hőségben nem tartottam jó ötletnek, hogy dolgoztassam, egyiket sem. Jól döntöttem.

Tegnap este vendégeink is jöttek, néha tartunk amolyan társasjáték partit. Ezúttal kiültünk a kertbe, és beengedtem a kutyákat. Brúnó mindenkinek bejött, vagy csak feküdt mellettünk, vagy valakinek az ölében pihentette a fejét. Mangó nehezebb eset volt, általában ő is csak pihengetett, viszont olyan éjfél tájékán felélénkült és eszetlenül ugrálni kezdett... de hát éppen azért engedtem be őket, hogy szokják a helyzetet, tanulják a kulturált viselkedést:)

Brúnó társasozik:

Ma anyuméknál sziesztáztunk, van ilyen kerti párologtatójuk az udvaron, az alá becsaltam a kutyákat, hogy hűsöljenek. Egyik pihi alatt arra figyelek fel, hogy valamelyik kutya keservesen nyüsszög. Rápillantok Mangóra, és látom, hogy ő sírdogál, miközben hevesen mozog a teste, szinte remegett. Finoman felkeltettük, és annyi volt. Megijesztett, de úgy tűnik, csak rémálma volt:(

Délután aztán felpakoltam Mangót, ugyanis randevúnk volt, kutyarandevúnk:) Nicóval és Zivával mentünk pancsolni. Mangó életében nem úszott még ennyit, úgyhogy jól elfáradt. Olyan ügyin úszott és apportozott:) Egyszer mondjuk Ziva megtépte, de megérdemelte, elvette a kis hülye a játékát (gyorsabban beúszott érte:), ami hát véresen komoly vétek Ziva szemében, örülhet, hogy megúszta ennyivel. Azt se lehet mondani, hogy előtte nem figyelmeztette többször is morgással, szőrborzolással és egyéb morzejelekkel, aki nem veszi a lapot, magára vessen. Persze dinnyekutya ebből sem tanult...

Víziszörny:

Származási hely: Kutyaúsztatás

Legjobb képek:

Viszont ezek után tovább bővült a vásárló listám:) Le vagyok gatyásodva, mégis csak gyűjtöm és gyűjtöm, ma is bővült a lista. Már pedig ha valamit szeretnék, akkor azt most azonnal szeretném:) Amikre az utolsó filléreimet szánom:

- fényképező (bridge)
- még egy flexi
- hátizsák Mangónak
- 2 db hero frizbi
- vízi játék

Szalonnasütés

2011-06-30T07:09:00.000+02:00

A labda újbóli felszínre kerülés úgy feldobott a minap, hogy amellett a hétvégi beszámolónk terve valahogy el is törpült. Végülis, nem is csináltunk semmi extrát. Voltunk suliban Bruncival, enyhén szólva túl volt pörögve. Nagyon meglátszott rajta az egy hét kihagyás, egyszerre akart csinálni mindent, türelmetlenkedett, mert hát ha kedves gazdi fél percen belül nem adja a következő feladatot, kicsi foxi elméje totál elborul, és pattog és hisztizik és pattog és hisztizik... nem is értem, hogy élhetett ez a kutya eddig feladatok nélkül:D Mangóval voltunk edzésünk, meglepően lelkes volt, szépen is dolgozott. Újfent megállapítom, hogy az olasz nem az erősségünk. Sebaj, gyakoroljuk. Itthon ráfeküdtünk a szlalomra is.

Ami talán rendhagyó volt a hétvégén, az az esti szalonnasütés. Kuttyok még ilyenben nem vettek részt, voltak már ugyan kerti partin, de nem olyanon, mikor a földön üldögélve isteni illatok közepette majszolunk valamit, amitől nekik tisztes távolban kell maradniuk. Jó alkalom volt ez, hogy leteszteljem, mennyire tartják tiszteletben, ha kajálunk. Azt hittem, majd egész vacsi alatt őket kell elhessegetnem, de tévedtem. Nagyon jól viselték, egyszer-kétszer jeleztem nekik, hogy ezt nem illik, és már feküdtek is le arrébb:) Pedig anyum nagyon hajtogatta az elején, hogy zárjam be őket, mert nem fognak minket békén hagyni. Milyen jó, hogy nekem aztán néha beszélhetnek...:P

Még egy elmaradás: videó Zalaegerszegről - jumping

Döbbenetes

2011-06-28T17:40:00.003+02:00

Egyszerűen hihetetlen... hihetetlen, hogy mire képes egy kutya gyomra... hihetetlen, hogy újra ilyen szerencsénk volt... ezúton tudatnánk a világgal, hogy Mangó jól van, egész hétvégén nem hányt, ma pedig beigazolódott, hogy megérte várnunk és reménykednünk, ugyanis a labda ismét felszínre került:D Nem tudjuk pontosan, hogyan, valószínűleg szájon át távozott, mi már csak kézbe kaptuk, ugyanis Mangó nagy vidáman hozta oda nekünk, mikor hazaértünk:) A labda egyben megúszta az egészet, Mangó szerintem meg még örült is, hogy csak úgy a semmiből lett egy lasztija:D Brúnó gondolom ott drukkolt mellette, hátha köp egyet neki is a csodakutya:D

Zala-falat

2011-06-25T08:33:00.011+02:00

Tartozom egy zalaegerszegi beszámolóval, de az elmúlt hetem leginkább az aggódásról, nem pedig a kellemes nosztalgiázásról szólt. Minden nap egy potenciális műtét elé nézünk Mangóval a felelőtlenségem miatt. Tessék drukkolni, hogy ne hányjon, vagy ha igen, labda is jöjjön vele... mert igen, megint megtörtént. Sok kutya együtt rohan a labdáért, majd Mangó megszerzi, és hatalmas mennyiségű nyál kíséretében futás közben lenyeli. Nem tudom igazán, hogy előzhetném meg az ilyet. Ne engedjem, hogy együtt játsszon kisebb kutyákkal? Vajon ez nem rontana a szocializáltságán? Hogy magyarázzam meg neki, hogy ő miért nem futkoshat a többiekkel? Tudom, egy kutyának nem kell magyarázni dolgokat, de egy ilyen szituáció biztos hogy jót tesz a kutyának, én pedig ettől megfosztanám, és nem tudom, mikor teszek vele jót:S Mivel többször is hányt azóta, fennállhat egy részleges bélelzáródás veszélye. Megultrahangozták (ez se lesz a kedvenc vizsgálatom), meghánytatták, és csütörtökön műtötték volna. Nem akarom elszólni, de tünetmentesség miatt már két napot nyertünk.

Viszont, hogy ne csak a rossz élményeknek maradjon nyoma, itt az ideje, hogy örömködjek is egyet, mert hogy a múlt szombatnak bizony voltak szép pillanatai is.

Előző délután, avagy egy "kedves barát" érkezése: A nagy hír, hogy pénteken délután megjött a ketrecünk:D 92x63x74-es, 22 ezerért (messze a legjobb ár, amivel találkoztam), ingyenes kiszállítással, plusz egy ezresért már másnap kihozták. Péntek du. kis szoktatás a kecóhoz. Mangó esetében ez nem nehéz, mert pár juti után már magától bemegy, remélve hátha kicsikarhat még egy kis kaját. Szóval gyorsan megszerette, mi pedig megnyugodva konstatáltuk, hogy kényelmesen elfér benne (olyannyira, hogy másnap még Harry uszkár haverunkat is betettük mellé). Nem igazán tudok vele ugrálni vagy boldogan rohangálni, de azért elbírom, könnyű összecsukni és kinyitni.

Az út: Reggel negyed 5-kor keltünk, mert az indulást 6-kor terveztük a belvárosból, és előtte még pakolás, kutyapisiltetés... A mi kocsinkkal mentünk, én vezettem. Kemény volt. A mi, illetve Szandi ketrece utazott aztán másnap a csomagtartóban, Szandi Gombi kutyával az anyósülésen, Zsuzska Harryvel és Mangóval pedig a hátsón. Eleinte kicsit féltem tőle, milyen lesz az utazás ebben a felosztásban, mivel legutoljára Mangó még rühellt az ülésen utazni. Ezzel szemben azonban az egész utat végigfeküdte igen csak kitekeredett - bár számára láthatóan felettébb kényelmes - formációkban. Az úton egyszer nagyon, egyszer meg kicsit tévedtünk el. Volt térképünk, de egy meghatározott útvonal szerint mentünk, és nagy meglepetésünkre az egyik falu után nem az jött, aminek jönnie kellett volna. Felhívtuk a fiúkat, hogy ők merre mentek, és becsatlakoztuk mi is arra az útvonalra. 9 után értünk oda, de szerencsére el nem késtünk. Addigra Tomi már be is regisztrált minket. Gyorsan kicuccoltunk, megsétáltattuk az ebeket, majd bezártam az új otthonába:)

Kezdő jumping: ezzel kezdtünk, merthogy ez is volt, nem csak kúszóverseny. Mivel szlalom sem volt benne, indultunk rajta. Úgy léptünk a pályára, hogy én tiszta para voltam, hogy előtte Mangót rohadtul nem érdekelte a játék, nem figyelt rám. Biztosra vettem, hogy amint leveszem a pórázt, kirohan a pályáról. Sosem volt ennyi kutya között meg ilyen szituációban. Egyszerűen kizártnak tartottam bármilyen más forgatókönyvet. Pálya szélén kapott pár jutit, mivel előző nap nem kapott vacsit, így arra jobban reagált. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal a pályán is kajával motiválom majd, nem játékkal. Hát kérem, Mangó nagyon szépen teljesített, viszont én elrontottam. Gyönyörűen ment, nagy sebességgel, hibátlanul, ráadásul egy helyen nem értem oda olaszra, és improvizálnom kellett, amiből egy hátsó kereszt lett, Mangó pedig gyönyörűen vette a lapot. Hihetetlenül büszke voltam rá. Aztán ahol eredetileg is hátsó kereszttel kellett volna, ott összezavartam szegényt, azt hiszem, megtorpantam, Mangó pedig nem tudta, mit csináljon, és megugrotta visszafelé ugyanazt az akadályt. Mivel ezután már csak egy kúszó és egy ugró aksi lett volna, érzek némi csalódottságot, mert hát így ugye DIS lett a vége. Pedig rohadtul nem kéne csalódottnak lennem, mert egy teljesen új környezetben a kutyám így is minden várakozásomat felülmúlta.

Szünet: Utánunk jöttek a haladók, ahol tőlünk hárman is futottak (kezdők ketten voltunk). Aztán egy elég hosszú szünet jött. Szerintem a kelleténél jóval hosszabb. Közben kaptunk finom ebédet is. Egy elkerített terület mellett volt egy patak meg egy hatalmas füves tér még, oda lehetett vinni a kutyákat. A futamok ideje alatt, illetve a pihiidőben is Mangó jó sokat volt póráz nélkül. Néha azt hittem csak álmodom, hogy ilyet vele lehet. Ott egy csomó idegen kutya, és ő önként inkább velem játszik, velem sétál, mellettem fekszik... Számunkra ez nagyon nagy dolog. Egész nap tűzött a nap, mi durván leégtünk, Mangónak pedig rohadt melege volt.

Délután: talán a nagy meleg meg az egynapos próbatétel Mangót is lefárasztotta. Délutánra elég dekoncentrált lett. Egyszer a patakpartról elrohant egy kutya után, és hiába hívtam, tojt a fejemre. Én meg tepertem kifelé kétségbeesetten, hogy be ne rohanjon a pályára (ahol már megkezdődtek a futamok). Szerencsére csak a pálya mellett cikázott, és aztán rohant vissza. Na ez volt az első pont, amikor azért nem büszkeséget éreztem... A kúszóversenyre olyan 2 körül került sor, amin sikerült hibátlant mennünk (szerintem nem is volt, akinek nem), viszont olyan csiga lassú volt a kutyám, hogy néha azt hittem, elalszik a kúszóban. Általában nincs olyannal problémánk, hogy buzdítani kell a pályán, mert magától is nagyon tép, erre most... ilyen lassúnak még az életben nem láttam. Ráadásul pénteken voltunk egy rövid edzésen, ahol annyira rongyolt a kúszóban, hogy elcsúszott benne, és úgy esett ki belőle. Hatalmasat tanyált, de fölpattant, és ugyanolyan lendülettel futott tovább:D De! ezúttal is végigment a pályán, csak rám figyelve, amiért még így is óriási dicséretet érdemel. Utána már a pályán kívül is nehezen tudtam lekötni a figyelmét, a díjkiosztón pedig folyamatos hisztibe kezdett. Ha elment előttünk egy kutya (leginkább a vizslákkal szimpatizált), rángatott és ugatott. Na, ez elég ciki volt:S Ez már olyan 5-6 körül volt. Simán el tudom képzelni, hogy így jött ki rajta a fáradtság.

Hazaút: mindhárom kutya végigdurmolta az utat, miközben mi egyszer sem tévedtünk el, pedig egy 3. útvonalon jöttünk haza:)

Összegezve tehát minden kellemetlen pillanat ellenére Mangó nagyon jól viselkedett élete első ilyen rendezvényén. A ketrec első szereplése is remek volt, Mangó nagyon jól viselte, 5 percenként adtam neki hálát, hogy van egy ilyenünk, hogy tudom hova tenni a kutyát, nem kell sem őt, sem magamat fárasztanom órákon keresztül, hogy ne pörögjön túl, többnyire csendben feküdt csak benne. Úgyhogy hess, hess sok negatív gondolat, hogy lehetett volna jobb is, elsőre nagyszerű volt ez így is:) Bár azt a labdát igazán kiköphetné már...:S

Győri csapat:

Mangó és Bruni:

Hűsölés:

Rabok:

Pihi az új mobillakban:

Fotó rólunk a zalaihirlap.hu-n:)

Tanácsot kérnék:)

2011-06-15T19:08:00.002+02:00

Szeretném kikérni a kedves olvasóim véleményét két kérdésben.

1. Idén már megejtettük az első fürdetést az ebekkel. Na nem azt a szabadban pancsolós fajtát (már csak azért is, mert azzal még egyes fekete nagy szőrös egyedek télen sem hagytak fel), hanem a samponos, 'csak ezt éljem túl' nézéssel társult fajtát. Viszont szeretnék sampont váltani, mert a mostani hát hogy is mondjam... szar:) Gagyi minőségű, viszont a drágábbakkal annyira nem szeretnék kísérletezgetni, ezért ha valaki tudna ajánlati kutyasampont, azt megköszönném!

2. A bemutatókon, és kiváltképpen most szombatra készülődve újra és újra beleütközöm abba a problémába, hogy bizonyos teendők idejére valahova le kéne parkolnom a kutyát. A kikötést nem díjazom, egyrészt mert nem mindig akad fa a környékén (kevésbé masszív tereptárgyakhoz nem köthetem, mert röhögve tépné ki a földből), másrészt mert csak ugat és ugat... A ketrecbe talán könnyebben be tudnám szoktatni, mégis csak lenne egy saját helye. Most következik a kérdés, a box anyaga. Műanyag kizárva, mert az nem összecsukható, marad a fém vagy a textil. Eddig mindenki a textilre voksolt, mondván az nem olyan strapabíró, kutya kirágja. Azt nem hiszem, hogy Mangó kirágná, inkább attól félek, hogy valahogy feldöntené belülről, ahogy próbálja kinyitni az ajtaját, mert hát Mangó véleménye szerint zipzár ide vagy oda, lábbal minden ajtó nyitható. Egy fémketrec viszont iszonyatos áron van, mivel nekünk valószínűleg csak a 107x71x81-es elég. Ez még ugyan hagyján, a nagyobb gond, hogy nyeszlett kis személyem gyanítom, nem bírja el:S Szóval van érvem és ellenérvem mindkettő mellett, úgyhogy epedve várom a tanácsaitokat!

Előre is köszi mindenkinek, aki megosztja velem az véleményét/tapasztalatát!

Nincs rosszabb...

2011-06-13T18:35:00.004+02:00

...mint mikor a saját kutyáid verekednek össze. Ma épp frizbiztem velük, először Brúnóval, majd Mangóval, aztán együtt a kettővel. Ez utóbbinak igazából az volt a célja, hogy Brúnó ne féltékenykedjen, mikor Mangó szerzi meg a játékot. Ez a része jól is ment, a baj pont abból lett, amire nem számítottam. Leesett a korong, és nem Mangó kapta fel, hanem Brúnó, Mangó pedig nekiment. Az eddigi leghosszabb verekedésük volt, és bár csak pár másodpercig tartott, nekem jóval hosszabbnak tűnt. Rájuk szóltam, de nem használt, majd újra és az sem, ekkor már mi tagadás elég kétségbeesettül kiabáltam, mert se víz, se semmi hangos cucc nem volt nálam, amivel szétrebbenthettem volna őket, illetve éreztem a tehetetlenséget, mert eddig a szó vagy ha közéjük kerültem, mindig elég volt. Most viszont nem tudtam hogy nyúljak közbe, hemperegtek egymáson, nem is igazán tudtam követni, hol melyik kutya része van. Aztán elkaptam a Mangó grabancát, elrántottam, másik kézzel Brúnót lefektettem, majd Mangó lábait kihúztam, hogy őt is oldalra döntsem. Így utólag belegondolva, mintha még plusz egy vagy két kezem lett volna:) Utána csak vártunk, hogy mindenki lehiggadjon. Nem vitatkoztak, nem akartak felkelni. Tényleg csak pár másodperc volt, de leizzadtam rendesen na, és bár az elején, minden voltam, csak nyugodt nem, szerintem a végén jól kezeltem a helyzetet. Aztán felkeltünk, ezek ketten meg követtek szépen, és miközben itthon meséltem mi történt, ültek mellettem és mosolyogtak. Nem volt a szemükben harag, sértődöttség vagy félelem. Lehet, hogy egy ilyen nem történhetne meg, ha falkavezérként tisztelnének, ugyanakkor éppen ez teremt lehetőséget arra, hogy egy újfajta szituációban kinyilvánítsam feléjük az engem megillető helyet. Aztán dobtam nekik még párat, hogy pozitívan zárjuk a közös játékot.

Mangó elég játékféltős lett mostanában. Na nem velem, nekem bármit odaad, visszahoz (és gyömöszöli a kezembe, akár el akarom venni, akár nem:D). Tegnap agility-n is nekiment Boginak a játékért, pedig direkt eltettem a táskába, mikor közelített, hogy ne legyen baj, de szegény Bogi hát nem megszagolta a táskát...

Végre szabi

2011-06-12T13:38:00.008+02:00

A héten sokat sétáltunk pórázon. Igyekszem úgy alakítani a sétákat, hogy többet kelljen láb mellett menniük, vándorolniuk, mint amennyit agyatlanul rohangálhatnak szabadon.
A hátizsák nagyon jó szolgálatunkra van. Olyannyira, hogy valahogy készíteni fogok még egyet, hogy mindkét ebnek legyen, egész máshogy sétálnak, mikor azt cipelik, és jobban le is fáradnak tőle. Gondolkozom emellett még egy flexin, csak még nem tudtam eldönteni, hogy elég a 15kg-s Brúnónak vagy legyen a nagyobb, a 25kg-s.
A héten az idő is kedvezett nekünk, szeretjük a nyári záport. Van valami jó abban, mikor esőben kutyát sétáltat az ember, aztán közben kisüt a nap, majd megint esni kezd. Kutyákat nem érdekli az eső, engem sem, másokat viszont igen, úgyhogy miénk a végtelen:)

Csütörtökön Mátrába mentünk a nagyszüleimhez. Szüleimnek egyértelmű volt, hogy viszik Pankát (mivel mindenhova viszik), én viszont eredetileg kutya nélkül mentem volna. Ám kitaláltam, hogy mi lenne, ha csak Brúnót vinném, ő szépen utazik kocsiban, és méreteinél fogva szívesebben is látnák. Mangó egyszer kisebb korában már járt ott, viszont mamámék teljesen kétségbe voltak tőle esve, hogy mekkora és majd biztos fellöki őket (persze nem), meg koszos (persze nem) meg nyálas (na ez igen, de bocs, kutya és meleg van) stb. Úgyhogy Mangó ki volt zárva, a két kutyát meg nem akartam külön választani, aztán rájöttem, hogy jövő héten úgyis Brúnó lesz egyedül, és csak Mangót viszem Zalaegerszegre (merthogy megyünk), úgyhogy neki is kijárni egy jó kis program. Reggel elvittem még őket sétálni, aztán Brúnó a két csomagnyi (!) cuccával együtt bepakoltuk a kocsiba.
Semmi gond nem volt vele. Az egyedüli amire figyelni kellett, hogy ne pisiljen le semmit. Mikor megérkeztünk, gyorsan kerestem neki egy helyet, ahova pisilhet, és utána ha máshogy próbálkozott, rászóltam, innentől parancsszóra pisilt a kinevezett budihelyre. Délután aztán elmentünk kirándulni a patakhoz másodunokatesóimmal. Lili most lesz harmadikos, Balázs még ovis. Leginkább ők vitték a kutyákat. Brúnót egyszer kellett megrendszabályozni, mert valamit nagyon érzett, és hiába szóltam rá, rángatott. Ezt leszámítva nagyon ügyes volt, jól kijött a gyerekekkel, adtak neki jutit, próbáltak vele trükközni. Nem nagyon sikerült, mivel leginkább csak összezavarták szegényt, 1 perc alatt ketten kértek tőle 3 különböző dolgot. A végén gondolkoztam rajta, hogy átkeresztelem, mert ahányszor aznap elhangzott a "Brúnó", nem csodálnám, ha legközelebb már immunis lenne rá... Mindegy, megszerették, és ez egy olyan kutyusnak, aki egyszer utcára került, majd gazdit váltott, talán sokat számít. Hazafele aztán az egész utat végigaludta, ilyet fáradtnak még soha az életben nem láttam:)

Képek:

Másnap kirándulni mentünk kettő, illetve három kutyával a Bakonyba, Vinyére. Életem egyik legpocsékabb kirándulása volt. Nagyon nem bírtam a két kutyával. Rettentően vártam ezt a kirándulást, a szabit és hogy egy napot kint tölthessek az ebekkel. Az utóbbi hetekben ez az egy nap tartotta bennem a lelket, és mivel egyáltalán nem úgy zajlott, ahogy elterveztem (minden perce maga volt a káosz, amin kétségbeesetten próbáltam úrrá lenni - ez már ugye alapból nem jó), nagyon rossz szájízzel jöttem haza, totál elkeseredve. Itthon próbáltam végiggondolni, mit kellett volna máshogy, hogy egyáltalán ne jussunk el oda, hogy kiadjak, de nem jövök rá. Az egyetlen megoldásnak az tűnik, hogy egyszerre csak egy kutyát viszek ilyen helyre. Ha viszont azt nézem, hogy több havonta egyszer jutok el ilyen helyre, ez az elképzelés non-sense. Láb mellett rángattak a sok szag miatt (persze tudom, ha én lennék a falkavezér ez nem lehetne így...), hosszú pórázon összegabaolyodtak, póráz nélkül meg úgy 20 perc után már nem érdekelte őket a behívás... Ja, ráadásul Mangó már az egész odautat végigsírta a kocsiban izgatottságában. Ennek ellenére szívem szerint még délután visszamentem volna, hogy újra elpróbáljuk, és addig csináljuk, amíg rá nem jövök, hogy mit kéne máshogy csinálnom. Erre persze megint nincs módom:(

Este még elvittem Mangót agility-re. Meglepő mód, jobban elemében volt mint az utóbbi hetek bármelyikében. Hiába voltunk egy hatalmasat kirándulni, ennyit számít neki, ha végre nem 30 fok van. Nagyon szépen teljesített, a karikával már nincs gondja, az aksikon pedig bordert megszégyenítő módon fordul:) Zónáztunk is, most már magától rááll a pallóra popsiigazítás nélkül, úgyhogy már itthon is tudjuk gyakorolni.

Brúnóval pedig suliban voltunk tegnap és ma. Hát az se volt semmi:D Tegnap elég makrancosan kezdte, viszont szocializációs szempontból ügyes volt. Két új szuka kutyussal is összeszimatolt. Az egyiknek mondjuk elsőre neki akart menni (gazdira rá is hoztuk a frászt), de lefektettem, és utána már tűrte azt is, hogy pattogott körülötte. A csoportos munkánál volt egy olyan feladat, hogy kutyát kellett cserélni. Érdekes volt látni, hogy milyen hatással lesz a jelenlétem más kutyára, illetve más valaki jelenléte az én kutyáméra. Brúnó pl. mindenkivel szívózott, a kezdő kutyák engedelmesebbek voltak, mint ő. Aztán mikor én kerültem vissza hozzá, máris normálisabb volt, mint aki tudja, hogy engem nem hülyíthet egy kis jutiért:) Nálam az egyik kutya felpörgött, egy másik meg csak nálam nyugodott le, vicces volt:) Közben volt egy kis kavarodás, a kutyák póráz nélkül voltak,és előfordult, hogy önkényesen hagyták el a helyüket, és mentek volna más gazdihoz vagy másik kutyához. Így Brunó is összetalálkozott másokkal, és nagyon szépen viselkedett. Az egyik kanra rámorgott, ahogy elszaladt mellette, de szóltam neki, és már ült is mellettem szemkontaktussal:D
Ma pedig egy ifjonc kan cane corsóval ismerkedett meg. Először neki is nekiugrott, aztán még egyszer morgott rá, majd már csak szimatolta. A gazdijai nagyon jófejek voltak, még biztattak is, hogy nyugodtan vigyem oda újra a kutyát, mert ez kell neki. Bár mindenki így fogná fel... Mindenkinél Brúnó első reakció a támadás, aztán megnyugszik. Látszik rajta, hogy frusztrált, mint aki nem tudja, hogy mit kell csinálni, mintha egy kis belső hand azt mondaná, hogy "menj neki", egy másik meg azt, hogy "inkább barizzunk össze". Morog és kaparja a semmit, dühöng, de aztán megy kíváncsian szimatolva a másikhoz. Ő volt az első kan, akihez ilyen közel került, úgyhogy ma is nagy lépést tettünk előre. Judittal sok mindent tanulunk. Akadályozunk, kerültetünk, palackot döntünk, ma pedig elkezdtük az irányba küldést. Hulla fáradtan jött haza a kis ebem, de szépen dolgozott, póráz nélkül is tök jól működik:) A végén leszaladt a tóhoz, majd csurom vizesen jött vissza. Mivel magától pocaknál mélyebb vízbe nem megy, feltehetően csak inni szeretett volna, de belecsúszott:D

4 hónapos mudi kislány

2011-06-09T22:20:00.003+02:00

Egy ismerősöm kérdezte, nem tudok-e gazdit egy 4 hónapos mudi törzskönyvezett, chipezett kislánynak. Ha esetleg tudtok valakit, aki szívesen befogadná a leányzót vállalva, hogy eleget foglalkozik vele (kellő sportolási lehetőséget biztosítva a számára), szóljatok! Idézem a tenyésztőt:

"Egyúttal jelezném, hogy Kormosvári-Hajtó Üde jó helyre ajándékként elvihető, sztem

alkalmas lenne pl. agilityre is. Nagyon nyitott viselkedésű, már egy

nap után őrizte a házat, imádta az új gazdiékat, szeret játszani, jól
motiválható, és sportos testalkata van. Én viszont már öreg vagyok
agilityre. A gazdi visszahozta, mert a négy nap alatt rájött, hogy a
kiskutya inkább szívesebben van a kertben, mint lakásban, ők pedig még
nem nyugdíjasok.
Amúgy imádták egymást, de amikor bezárta a házba, amíg vásárolni ment
Üde nyafogott, és emiatt nem akarja bevinni a társasházi lakásukba.
Bár kétlem, hogy egy ilyen kölyöktől elvárható lenne, hogy felfogja
négy nap alatt, hogy mit is várnak tőle.
Az biztos, hogy Üde szempontjából jól döntött, amikor visszahozta. "

Egerszeg legyen-e ?

2011-06-06T23:40:00.001+02:00

Június 18-án Zalaegerszegen agility találkozó lesz, erről talán többen is tudnak. Mi is kaptunk meghívást, és bár igen csak kezdő szinten vagyunk, és nevezni nem tudnánk versenyre, szocializáció szempontjából mindenképp elgondolkodtató, hogy menjünk-e Mangóval. Félek tőle eléggé, mert szerintem Mangó totál elvesztené a fejét annyi kutya között, rám persze várhatóan nem hallgatna, valószínűleg a nap végén szedné össze valaki a patakból vagy valamelyik szemetesből... Ugyanakkor meg éppen ezért kéne mennünk, hogy gyakoroljuk a kulturált viselkedést:)

Most hétvégén voltunk megint bemutatózni a Győri Vásárban, és hát nem éppen fényesen sikerült a mi szempontunkból, ugyanis bekövetkezett... Minden bemutató előtt azért görcsöltem, hogy csak ez ne történjen meg. Na vajon mi? Bizony, Mangó kirohant a pályáról, és elment helyette guberálni egy konténerhez (bár a történet ezen része még számomra is meglepetés volt). Hívhattam, tojt a fejemre. Csöppet sem volt égő, ááá! Ami mondjuk leginkább zavar, hogy eddig még csak ki se pillantott futás közben, a pályán úgymond már biztonságban éreztem magunkat, mostantól viszont bennem lesz ez az érzés, hogy bármikor kifuthat, és miért ne tenné, hiszen egy kuka izgisebb nálam... Na mindegy, ettől még nem adom fel, az első körünk az tök jól sikerült, másodiknál pedig csak kihagytunk egy aksit.

Biztos a meleg is közrejátszott (ja, jobban terjengtek a szagok:) meg hát szerintem a rangsor sincs biztosan letisztázva köztünk, ezen igyekszek változtatni. Eddig jobban koncentráltam Brúnóra, aminek határozottan úgy érzem, hogy meg is van az eredménye, szerintem jobban tisztel mint valaha - bár továbbra is akadnak problémáink -, kötődik hozzám, én pedig jobban szeretem, mint amennyire valaha is el tudtam képzelni...

Bemutató - csapó 3

2011-05-30T20:48:00.004+02:00

Vasárnap túléltem életem első agility bemutatóját:) A győri állatkertbe hívtak minket gyereknap alkalmából. Hát a befelé menetel nehézkes volt, mert a kisállatbörzén kellett keresztül mennünk, ahol úgy kellett Mangót végigvonszolnom, totál begerjedt a tikokra meg hasonlókra. Szerencsére bent egy jól elkerített helyen voltunk, úgyhogy az állatok nem zavartak minket. Azért kifele mondtam Mangónak, jól nézzen körül, ez az a hely, ahova nagy kiváltság egy olyan szőrösnek belépni, mint ő:) nem nagyon hatotta meg érdekes mód...

Az egyetlen óhajom az volt, hogy csak ne lépjen le a pályán, ne rohanjon ki a tömegbe, és ne valaki idegennek kelljen a végén becserkésznie. Az mellékes, hogy a pályán amúgy hogy szereplünk. Büszke voltam a nagy lányra, mivel közben félre se nézett, nem érdekelték a nézők, ment a pályán pont úgy, mintha csak edzésen lennénk. Két pályát ment mindenki, hát én mind a kettőt eltoltam lányos zavaromban. Annyira paráztam, hogy egyáltalán nem figyeltem oda, első körben lehúztam Mangót az egyik aksiról, második körben meg elfelejtettem hogy van a pályaXD Ezek után még a kutyában is megbotlottam:) azt hiszem, aki ismer, az ilyesmin meg se lepődik:) Akárhogy is, örülök, hogy elmentünk, mert kell a tapasztalat, kell, hogy ilyenekben minél többször részünk legyen. Egy dolgot megfogadtam viszont: Mangót kicsit keményebben kell fognom. Olyan engedetlen tud lenni, aki látja, el se hinné, hogy suliba, sőt bemutatókra járok vele:S Idegen környezetben (lehet, hogy az én bizonytalanságomra reagál így) minden túlzás nélkül kezelhetetlen. A behívással hála az égnek nem volt gond, de pórázon kis híján letépte a karom, ráadásul ha csak várakozunk, más kutyákkal szemben, akik szépen lefekszenek olyankor és türelmesen várnak, Mangó nyafog, toporog, szóval látványosan unatkozik, és semmilyen próbálkozásomra nem reagál. Úgyhogy igyekszem majd itthon is nagyobb elvárásokat támasztani felé, több szabályt bevezetni, és nem engedni a hatalmas boci szemeinek és szuszmák pofájának...

Amúgy megvagyunk, sétálunk, új trükköket tanulunk, frizbizunk stb. Brunónak egyre jobban megy a frizbi, tök szépen elkapja már a levegőben, pedig milyen lehetetlen küldetésnek indult ez is:)

Képek az elmúlt napokból:

Származási hely: Nyár

Ott egy mókus a fán...

Származási hely: Nyár

még mindig...

Származási hely: Nyár

Mangó és a háti (egy picit kicsi rá, inkább a Brú mérete)

Származási hely: Nyár

A fekete, a fekete-fehér és a fehér:)

Származási hely: Nyár

Hülyülnek a mezőn:

Származási hely: Nyár

Jönnek...

Származási hely: Nyár

Farm, ahol élünk

2011-05-26T21:30:00.007+02:00

Mangó agility-s "csapattársai", avagy akikért érdemes futni:)

Ebadó

2011-05-24T19:15:00.004+02:00

A minap hallottam, ma pedig már a híradóban is visszaköszönt, hogy ebadó bevezetését tervezik. Számomra kicsit még homályos, hogy tudják majd nyilvántartani, hogy kinek van kutyája, és fizet-e utána adót, de ha meg tudják oldani, személy szerint nagy örömmel fogom köszönteni a bevezetését. Szerintem nagyon korrekt. Aki ivartalaníttatja az ebét vagy chipezteti, mentesül az adó alól. Így igazából az fizet, aki potenciálisan hozzájárul a szaporításhoz, ill. a kóbor állatok számának növeléséhez. Ráadásul a befolyt összegből a menhelyeket támogatnák. Ha nem kerül bevezetésre, akkor is jó, hogy legalább már eljutottunk oda, hogy valamit tenni kell a jelenlegi helyzettel...

Jut eszembe, ha valaki tud valami tuti tippet szökés ellen, szóljon, Mangó ugyanis ma megint a szomszédban járt. Megtalálta a rést a pajzson, a 2m-es kerítésen (kép) egy helyen hiányzott egy léc, aminek a helyén átpréselte magát a hátsó udvarba, majd onnan lazán átdobta magát a szomszédba. Persze míg én dolgoztam (plusz az ebédszünetemben épp csipogós játékot vásároltam ennek a hálátlan dögnek:P), úgyhogy rajta megint nem kaptuk, csak a következményeit láttuk, pontosabban a szomszéd. Most pótoltuk a lyukat, és várunk...

CelEBek

2011-05-23T22:06:00.003+02:00

Két hét intenzív gyakorlás után eljött a bemutató napja szombaton. Az utolsó két alkalommal a kutyák szenzációsan teljesítettek, gyönyörűen figyeltek mindketten, pontosak voltak és gyorsak, a feladatok stabilan mentek, szemkontaktussal. A menetközbeni fektetés kézjel nélkül, halk vezényszóra ment, a helyben maradásunk pedig nekünk volt a legstabilabb, mikor felváltva hívtuk be a kutyákat. Szinte már túl jó volt, annyira, hogy szombaton úgy álltam hozzá, hogy ennél csak rosszabb lehet. Szombaton óriási hőség fogadott minket a Vágta helyszínén, a kutyák izgatottak voltak a sok ló, szag és ember miatt. Nem mertem elvinni őket futni előtte, mert attól féltem, ebben a hőségben túlságosan is kimerülnének. Próbáltuk fürdetni őket, de hát pár perc alatt aztán meg is száradtak. Meleg volt és az istállókhoz méltó homokban került sor a bemutatóra. Nem voltak ugyan olyan sokan, mint amire számítottunk, de még így is jóval többet voltak, mint amennyi ember elé valaha is ki kellett állnom/állnunk szerepelni. A hőség megmutatkozott a kutyákon is. Nagyon ügyes volt mindegyik, komolyan, remekül dolgoztak a 30 fokhoz képest.

A bemutató engedelmessel kezdődött, amelyben egyaránt szerepelt kezdő és több éves képzésben részt vett kutyus. Utána Tyson pit fiú mutatta be a "telefonos gyakorlatot", vagyis milyen az, amikor a bal oldal szent és a kutya példaértékűen kötődik. Ezt követően jöttem én együtt a két kutyával, csak az alapvető engedelmes feladatokat bemutatva. Utána Brunci ki, Mangóval és két másik kuttyal bent maradtunk trükközni. Majd Mangó ki, Brú be, aki bemutatta milyen a terriervér, gyors és hangos:D A bemutatónk szokás szerint őrző-védővel zárult, annak is többféle változatával. Volt Tysi, aki nem tréfál, aztán két boxi, akik nem csonttal, hanem műkarral álmodnak éjjelente, és Ziva mali az általam leginkább kedvelt sportos jellegű ŐV-vel.
Mangó egyetlen egyet sem hibázott, egyszer a trükkök végén úgy elindult volna már kifelé, de hívásra visszacammogott:) Brunci is nagyszerű volt, a két kutya felvezetése is jól sikerült, pedig nagyon paráztam amiatt, hogy a pórázt le kell vennem róluk. A trükköknek nagy sikere volt. Természetesen a "szégyelld magad" és a lelövés mindig a legnépszerűbb. Brunci picit túlpörgött, a végén meg már a következő trükköt kértem volna, amikor ő még mindig csak kapart és kapart lelkesen:)

A műsor után beültünk az árnyékba. Hát a két kutyának annyira rajongója akadt, hogy öröm volt nézni. Ennyi simit sosem zsebeltek még be. Tényleg sikerük volt. Hazafelé is jópáran megnéztek minket, ahogy a két kutyával cammogtunk. Akkor már nem is húztak, szépen baktattak mellettem (Brúnón még kis háti is volt, ez külön népszerűsített minket:). Késő délután kivittük őket Duna-partra jutipancsira.

Este aztán minden gazdi ünnepi vacsiban részesítette a kutyáját, és úgy indult neki a vasárnapnak, hogy szieszta. Hát nem ez lett belőle:) Oktatóm hívott ugyanis vasárnap délelőtt, hogy baj van. Nagy sikere volt a tegnap, ezért felkértek minket, hogy aznap ismételjük meg [o.O] Kb. három óra alatt összerázta a bandát, már akit tudott. 9-ből 4-en értünk rá. Mivel ezúttal viszont csak 20 percet kaptunk, Brúnó csak nézőként vett részt. A helyzet egész más volt, mint szombaton egy dolgot leszámítva, a hőséget:S Viszont ezúttal legalább nem homokos talajon voltunk, hanem egy füves placcon. Ennek azonban meg az volt a hátránya, hogy nem volt körülöttünk semmi választék, úgyhogy az emberek nagyon közel álltak hozzánk, ez szemmel láthatóan frusztrálta picit a kutyákat. Mangó figyelmét igen csak küzdelmesen tudtam magamra irányítani. A trükköknél itt is lekerült a póráz, ami tekintve, hogy néhol két méterre már ember ember hátán, kicsit parás volt, de Mangó ki sem nézett. A trükkjeinket pedig végigtapsolták. Azt gondolom mondanom sem kell, milyen megtisztelő és felemelő érzés olyanokat hallani a hátam mögül, hogy "milyen szép az a fekete kutya" meg "de ügyes". Mangóról csináltak egy rakat képet. A végén már amiatt kezdtünk el aggódni, hogy nehogy elszálljon magától:)
Szóval vállveregetés az egész csapatnak, szerintem ügyesek voltunk, a kutyák elég sokféle oldalát bemutattuk, a komolyat, a vicceset, a veszélyeset, a játékosat, a családiasat és a dolgosat. Külön büszke vagyok arra, hogy általam a keverék kutyák is képviselve voltak. Mindenképpen jónak tartom, ha az emberek látják, hogy egy keverék kutya semmivel sem kevesebb, mint egy fajtatiszta.

Ízelítő a képekből:

Származási hely: Vágta

Összes kép:

Sajna a közös kép nem sikerült valami jól, mert drága ebzeteim ott már nem voltak valami együttműködők. Brúnót ugye nem lehetett túl közel ültetni a kanokhoz, Mangó meg nem volt hajlandó megfordulni, valamiért különösen büszke volt inkább a popsijára, mert csak azt volt hajlandó mutogatni.

"Nyavalyás" hét

2011-05-14T22:08:00.003+02:00

Hogy hogy telt az elmúlt hetünk? Pfúú... Sok a meló, és egyre több az olyan, ami nem is az én feladatom lenne, de szegény hülye úgyse mond nemet... A bemutatóra való készüléssel ramatyul állunk, óriási a hőség, a kutyák dekoncentráltak, és minden érdekli őket, csak én nem:S
Brúnót ugyan nem hibáztathatom, nehezebb hete volt, mint nekem, ugyanis több szurit kapott, mint talán eddigi életében összesen. Hát igen, nem úsztuk meg. Hétfő reggel meghagyta a reggelije felét. Gondoltam, hátha tényleg a tép a gondja, ahogy a doki tippelte, úgyhogy este lecseréltem. Megette, ahogy a másnapi reggelijét is. Csakhogy du. ismét kitaccsolt, a vacsijához pedig már nem is nyúlt. Szerdán nem épp egyszerűen elvittük dokihoz (ebédszünetben behozták kocsival apumék, felvettek engem, el gyorsan dokihoz, úgy, hogy az ebédidő végére visszaérjek). Ott kapott 5 szurit, vettek tőle vért, székletmintát, alaposan megtapogatták, de nem találtak semmit, pici gyulladás a nyálkahártyán meg talán a pajzsmirigyén, de a vérvétel eredménye negatív lett. Másnap ismét doki, újra antibiotikumos szuri, vitamin és étvágyfokozó, plusz meg is katéterezték:S Mivel 3. napon már nehezen tudtam volna bevinni a rendelőbe, a dokitól kaptunk gyógyszit szuri helyett. Nagyon rendesek voltak, alaposak, segítőkészek, és mindig megdöbbent, mennyire szépen bánnak az állatokkal. Most diétázik, eszik is szépen, remélem így marad. A gyógysziból még van két napra való, ezen kívül még Quamatelt kap. Tegnap este már Mangóval is játszott. Örülök, hogy kezd jobban lenni, bár továbbra is zavar, hogy az okát nem tudtuk kideríteni.

Kivételesen pénteken mentünk agility edzésre, érdekes pályát (szokás saját irkafirkám) mentünk. Mangót ismét megdicsérték, hogy milyen hajlékony meg mennyire jól leköveti a mozgásom. Abban egy picit a mai napig kételkedem, hogy nekem helyem van-e agility-n, de abban szerintem már senki sem, hogy Mangónak igen:) Ja igen, ugrottunk karikát, és Mangó minden alkalommal megugrotta. Eddig ezzel komoly gondjaink voltak, hol átugrotta, hol nem, de ha pl. pályán volt, akkor kivétel nélkül kihagyta. Most teljes siker volt ez is. Mindössze annyi volt a különbség, hogy egy másik karikát használtunk. A
tegnapi edzés legalább tompította a csalódottságérzetem az egy nappal korábbi sulis gyakorlás miatt. Az ugyanis rémes volt. Mangó egyáltalán nem figyelt, alig csinálta meg a feladatokat, folyamatosan kilógtunk a sorból, a kezdő kutyusok ezerszer ügyesebben és pontosabban dolgoztak. Zsolt is megjegyezte, hogy most Mangó alulteljesít és látszik rajtam, hogy szabályosan szenvedek most velük, és ez teljesen igaz volt, szívem szerint elvonultam volna egy sarokba pityeregni. Tudom, nem vagyok egy erős jellem, és szánalmas, hogy ilyen ki tud borítani, de ez van, és az az igazság, hogyha megtehetném, hogy ilyenkor valahol dühöngök egy jót, akkor talán utána mindannyiunknak könnyebb lenne, mert nem gyűlne bennem csak a feszültség. Kéne egy bokszzsák vagy ilyesmi:)

Az elkövetkezendő napokban próbálok velük gyakorolni. A kajáért és a játékért is meg kell dolgozniuk. Nincs felesleges hülyéskedés vagy simi, értékeljék az együtt töltött időt (meg a jutit:). Aztán meglátjuk, mi lesz. Napi két vagy három alkalommal max. 5 perc gyak. Nem megyünk agility-re se, nem akarom túldolgoztatni sem őket.

Ma voltunk egy jóóó nagy sétán a Duna-parton. Talán a képekből is látszik, hogy Brúnó azért egész jól van már, bár érdekes mód a kedve az étvágytalanság meg gyomorproblémák ellenére valamennyire eddig is megmaradt:)

A felkészülés kezdetét vette

2011-05-07T22:30:00.005+02:00

Péntek: rendeltem szerdán a webkutya.hu-ról egy flexit, 5 m-es, zsinóros, fémkarabíneres, 3700 Ft-ért. Pénteken 11-kor már hívott anyum, hogy a csomagom megérkezett:) Gyors és ingyenes kiszállítás, szeretjük:) Gondoltam, nem árt, ha van egy ilyenünk is, mert nem kell mindenhol láb mellett jönniük, de el sem engedhetem őket mindenhol.

Délutánra be volt tervezve egy városi séta Brúnóval, de elmaradt, helyette dokihoz mentünk, Brúnónak ugyanis két napja hasmenése volt és de. hányt. Kapott egy szurit, de a doki szerint kutyabaja. Mivel oltást is terveztünk, vittük Mangót is. Hát a nagylány annyira utálja a dokit, de annyira... mikor beértünk a rendelőbe, és meglátta a dokit meg az asszisztenst, örömében bepisilt... ugye hogy retteg?:D

Szombat:

Agility: el kezdtük a pallót:D először nem értette, miért tesszük fel egy deszkára és miért nem mehet le róla, miért fogjuk a popsiját, látszott, hogy olyan kényelmetlenül érezte magát. Aztán amikor leesett neki, mi a feladat, már lelkesebb lett. Utána gyakoroltuk többek között a kecskert, jól ment, bár még mindig hajlamos vagyok nagy ívben ráküldeni az aksira a kutyát (miközben attól rettegek, hogyha közelebb lépek az aksihoz, eltanyálok benne...).

Suli: hát most először mentem két kutyával. Paráztam is rendesen, hogy mennyire lesznek kezelhetők. Magától az odaúttól is féltem, mert úgy tervezem, hogy fogom őket egyedül is szállítani kocsiban, amire korábban nem volt példa. Ha egyedül és külön viszem őket, akkor Mangó csomagtartóban utazik, Brúnó pedig biztonsági övvel a hátsó ülésen. Mivel így szépen kulturáltan utaznak, gondoltam, ha együtt jönnek velem, akkor is ez a felállás a célszerű, mert nincs, aki hátul felügyelje őket. Átmentek a próbán, mindenki türelmesen üldögélt és nézelődött a saját helyén, nem akartam átmászni egymáshoz.
Odaérve aztán először csak Mangót vettem ki a kocsiból. Hát volt is egy kis afférunk, ugyanis neki akart menni egy kis boxernek. Nem tudom, mi üt belé ilyenkor, aki ismeri, tudja, hogy mennyi megadó más kutyákkal, nem egyszer volt, hogy egy kevésbé szocializált vagy egy túl domináns kutyát vele ismerkedtették össze, így aztán nagy bátran viszem oda minden kutyához összeszimatolni. Ami a legfurább, a kölyköket nem szereti:S Nem is tudom, talán túl izgágák neki, vagy azok általában félnek tőle, és így reagálja le, komolyan nem tudom. Utána már semmi gond nem volt vele, mindenkit próbált játékra hívni, illetve nem, egy francia bulldogtól megijedt:D El kezdett felé közelíteni, majd az kiadta a megszokott kis röfögő hangját, mire Mangó tolatni és ugatni kezdett rá, nem tudta, hova tenni:)
El kezdtük a gyakorlást hat kutyával, sima engedelmest. Mangó elég dekoncentrált volt, de sebaj, csak amiatt nehezebben mentek neki a fektetéses, ültetéses feladatok. Amivel megint meggyűlni látszik a bajunk, a behívás. Egymás után szólítjuk a kutyákat, és ha valaki erőteljesebben mondja a "hozzám"-ot, Mangó odarohan ahhoz... Ezt követték a trükkök, Mangóval és Brúnóval is, nagyon szépen figyeltek és pörögtek mindketten. Utána kipróbáltuk, hogy engedelmesezik a két kutya párhuzamosan. Zsoltnak nagyon tetszett, úgyhogy hacsak nem történik valami gikszer, akkor benne leszünk így is. Az egész bemutató úgy fél órás lesz, de húzós, már most látom. Ez kemény próbatétel lesz mindegyikünknek. Mangóval lehet, hogy utána két héttel megyünk agilitysekkel is bemutatózni, Győri Vásárra, de ez még csak egy terv.

Jut eszembe, ha esetleg valakit érdekelne, lett holnapja a győri agility-s csapatnak. Emellett itt a program a Győri Vágtáról.

Zárásul megmutatom a fantasztikus házi kúszónk:

Betoji kutya

2011-05-04T21:21:00.003+02:00

Avagy az ingatlanirodák márpedig veszélyesek:P

Hogy legalább lihegni tudjon a gyerek

2011-05-02T23:42:00.002+02:00

Ma Fressiben jártunk Brúnóval. Kapott egy új szájkosarat, műanyagot a jelenlegi ruha helyett, mert talán ez kényelmesebb (már amennyire kényelmes lehet egy szájkosár...), ebben legalább lihegni tud... Mangónak meg hoztunk játékot, a heti csipogó labda adagját, mivel az egy edzés egy labda elvet követi. Kb. ennyit történt velünk ma:D Sétálni is voltunk, külön a két ebzettel. Brúnónak szokás szerint sikerült sártengerbe dobnom a labdáját, úgyhogy helyes kis csizmája lett Fressi előtt. Itthon gyors lábtisztogatás, így mégse mehet úrifiú városba:) Ha már a lábat megtisztogattuk, akkor meg már gondoltam, ki is kefélem őket. Ez már mindennapos program. Mangó megsül a téli kabátkája alatt, úgyhogy próbálok rásegíteni a vedlésére több-kevesebb sikerrel. Brúnót leginkább csak azért furminálom át ilyenkor, hogy ő is érezze a törődést:)

Épp tegnap szerettem bele egy számba, és mit ad ég, pont egy ehhez illő videó várt még megszerkesztésre:)

Erőd

2011-05-01T21:53:00.006+02:00

Az elmúlt két napom valami borzalmas volt, kutyák kiakasztottak rendesen. Brúnóba belebújt a kisördög, végighisztizte az éjszakát, előtte meg kis híján halálra rémisztették a nyuszikat. Mikor vihar volt, Brúnó totál be volt tojva. Gondoltam, kimegyek, megmutatom, hogyan kell ilyenkor nem félniXD Ez működött is, szépen körém gyűltek, bekuporodtak mellém, aztán jól sz**rá áztunk mind:D Úgyhogy végül mégis beinvitáltam őket a lakásba, ahol viszont Bodza el kezdett dobbantgatni félelmében. A kutyákat viszont ezzel nemhogy elijesztette, hanem épp ellenkezőleg, felcsigázta. Mangó egyszer berontott a szobába, és rávetette magát a ketrecre:S Brúnó meg remegett, annyira rástresszelt. Ezek után annyira ideges lettem, hogy lemondtam a délutáni sulit, mert képtelen lettem volna irányítani így a kutyát. Ma már mentünk, kétlabdáztunk, szépen leváltotta a lasztit. Ma különösen sok időt kellett a kocsiban töltenie, büszke is voltam rá, egyre gyorsabban lehiggadt, volt, hogy már feküdt szépen az ülésen, mikor mentem vissza érte.

Na igen, közeleg május 21, az újabb bemutató:) A győri vágtán lépünk fel. Zsolt úgy tervezi, hogy a két kutyát egyszerre vezetem majd fel, ha-ha... Leginkább amiatt parázom, hogyha az egyik kikapcsol, akkor annyira szétesem én is, hogy a másikat sem tudom majd kézben tartani, és akkor kész a káosz. Márpedig Brúnó figyelmét nem nehéz elterelni, több százas tömeget meg egyikük sem látott még soha...én se...

Du. edzés is klassz volt, leányzó ügyesen javította ismét az én hibáim:) Jut eszembe, majd teszek fel képet az itthoni kúszónkról, egy hibája, hogy csak egyenesen tehető le.

Íme pedig a pénteki és szombati munkánk eredménye, tisztára úgy festünk, mint valami erődítmény, ha ez sem működik, akkor szerintem a hiányzó várárkot is megássuk hozzá:)

Kb. két méter magas, visszahajtott tyúkhálóval és plusz lécekkel, illetve új náddal, alul extra rögzítésekkel megspékelt kerítés.

Kínos

2011-04-29T08:04:00.002+02:00

Enyhén szólva ki vagyok bukva. Tegnap drága kutyuskáim ismét kirándulni mentek...a szomszédba. Éjjel kinézek, hát sehol senki, majd meglátom Brúnót a szomszédban. Nincs rá szó, mennyire el vagyok keseredve. 1. újabb pofon, hogy nesze neked falkavezérség, ők úgyis azt csinálják, amihez nekik kedvük van, tehetek én akármit; 2. nálunk néha-néha ha ásnak egy gödröt, a szomszédban viszont úgy feltúrták az udvart és olyan irdatlan világot rendeztek, hogy mikor reggel világosban megláttam, sírva fakadtam; 3. én is mindig azok közé tartoztam, akik leszóltak más gazdákat amiatt, hogy a kutyájuk szökdös, és nem tudnak vele mit csinálni, mert mindig azt gondoltam, hogy mit várnak, ha sosem viszik sétálni... na már most, én minden nap viszem őket pórázon és anélkül is, Mangóval heti két agility, Brúnóval heti kétszer intenzív engedelmes, plusz az otthoni foglalkozások. Ha ennél többet mozgatnám őket, már én esnék össze mellettük. Tegnap pl. reggel gyakoroltunk munka előtt, majd délután agility, aztán egy másfél órás séta egy lakótelepen, ahol mindenütt ember, kutya, szóval az ingerektől úgy elfáradt, hogy az utca közepén elfeküdt. Gondoltuk is barátnőmékkel, hogy majd milyen jót fog aludni este. Na persze, 9 után értünk haza, éjfélkor már a szomszédban randalírozott a leányzóval együtt. Ma mentünk volna edzésre, de lemondtam, helyette kerítést csinálunk, bár még nem tudom, hogyan, hiszen Brúnó átfeszíti magát alul, Mangó meg lazán átmászik... Nem is akartam ezt megírni, de annyira dühös és elkeseredett vagyok, hogy muszáj "valakinek" kiönteni a lelkem. Nem tudom mitévő legyek, mit rontok el. Ennél több már tényleg úgy érzem, nem telik tőlem:(

Kedvderítőnek itt vannak a húsvéti képek.

Duna-part:

Húsvét:

Dimbes-dombos kis életünk

2011-04-25T21:03:00.007+02:00

Hjaj, de rég írtam, és hjaj de sok minden történik velünk, persze semmi extra, csak a szokásos dimbes-dombos kis életünk.

Történt, hogy egy reggel a kutyák összekaptak, kint voltam, de nem velük, csak azt a hangot hallottam meg... mentem, szóltam, és csend lett. Nem tudom, mi váltotta ki, rég veszekedtek már, de első szóra abbahagyták, én pedig éreztem, hogy tökéletesen uraltam a helyzetet. Őszintén szólva meg is lepődtem, hogy csöppet sem akasztott ki, nem aggódtam, lerendeztem, és dolog letudva. Happy. Aztán másnap nagyon hosszú napom volt, kora reggel mentem el itthonról, és késő este értem haza, közben két különböző városban jártam munka, ill. családügyben. Este arra értünk haza, hogy Mangó az utcán, Brúnó a szomszédban. Nem kicsit voltam dühös, hogy ez mégis hogy a fenébe... Nem az volt meglepő, hogy át tudnak jutni a kerítésen (Brúnó alul, Mangó felül), azt ugyanis mindig is tudtuk, hogy Mangónak kisebb erőlködés nélkül is menne a kerítésmászás, de nem adtunk rá okot. A legbosszantóbb ilyenkor az, hogy mikor történik meg vajon újra... Azóta nem fordult elő ez újra, de akkor azért betett.

Aztán pénteken volt egy kellemes sétánk az eldugott kis bányatavunknál. Olyan meleg volt, hogy egyszerűen muszáj volt fürdeni vinni őket.

Szombati agility elég jól ment, klassz pályákat mentünk nagyobb fennakadások nélkül, és Mangó is szépen viselkedett, póráz nélkül lebzselt a többiekkel mások futamai alatt is.

Brunci a suliban szerzett egy új barátnőt:) Szombaton hárman voltunk csak, úgyhogy Brúnó a megszokottól eltérően nem a kocsiban várt a sorára, hanem együtt dolgozott a többiekkel. Olyan kis kulturált volt, hogy szép lassan egyre közelebb mentünk a többiekhez is. Egy méterre feküdtek egymástól, és nem is foglalkozott velük. Aztán odament magától(!) a roti kislány gazdájához ismerkedni, majd szimatolni kezdte a rotit is. Mindenki döbbenten figyelte, hogy ide eljutott, mikor hirtelen nekiugrott a nyakának:S Judit (oktató) és Timi (Aida-gazdi) viszont rettentő toleránsan fogadta, nem csináltak belőle problémát. Olyannyira nem, hogy másnap összeengedtük őket szabadon, először szájkosárral, majd anélkül. Talán nem is tudják, hogy ezzel mennyit segítettek nekünk! Ritka mint a fehér holló az olyan gazdi, aki ennyire segítőkész és toleráns. Brúnónak szocializációra lenne szüksége, de erre pont azért nincs lehetőségünk, mert benne van a pakliban, hogy Brúnó agresszívan fog reagálni, így hát én sem kockáztatok, és más sem. Az összeengedés végül nagyon jól sikerült, játék nem volt, de együtt futkostak, szimatoltak, dolgoztak, hazafelé pedig egy kocsiban utaztak:) Mindkettőnknek nagyon tanulságos és élvezetesre sikerült ez a két nap a kutyasuliban.

Vasárnap a teljes délelőttöt, majd a hétfő egész napot együtt töltöttem a kutyákkal. Rég volt már ilyen, max. fél órát voltunk külön, amúgy együtt sütkéreztünk a hinta- vagy épp a nyugágyban. Ma reggel kimentünk a Duna-partra. Kutyák először elég renitens módon viselkedtek, úgyhogy felváltva lettek elengedve, majd megkötve, de a végére csak konszolidálódott a helyzet, úgyhogy hatalmasat játszottak és futottak. Mangó már remekül úszik, látszik, hogy élvezi, imádja. Mindent összevetve szuper hétvégét zártunk:D

A sok elmaradásért cserébe egy csomó vidit hoztam, válogasson mindenki kedvére :)

Brúnó trükközik:

Mangó trükközik+Brúnó és Mangó együtt+Frizbi:

Két kis hüle játszik:

Brúnó agility-zni tanul (sokkal szörnyűbben festek rajta, mint gondoltam, úgyhogy kéretik arra fókuszálni, Brúnó milyen ügyes-okos, és megérti, amit a gazdi olyan kaotikusan mutogatXD):

3 in 1

2011-04-15T07:53:00.000+02:00

3 edzés egy videóban. Tervezek majd egy másikat is otthoni gyakorlásról, mert érdemes megörökíteni, ahogy Brunci dolgozik:)

A vidik pont a kevésbé sikeres pillanataimat örökíti meg, amikor jól megy az edzés, pont olyankor nem viszünk sose masinát. Mangó nagyon sokat fejlődött. Az én teljesítményem inkább változó. Mikor kiállok a pályára, már akkor érzem, hogy sikerülni fog-e vagy sem, és nem a pálya nehézségétől függően, hanem inkább hozzáállástól és kedvtől. Mangónál eddig 3 szakaszt figyeltem meg: 1. ismerkedett az akadályokkal, figyelt, de mindenhova úgy kellett "odakísérni" (pl. kúszóba szinte be kellett nyúlnom); 2. kezdett önállósodni, magától ráment az akadályokra, viszont éppen ezért akkor is továbbfutott, mikor nem kellett:) 3. aksikra egyre több oldalról rá lehet vinni, érti a vezényszavakat, és két aksi között is figyel, egyre kevesebbszer száll el, néha meglepő helyzetekben is visszafordul vagy le tudom hívni egy aksiról. Szóval fejlődik a medvebocs.

Volt egy érdekes éjszakánk az első szeles (mit szeles, viharos) este. Kb. négyszer keltem fel éjjel, és szóltam rá a Brúnóra, hogy ne ugasson már. Utolsó alkalommal még át is szaladt a fejemen, ha ezúttal talán nem macskát ugat, hanem a széltől fél... Reggel kinézek az ablakon, és látom, hogy egy jó 3 méteres fenyőfaág van rázuhanva a kutyaudvarban a kerítésre. Ne tudjátok meg, milyen lelkiismeretfurdalásom volt, hogy hát ők próbáltak szólni... plusz rohadtul megijedtem, hogy mi lett volna ha ráesik valamelyikükre:S A két fenyő eddig nagyon jó árnyékos helyet szolgáltatott a kutyáknak, most viszont megfordult a fejünkben a kivágásuk. Minden szomszédunk ezt teszi a viharos széllökésekre tekintettel, viszont nekem nincs szívem. Kb. 20 éve ott állnak, olyan merényletnek érzem a természet ellen. Azt is utálom, ha más vág ki fát, nemhogy én. Most várunk, és erősen bízom benne, hogy csak egy kivételes eset volt. Legközelebb pedig megpróbálok figyelni a kutyák vészjelzéseire.

Jaj, úgy élvezem én a strandot

2011-04-03T09:16:00.005+02:00

A héten egy napot hagytunk ki sétáltatás terén, de nem is bánom, mert helyette jól elváltunk itthon, ugyanis agility-ztünk a jó kis új aksijainkon, Brúnóval is!:) Már korábban ismertettem Bruncit az akadályokkal, úgyhogy most próbaképpen feltettem a leceket. Nem akartam még ugratni, hiszen Mangóval is két hónapig legalább léc nélkül tanultunk, viszont Brúnó már felnőtt kutya, meg igazából tényleg csak egy próbának indult... de nagyon meglepődtem, akkorát ugrik a kis tömzsi pocok:) A másik, hogy simán megértette, mi a feladata, melyik aksik kell ugornia. Az irányítása még kicsit töredezett, másképp kell neki mutogatni, mint Mangónak, és jobban rá van kattanva a kezemre, ezért többnyire két aksi között odarohan hozzám, és ott pattog, mint hogy tovább futna a követező aksi felé. Viszont egyértelműen élvezte, mikor piszmogtam valamin, ő közben őszén ugrálta át őket oda-vissza:) Azt nem tudom, hogy a leceket rögtön felrakjam-e legközelebb-e (minire), nem-e hirtelen terhelem meg ezzel (ugyanakkor így jobban élvezi, és szerintem egyértelműbb is neki, hogy hol kell futnia, plusz heti egyszer 5-10 perc egy felnőtt kutya csontozatának sok?:S)

Mangóval meg az aksi kerültetést gyakoroltuk mindkét irányból, illetve a jobb-balt, szépen csinálta, úgyhogy nagyon büszke voltam rájuk:)

Előtte való nap voltunk úgyis nagyobbat is sétálni, kivettük őket a bácsai tóhoz. Hát naná, hogy első útjuk a vízbe vezetett. Mangó már tud úszni, úgyhogy most már tudatosan megy be a mélyebb vízbe és próbálkozik. Érdekes, hogy télen tanult meg úszni:) Pankáék is velünk voltak. Anyum meg volt róla győződve, hogy a kisasszony utálni fogja a vizet, a közelébe nem megy majd, ehelyett úgy belevágtatott kapásból. Követte a másik két kutyát, aztán meg már magától is végigcsörtetett benne. Volt egy olyan szép jelenet, mikor a három kutya egyszerre kezdett el szaladni kifelé a vízből, egymás mellett rohantak felénk, miközben felverték a vizet a lábukkal, gyönyörű látvány volt! Egy szépséghibája volt a kiruccanásnak: Brúnó egyszer csak el kezdett szaladni, hátranézek, látom, hogy egy vizslát sétáltattak mögöttünk, ahhoz tépett ennyire. Persze hiába szóltam neki, totál levegőnek nézett. Az öröm az ürömben, hogy csak összeszimatolt vele, aztán el kezdett mellette ásni... szóval semmi acsarkodás, semmi kötekedés. Viszont amint rátettem a pórázt, 180 fokos fordulatot vett, rögtön őrjöngeni kezdett felé. Mangó nagyon kulturáltan viselkedett, köszönt, majd első szóra jött, meg se kellett kötni utána sem, már nem foglalkozott vele, csak velünk. Pénteken dupla sétát terveztem, hogy kárpótoljam őket ennek ellenére a kimaradt sétáért, de az eső közbe szólt, úgyhogy csak délután mentem ki velük a szokásos helyünkre.

Szombaton a megszokott módon agility Mangóval, majd kutyasuli Brúnóval. Mangó megint ugrott karikát, és most egyszer már sikerült neki csont nélkül! Amúgy minden rendben ment, leszámítva, hogy Mangó most már nagyon gyorsan lefárad a melegtől. Szegényem, ez már neki nagyon sok. Fel is hoztam a kis medencéjüket a pincéből. Maguktól nem mennem bele, de kérésre igen, elég az is, lehűtik ilyenkor a tappancsukat legalább.
Általában ez a két program már kiteszi a napomat, viszont suliba később kell járnunk, ezért maradt közte 3 óránk, úgyhogy felhívtam apát, hogy nem megyünk-e ki egy tóhoz, ami messzebb van ugyan, de sosincs ott senki és gyönyörű tiszta a vize. Naná, hogy az első útjuk a vízbe vezetett. Mangó úszott és csak úszott meg apportozott, Brúnó pedig őrjöngött, hogy ő nem tud beljebb menni. Csak addig megy, amíg a lába leér, ott hisztizni kezd, aztán kijön. Úgy általában a sétáink előfordul, és most itt a vízben fokozottan, hogy dühében, mert nem ő fut legelől vagy nem arra futnak, amerre ő akar, vagy most éppen mert ő nem tud bemenni a vízbe, nekimegy Mangónak és csipkedi. Mangó látom, hogy kellemetlen már neki, ezért mindig megpróbálom leállítani Brúnót, de csöppet sem hatja meg, akkor leáll, de aztán újrakezdi:( Nem tudom, mivel értessem meg vele, hogy ezt nem szabad, nem ő dönti el, hogy Mangónak mit lehet és mit nem. Ráadásul már olyan apróságokkal is gondban vagyok, hogy szóljak rá. C.M. mindig azt mondja, hogy ne mondjuk fegyelmezéskor a nevét, viszont ha nem mondom, akkor Mangó is magára veszi és lekushad, holott épp az lenne a cél, hogy neki ne legyen kellemetlensége ebből. Közbe lépni vagy elkapni Brúnót megint csak nem tudom, mivel az esetek többségében tőlem távolabb kekeckednek. Ha van valakinek erre valami ötlete, szívesen meghallgatom;)
Beszéljenek a képek:

Itt pedig a bizonyíték, hogy a kutyáim zakkantak:
(a hülye videószerk. valamiért piszkosul lerontja a minőségét, bocsi)

Ki se látszunk a munkából

2011-03-30T17:55:00.001+02:00

Magamhoz képest már rég írtam, pedig nem mondhatnám, hogy unatkozunk, sőt! A múlt és az azelőtti hétvégén is voltunk Brúnóval suliban. Borzasztó, ahogy a többi kutyával viselkedik, viszont amint feladatot adok neki, kikapcsol. Káprázatos, hogy dolgozik, ez a kis örökmozgó, akinek volt idő, mikor még a fektetéssel is meggyűlt a baja. Most meg peckesen, szemkontaktust tartva megy lábnál és dolgozik. Igyekszem azért szocializálni, amennyire lehet, de hát miután ugye rá morog egy kutyára, utána már pánikszerűen menekülnek előlünk a gazdik:S Nem is az a célom, hogy barátkozzon másokkal, csak legyen közömbös. Ezt félig-meddig már elértük, hiszen tud dolgozni olyan kutyák mellett, akiknek pár perccel azelőtt még neki akart menni. Egyik alkalommal csak sétáltunk körbe-körbe a többiek körül, ha szépen viselkedett, jutalmaztam, ha kekeckedett, megindultam vele az ellenkező irányba. Így egyre szűkebben és szűkebben tudtunk sétálni a többiek körül. Judit gyakorolta velem a kézjel nélküli munkát, most itthon is azt gyakorlom velük. Brúnónak a fektetésből ültetés nem megy még testjeles segítség nélkül. Múltkor pedig Zsolttal gyakoroltuk a helyben maradást és a gyors fektetést, ugyanis már szépen lefekszik vezényszóra, de nem elég gyorsan. Úgyhogy bevetettük A fegyvert, a labdát. Erre úgy dobja le magát fekvésbe, hogy csak na:) Tudok vele póráz nélkül is dolgozni a többi kutya jelenléte ellenére. Sőt az egyik alkalommal három kan gyakoroltuk együtt, Brúnó és két boxer. Brunci ha tehetné mindegyiknek nekimenni, viszont ha dolgozni kell, az más, akkor két méterre is állhatnak tőlük vagy nyolcasozhatnak körülöttünk (merthogy ez is megtörtént). Sok figyelmet és segítséget kapunk, rengeteget számít, ha egyesével foglalkoznak a gazdival és a kutyájával. Nagyon sűrű a hétvége, de nem tudmo, melyikből kéne visszavennem. Szeretek agility-zni, ahogy Mangó is, és szeretek engedelmesezni mindkét kutyával, ráadásul Brúnóval szerintem jót is tesz nekünk, hogy van egy közös, privát programunk. Korábban csak Mangóval mentem kettesben valahova, most pedig heti kétszer Brúnóval is együtt töltünk 2-3 órát. Mangóval két héttel ezelőtt vasárnapi sétán is voltunk Nicóékkal, na az mondjuk katasztrofálisan is telt, Mangó mindent, azaz mindent felzabált amit talált. Nem igazán értem, persze előfordul, hogy sétán felszippant egy-egy zsepit, de rászólok, kiköpi. A vasárnapi sétákon viszont notórikus zabáló, méterenként eszik fel valamit, és hiába szólok rá, le se toj. Egyszerűen nem értem, mi váltja ki nála ezt a hülye szokását ilyen fokozottan:S

Hétköznap csak sétálgatunk, megyünk minden nap, plusz itthon gyakorlunk. Mangó új trükként tanulja a lábkeresztezést, ami sajna nekünk egyáltalán nem megy egyszerűen, egyrészt a hatalmas tappancsával böszme erősen csap rá a céltárgyra, másrészt ha kicsit is oldalra húzom a tárgyat, a másik lábával kezd próbálkozni, arról pedig ne is beszéljünk, hogy minden találat után feláll. A menetközbeni ültetést és fektetést viszont már nagyon szépen csinálja, nem mozdul be utánam, jee! Brúnó ój trükkje a lelövés (szó szerint haláli:), illetve a Kicsi_lánytól elesett könyvön kaparászás. Az első már nagyon megy neki, a másodikkal egyenlőre ott tartunk, hogy a könyvön kapar, de könyv nélkül kétségbeesetten rohangál csak előttem.

Nyuszkók is megvannak, sajna külön. Hívtam múltkor a dokit (akit törpenyuszik ajánlottak), hogy szeretnénk ivartalaníttatni a leányzót. Erre mondta, hogy jól gondoljuk meg, mert a nőstényeknek nagyon kockázatos a műtét, sok ott hagyja a fogát altatás közben. Persze ő vállalja, de ezzel jó, ha tisztában vagyunk. Hát ezek után nem is rágódtunk rajta sokáig, hogy sztornó az egész, inkább elviseljük a folyamatos kaparását, ásását, jelölését és néha fészekvédő röfögését. Sajna ez nem elég, ugyanis akinek a legnagyobb próbatételt mindez jelenti, az Luci. Nem lehet őket egy ketrecben hagyni, mert Bodza megállás nélkül hajtja, és hát mi tagadás, megerőszakolja (még ha igazán nincs is neki mivel...). Két ketrec viszont rohadtul nem fér el, szóval most az egyik kb. a szoba közepén van, elég rendhagyó design, de ez van.

Rangozhatnám még, mert suliról meg agility-ről még oldalakat tudnék írni, de azt már úgyse olvasná el senki:P Nekem minden alkalom tartogat valami új tanulságot, pozitívot és negatívot egyaránt. Aztán Talán még annyi, hogy bár nem akarom elszólni, de lehet megyünk majd megint bemutatózni, hihi:) Furcsán zajlik az életem. Nagyon sokszor érzem azt, hogy ez az egész nem nekem való, egyszerűen én nem vagyok egy falkavezér, nem vagyok az a típus, akiben a kutyái bízhatnak és akire "felnézhetnek". Túl gyenge vagyok vezetőnek, és elfogy az erőm az örökös próbálkozásban. Mindeközben olyan lehetőségek pottyannak elém, mint az agility (csak egy ötlet volt, amiért egyedül én voltam lelkes), Zsolték kutyasulija, a vasárnapi séták (ahova nem is értem szinte miért, de visszavárnak minket:), emberek, akik megismernek Mangó miatt, emberek, akik tőlem kérnek tanácsok kutyanevelés ügyben (a kis naivak:), bemutató... talán hulla fáradtan rogyok össze a nap végén, de nem akarok kihagyni semmilyen lehetőséget, mert ezek valamiért az ölünkbe hullottak. Ugyanúgy, ahogy valamiért Brúnó is hozzánk került...

Előkerült a labda...

2011-03-19T12:27:00.003+01:00

Újabb hullámvölgyekkel, hegyekkel teli hetet zárunk lassan. Hétfő, kedd remekül telt hála a jó időnek, ami alatt nem a hétvégi 'már most meg lehet sülni a napon' időt értem, hanem amikor már lóg az eső lába, a szellő fújdogál, és jól esik nagyokat lélegezni. Hétfő reggel kiléptem az ajtón, és megcsapott a közelgő eső illata. Valami különös van az ilyen időben, mindig jó kedvem lesz tőle, pont azért mert olyan borongós, elgondolkodtató. Olyan 10 fok körül volt az idő, ami szintén Mangónak és nekem is a legideálisabb. Biciklivel gyorsan el is vittem a kutyákat futni, és mindössze annyi bajom volt, hogy mennem kell dolgozni, jó lett volna még kint maradni, sétálni és szaglászni a levegőt:) Délután így hát még egyszer is elmentünk a kutyákkal sétálni, nem lehetett kihagyni.

Aztán megjött az eső, és vele együtt néhány csalódottsággal teli nap. A tegnap reggeli sétánkkor teljesen kiakasztottak a kutyák. Bár a behívások azóta is tökéletes (még mindig alig akarom elhinni:), a pórázon való sétáltatásuk katasztrófa. Mikor külön viszem őket, egy-egy megállással vagy megfordulással viszonylag hamar leesik nekik, hogy nem jó üzlet húzni. Viszont mikor ketten vannak, olyan vagyok mint egy mérleg, hol az egyik felé, hol a másik felé dőlök, felváltva rángatnak. Tisztára mintha ez egy gyorsgyalogló verseny lenne pórázon. Hiába vagyok teljesen nyugodt és magabiztos mikor elindulunk, amikor már egy órán keresztül szórakoznak velem és nyújtjuk az esetlen gazdi két engedetlen kutyával képet, akkor már kezdem elveszíteni a türelmem. Tartom magam, aztán egyszer csak érzem, hogy megzuhanok, és elegem lesz, mert úgy érzem, erőm felett próbálkozom, valamiért mégsem sikerül. Minden nap (max. kétnaponta) viszem őket sétálni, hétvégente külön foglalkozásokra járok velük és plusz sétákat tesz, a séták alatt és után mégis mindig olyanok, mint akik fel vannak húzva. Komolyan, Brúnót még pl. nem is láttam úgy igazán fáradtnak:S Viszont nekem, aki elég hamar lemerül, kétszeresen kell teljesítenem. Néha úgy érzem, túlnő rajtam a feladat. Tegnap ki se mentem hozzájuk, mert annyira gyengének éreztem magam velük szemben a reggeli séta után, hogy gondoltam, inkább nem közvetítem feléjük ezt az energiát.

Talán Brúnóval is el tudom majd kezdeni itthon az agility alapokat, mert apa készítettem három ugrót, végre nem ilyen földbe szúrt sima rudak, hanem mozgathatók rendes léccel, jeee. Már csak egy kúszót kéne eszkábálni valamiből. Meg a karikát kéne valahogy gyakorolni. Arra gondoltam, hogy hullahopp karikával megpróbálom rögzíteni benne a szót, mivel azt gond nélkül megugorja anélkül, hogy beverné magát, jó élménye lesz a szóval kapcsolatban, és akkor talán a rendes, kisebb karika nem hagy benne rossz nyomot. Bár lehet, hogy akkor nem tanul meg rendesen nyújtva ugrani benne, mert nem érzi szükségét?:S

Olyan fura, hogy most már nem kell készülnünk semmire. Jó volt ez a gyakorlósdi bemutatóra, mert lebegett egy konkrét cél a szemünk el. Most ez hiányzik. Más úgy gyakorolni, hogy csak úgy, amihez éppen kedvünk van. Így nem törekszem annyira az egyes feladatok stabil felépítésére meg valahogy a városba való bejáráshoz sem vagyok elég motivált, pedig azt közömbösségi szempontból mindenképp folytatni kéne, ha nem is ilyen szinten.

Egészség fronton két dolog történt velünk a héten.

1) Panka átesett az ivartalanításon. Egy napig elég depis volt, de másnapra már újra önmaga volt. A sebe is nagyon szép, jó az étvágya és a kedve, de a Brunciékkal még egy-két hétig nem engedjük össze.

2) Emlékszik mindenki a lassan két héttel ezelőtti incidensünkre a gumilabdával? Miszerint Mangó szájban láttuk utoljára, majd kámforrá vált. Két dokinál jártunk vele, és mi tagadás, kezdtem elfogadni, hogy tényleg nem nyelte le azt a labdát, hanem rejtélyek igenis vannak. Hát tegnap kiderült az igazság, ugyanis Mangó hányt. Hányt egy labdát:D Ennek nagyon örülünk, hiszen ennyi idő után már bélelzáródás volt várható! Nem is értem, hogy a fenébe volt két hétig a gyomrában, és nem jött ki belőle korábban, hiszen meg is hánytatták! Nagyon reméljük, hogy ezzel ez a történet le is zárul, és nem lesznek belőle további gondok!

Közös séták

2011-03-15T13:09:00.009+01:00

Tegnap két járgány, benne négy ember és három kutya útnak indult az Écs melletti cross pályához. A terep mellett ugyanis van egy hatalmas, elkerített füves rész a domboldalban. Most először vittük együtt Mangót, Brúnót és Pankát sétálni. Az ég adta világon semmi gond nem volt, szabadon nem is foglalkoztak Pankával, aki ugyan kíváncsiskodott, és követte a más két ebet, de azért mindig jelezte, ha a többiek - leginkább Mangóm - túl közel merészkedett hozzá (egyszer nekitolatott véletlen, mire Panka rögtön megmorogta:). Az úton Mangó szépen kulturáltan utazott, Brúnóról ugyanez nem mondható el, állandóan mászni próbált. Egyszer maga Mangó állt neki megrendszabályozni. Brúnó és Mangó behívása különösen említésre méltó. Rögtön a legelején Brúnó úgy elszaladt, hogy csak egy fehér pontot láttunk belőle, mire belefújtam a sípba, ők pedig azonnal rohantak vissza. Áldottam is az eszem, hogy hoztam a sípot, mégis csak óriási téren mozoghattak, a szél miatt pedig néha egymást alig hallottuk. Minden egyes alkalommal jöttek az első szóra, akármilyen messze is voltak. A végén egyszer megszeppentem mondjuk, mert visszainduláskor kaptak egy flakont és dombnak fel, dombnak le, fogócskázni kezdtek, aztán a dombtetőn eltűntek. Na mondom, látjuk-e még őket valaha. Felértünk a dombra, és látjuk, hogy a dögök ott heverésznek a kocsijaink mellett. Meg tudtam volna őket zabálni, nem is akartak messzebb menni, mint akik pontosan tudták, hogy indulunk haza. Nagyokat futkároztak, de még nagyobbakat ástak. Találtak egy gödröt például, amin mind a hárman dolgoztak egy kicsit felváltva:)

Ma a bácsai rétre mentünk ki. Gondoltam, Mangó örülni fog, ha pancsolhat egyet a melegben. Sajnos ez majdnem nem jött össze, mert a tó minden pontján volt valaki. Úgyhogy helyette csak sétáltunk meg labdáztunk a réten. Pankáék is velünk voltak. Szabadon csak szimatolgat meg próbálja követni a többieket (aranyom, mondhatnám úgy is, hogy reménytelenül szalad az egyik, majd a másik irányba:). Mangó a végére úgy elfáradt, hogy béka pózban kifeküdt, és úgy ivott. Visszafelé menet aztán sikerült leszaladni a tóhoz egyet csobbanni, szinte látszott a pofiján az öröm.

Holnaptól ismét meló:( de legalább már világosban jövök haza, ki kellett találnom, hogy reggel vigyem őket bicajjal vagy délután együtt gyalog, nehéz kérdés:)

Képek ebből a két napból:

Újra az iskolapadban

2011-03-15T12:55:00.012+01:00

Amióta dolgozom, minden hétvége kincsnek számít. Mivel számomra nincs többé nyári szünet vagy akár csak egy hét is egy huzamban, mikor itthon lehetek, ez a négy nap aranyat ért! Ráadásul zajlott is körülöttünk az élet, szombatunk a bemutatóval telt, vasárnap kutyasulival és agility-vel, a tegnapunk pedig az első közös kirándulással Pankával. Na de mindent sorjában.

A bemutatóról más meséltem, most elkészítettem róla a videót is. Jó lett volna, ha van rajta rendes hang, de olyan piszok nagy szél volt, hogy a felvételen csak súgás hallatszott, a szöveg nem. Nagyon szépen visszaadja, hogy Mangó mennyire koncentrált, milyen szépen dolgozott végig, és persze a bakijaink is tisztán kivehetők. De mit számít mindaz, mikor ennyi ember és kutya társaságában Mangó alig akarta rólam levenni a szemét:) első amatőr szereplésünkbe szerintem ez teljesen belefér. Érdekes dolog amúgy, hogy a kutya mennyire tudja, hogy most ez nem próba. Másnap a suliban aztán arról beszélgettünk, hogy a pitbull milyen szépen rá volt cuppanva végig a gazdájára, és milyen ügyes volt. Erre hallom, hogy mellettem egy csajszi csöndben megjegyzi a barátjának, hogy „Mangó is ügyes volt”. Mit ne mondjak, dagadt a mellkasom:D Az volt benne a legszebb, hogy feltehetően ők nem is tudták, hogy Mangó az én kutyám, mivel ugyebár nem vele voltam ott.

Suli amúgy nehezen kezdődött. Brúnó amint kiszállt az autóból, hatalmas hisztibe kezdett, rángatott, nyüszített és ugatott, totál megőrült a többi kutyától. Aztán jött az a rész, hogy minden kutyát el kellett tenni a kocsiba, kivéve mindig egyet, akit egy elkerített részre be kellett vinni. Mindenki körülállta, és figyelte, hogy klikkerezik a kutya a gazdival. Mindenkin egyesével végigmentek kétszer. Tök hasznos volt nekünk. Brúnóval a végére maradtunk. Először nagyon nehéz volt vele, borzasztó territoriálisan viselkedett, mindent megpróbált lepisilni. Aztán el kezdtem vele klikkerezni, ő pedig szép lassan figyelni kezdett rám. A 2. körben már lehetett vele rendesen dolgozni is. Édes volt, ahogy felajánlott ilyen-olyan viselkedést, leginkább a fekvést és a kukucsot (láb közé beállást). Aztán a foglalkozás végén összeengedtük egy szuka kutyussal, hogy szocializálódjon. Minden rendben ment, teljesen kulturáltan viselkedett.

Délután Mangót még vittem sétálni. Kint labdáztunk egyet, majd feküdtünk a szántóföldön, a porban, de jó is volt:D Aztán egyből mentünk agility-re. Az elején olyan szépen figyelt rám, nyugodt volt, futás közben viszont pörgős, le voltam döbbenve. Az íveink siralmasak, egyszerűen nem tudok jól ráfordulni az aksikra. Amivel a nagyobb gondunk volt, az a karika. Azt tanultuk most, és szerintem egyikünknek se jött be. Mangó állandóan alatta bújt át, és mi tagadás, meg is értem, ugyanis rohadt pici neki az a karika. Szegényem ahányszor átugrott rajta, beverte a lábát vagy a fenekét benne, úgy sajnáltam:( Továbbra is problémáink vannak azzal, hogy lefutja a többi kutyát, és elveszi a játékukat, aztán pedig nem akarja visszaadni. Hiába csalom a saját játékával, arra tojik:(

Este pedig bevittük a Brúnót sétálni a városba. Egy üres kutyafuttatón el is engedtük. Körbeszimatolt és körbejelölt mindent, aztán labdáztunk vele kicsit, majd trükköztünk. Döbbenetes, mennyire figyel már rám idegen környezetben is. Hatalmasat fejlődött!

Mi tagadás, nagy fába vágtuk a fejszénket. Eddig a hétvégénk így nézett ki: szombaton vittük Mangót sétál, majd agility-re, aztán délután vittük Brúnót is sétálni, itthon pedig gyakoroltam még egy kicsit mindkettővel. Vasárnap délelőtt vittem el őket együtt vagy külön sétálni, majd Mangóval agility, aztán Brúnóval még egy kis séta vagy bicikli, plusz egy kis gyakorlás. Mostantól szombaton reggel séta Mangóval, majd agility, délután Brúnóval futás, majd suli. Vasárnap ugyanez, csak fordítva. Imádok velük lenni, de mit ne mondjak, nap végére hulla fáradtan esek össze. Hétközben pedig megmaradnak a szokásos napi gyakorlásaink és rövidke sétáink. Kemény lesz, de remélhetőleg megéri.

Mivel kicsit túl hosszúra sikerült a bejegyzés, a tegnapi sétánkat majd egy külön bejegyzésbe írom, hogy mindenki meg tudja emészteni az eddigi élményeinket;) Nem hinném, hogy addig történik velünk bármi érdekes. Most itthon vagyunk, akartam vinni őket sétálni, de olyan fránya meleg lett, hogy el kellett tolni késő délutánra. Mangó nagyon nehezen viseli már most ezt az időt. Heverészik az árnyékban és csak liheg és liheg...

Íme a sokat emlegetett bemutató:

Gyönyörűm

2011-03-13T22:50:00.005+01:00

Hosszú napom volt, úgyhogy csak hozok képeket tegnapról, a máról meg majd mesélek később.

"Érdekes" hét

2011-03-12T23:17:00.006+01:00

Hát bizony, nagyon érdekes hét van a hátunk mögött. Múlt vasárnap kimentünk edzeni, és tök jó volt, igen élveztem, de a végén történt egy kis baki. Az egyik bordernek Mangó lecsapott a labdájára, ami aztán hirtelen eltűnt... Kerestük, ahol játszott vele, de nem találtuk, szóval vagy paranormális jelenség áldozatai lettünk vagy Mangó lenyelte... Edzés után felhívtam hát az ügyeletet, hogy ilyenkor mi a teendő. Doki mondta, hogy vigyem be a kutyát azonnal, meghánytatjuk, hátha nem jutott még el a beleibe. Remek:S Kocsiba pattantunk, a dokinál kapott szurit, amitől negyed órán belül hányni kezd, és ez tart úgy 3/4 óráig. Hát épp már kanyarodtunk volna be a mi utcánkba, mikor látom, Mangó diszkréten lehajol...szegény nem bírta ki hazáig. Az utcán rókázott még kétszer:S Utána bevittük a lakásba, mert eléggé legyengült. Ja, igen, a labda nem került elő:( Bent aztán 10 perc szundi után már jobb kedvre is derült. Leültünk hozzá kártyázni a földre, ő meg megtalálta az egyik labdáját, és azt kezdte el csócsálgatni az ölemben:D Annyira aranyos volt, ahogy fetrengett hol rajtam, hol kettőnk között. Ritkán hagyja, hogy így dögönyözzük. Mivel a doki azt mondta, hogy 2-3 napon belül elvileg kiderül, hogy lenyelte-e a labdát, nincs más hátra, mint várni. Vagy tojik nekünk egy gumilabdát, vagy a bélelzáródás tüneteit fogja produkálni. Gondolom, mondanom sem kell, milyen idegállapotban teltek a napjaim. Próbáltam készülni lelkiekben egy műtétre, minden alkalommal, mikor hazajöttem (így persze napközben is), rettegtem, hogy milyen állapotban fogom találni a kutyát. Nagyon megkönnyebbültem, mikor vidáman csóválva fogadott, vagy hallottam a lakásból, ahogy dübörögnek Brúnóval az udvaron a heves játék közben. Szerdán aztán elvittük a saját dokinkhoz is vessen rá egy pillantást, mert hiába telt el 3 nap, nem tudok megnyugodni. Persze ő sem nyugtatott meg igazán, merthogy bélelzáródása 3 nap után is bármikor lehet... Nem tudom, mikor nyugodhatunk meg. Most már viszont rendesen kap enni, dolgozom is vele (első napokban nem mertem, féltem, hogy megterhelem a gyomrát). A kedélye jó, az étvágyáról nem is beszélve.

Így a mai bemutatóra sem tudtunk úgy készülni, ahogy eredetileg szerettem volna, de ez nem is számít az adott körülmények között. Szerdán, doki után elment egyet gyakorolni Zsoltékkal, Mangó eléggé szét volt esve, többször megcsinálta, hogy ült mellettem lábnál, egyszer csak lenézek, és eltűnt a kutyám...:) Maradt a csütörtök gyakorolni, mivel pénteken már nem akartam elővenni Mangót. Az volt a tervem, hogy egy nap teljes munkaszünet, nincs játék, se juti, se egyéb foglalkozás. Szombaton reggel aztán nem kap enni, a bemutatón így talán kellőképpen motivált lesz a zsebemben (pontosabban az új jutifalatos tartómban:) lapuló husidarabkáktól. Így is történt. Voltak hibáink, kerültünk kínos helyzetekben (egy kölyökkutyával, aki túl sok volt Mangónak, egy kisgyerekkel, akit nem tudott beazonosítani, hogy miféle furcsa élőlény száguld felé vigyorogva, az emberek túl lelkes köszöntésével, és egy kocsi összetappancsolásával), de mindezt leszámítva, szerintem jól sikerült a délután. A menetközbeni fektetéssel gyűlt meg picit a bajunk (várható volt), meg a behívással (amiben én hibáztam, túl későn hívtam a többiekhez képest, ezért máshoz indult el:). Viszont irtó büszke vagyok rá, hiszen most először szerepel idegen emberek és kutyák előtt, és gyönyörűen koncentrált. Attól paráztam két héten át, hogy ki fog rohanni a nézők közé, és még visszahívni se tudom majd. Micsoda?! Meg se fordult a fejében, hogy otthagyjon, egyetlen gyakorlásunk alkalmával sem volt ennyire összeszedett! Nagy próbatétel volt ez mindkettőnknek, és úgy érzem, sikerült helytállnunk. A trükkök is rendben mentek, bár a láb közé betolatást sajna kifelejtettem, pedig azt mindenképpen szerettem volna bemutatni. Erről jut eszembe, kaptunk egy tippet csehes beülés megtanításához, úgyhogy el is kezdem majd Mangóval:)

Zárásul frizbiztem vele egyet (ez is tök nagy szó, hogy ott vannak mások, a nagy tér, a sok szag, és mégis szívesen játszott velem), aztán ránk talált egy boxer fiú, akivel óriásit futottak. Úgyhogy minden téren meglett a kishölgy jutalmazva. Miután hazaértünk, még elvittük Brúnót biciklivel futni. Élveztük mindketten nagyon, a behívása az utóbbi időben 100%-os (ezek után tuti, holnap elszalad valami után:D).

A hét nagy eseménye volt még, hogy Panka nálunk járt. Beengedtük a két kutyához az udvarra. Mangó vagy hisztizik, hogy ez a kutya nem működik, nem akar játszani vele, vagy elbújik a lábam mögé, ha megmorogja:) Egyszer a hátára kellett fektetnem, mert nagyon kötözködni kezdett, mire az enyémek is beindultak. Utána már csak akkor nőtt meg a feszültség, mikor Brúnó és Mangó játszani kezdett. Mikor túl közel értek Pankához, rögtön acsarkodni kezdett velünk, de szépen leállítottuk őket, úgyhogy végül békében váltak el.

Bemutatóról majd hozok képet meg videót, de egyenlőre gyűjtögetés meg szerkesztés alatt van:) Addig is egy kis tavaszköszöntő:

Csak gyakorlunk és gyakorlunk

2011-03-03T07:51:00.001+01:00

A napjaink most nagyjából ugyanúgy telnek: reggel gyakorlás, délután séta vagy együtt, vagy külön a két kutyával. Brúnót most többnyire Pankával visszük, Mangóval pedig bemegyünk a városba, hogy szokja az embereket, a zajt, a mozgást körülötte. Egyik nap az egyetemhez vittük be, ott gyakoroltam vele egy picit. Nézelődött közben, de azért szépen figyelt, és csinálta, amit kértem tőle. Szerdán a sportcsarnok parkolójában találkoztunk Zsoltékkal. Mangó ismét mindenkit levett a lábáról, hihetetlen hogy tud idegeneknek hízelegni, odabújik az ember lábához, hátrahajtja a fejét, és csukott szemmel élvezi, hogy simizik. Mindig mindenkit külön üdvözöl. Tegnap jött a végére egy hapi, miután mindenkivel kezet fogott és bemutatkozott, Mangó megjelent mellette szimatolva, farokcsóválva, a hapi tudtára hozva, hogy őt bizony kihagyta. Óriásbébi. Egyszerűen nem lehet neki ellenállni:)

Rá kell még jobban erősíteni:

a menetközbeni szemkontaktusra, ültetésre, fektetésre,
a nyolcasra (nagykör balra, majd egyből kiskör jobbra, miközben kutya szorosan láb mellett)
helyben fordulásokra (balra át kifejezetten csúnya)
telefonos feladatra (úgy csinálok, mintha telefonálnék, fel-alá járkálok, miközben a kutyára rá se nézek, hozzá se szólok, ennek ellenére követnie kell)
ugrásra (nem hajlandó Tysont átugrani, mivel a kan a domináns kettőjük között, viszont őt meg Tyson nem hajlandó átugrani - szegényemet eltaposta, mert szerinte a Mangónak el kéne takarodnia az útból előle...)

Tegnap egy benzinkúthoz vittük be (ahol apa dolgozik), ott próbáltam vele a panelok előtti füves területen ismételni. Hát mozgás alig volt körülöttünk, mégis nagyon dekoncentrált volt, egyfolytában szaglászott. Betonon nincs ilyen gond, viszont rendes talajon, pláne ahova egy csomó kutyát visznek sétálni, pffff.... Nagyon félek a bemutatótól, bár tudom, hogy nem szabadna, de amúgy is utálok szerepelni, izgulós is vagyok, és valahol úgy érzem, túl mély víz ez még Mangónak.

Panka is köszöni szépen, jól van. Mangóval azóta nem lettek összeengedve, majd egy közös pórázas sétát tervezünk velük valamikor. Néha irigykedem, hogy egy 10 perces séta után otthon alszik, mint a tej. Az enyémeket ha egy nap kétszer viszem el futni (nem tíz percre, hanem min. 1-1 órára), akkor érzem azt, hogy kezdenek fáradni. Óriási különbség van a mozgásigényük között. Viszont azt hiszem hiányozna ez az energia, a pörgésük, az örök játékosságuk, a fejvesztett rohangálásuk.Annyi energiájuk van, hogy néha úgy érzem, én is kapok belőle egy kicsit, feltöltődöm. Megnevettetnek:)

Ja igen, Panka. Anya odáig van érte. Mindent együtt csinálnak. Néha már a nevére is figyel, sőt az ülre is reagál. Játszani azóta sem játszik, de kb. ez vele a legnagyobb "probléma". Egész nap csak fekszik vagy diszkréten anyát követi, és bújik. Egyedül akkor tör elő belőle az "állat", mikor egyedül marad otthon. Ez egyenlőre csak olyan 10 percekre történik, hogy szokja. Nem kell rosszra gondolni, kárt nem tesz semmiben, csak pakol:) Úgy tűnik, ő nem a falkavezéri szerepre fog pályázni a jövőben, hanem a háziasszonyéra:)

Néhány kiakasztó dologról akartam még mesélni, de nem is tudom, jó-e ha leírom, mert csak megint felhúzom magam. Az egyik a bagoly esete, aki véletlenül megrúgtak labdával, majd egy pöcs focista szándékosan kirúgta a pályáról! A kis féregnek utána még volt pofája azt nyilatkozni, hogy csak meg akarta nézni, hogy tud-e repülni...remélem legközelebb, mikor elesik a pályán, valaki odamegy, és jól lerúgja a veséjét mondván, csak le akarta ellenőrizni, hogy fel tud-e állni. A bagoly sokkot kapott, és végül nem is élte túl...

A másik az ivartalanításról szóló tévhitek. A szomszédunkhoz kiskutya érkezett, egy 3 hónapos golden (most már 4). Borzasztó félénk, és emiatt állandóan ugat. Na nem ez a lényeg, hanem amit a szomszéd mondott a múltkor, miszerint ha nagy lesz, majd fialtatják egyszer ivartalanítás előtt, mert azt kell! Ilyenkor szívem szerint kiakadnék, hogy mi van?! Ők bizony ezt így tudják, meg megváltozik utána a kutya és elhízik. A tipikus tévhitek. Még az utolsókkal megbékélek, mert hogy valaki ilyesmi változást tapasztalt a kutyáján és ezzel hozza összefüggésbe, de mi alapján gondolják, hogy előtte a kutyának világra kell hoznia egy szaporulatot?! Nem is az a gond, hogy a szomszéd néni így látja, hanem hogy a két 20onéves unokájával él, akik feltételezem elég alaposan utána tudnak járni bárhol az ilyesminek (pl. itt), feltehetően egyetértenek vele. Mondtam finoman, hogy mindez téves, nem hízik el, ha figyelünk rá, nem változik meg (sőt én azt tapasztaltam, hogy inkább az a kutya változik meg, amelyik kihordott már egy almot), és még az első tüzelést sem kell megvárni, nemhogy a szülést! Mondjuk még mindig jobb, ha valaki tévesen kap információt általa megbízhatónak vélt személytől és emiatt tolja el az ivartalanítást, mint az, hogy egyáltalán nem ivartalanítja bizonyos elvek miatt ("nem fosztom meg a férfiasságától" ismerős ugye...). Végül abban egyeztünk ki, hogy az orvosnál rákérdeznek. Sajnos nekünk már volt igen csak rossz tapasztalatunk korábbi szuka kutyánkkal, hogy milyen visszafordíthatatlan következményekhez vezethet, ha egyáltalán nem vagy túl későn ivartalanítunk!

Agresszív kismalac, alias SzapPanka:)

2011-02-27T21:03:00.010+01:00

Ma se aranyparti séta, se agility nem volt. Annyira jellemző, hogy bármelyikre mindig csak a másik rovására tudok csak elmenni, erre most először marad el mindkettő, naná, hogy ugyanakkor... Végülis kihasználtuk, ma kétszer vittem el őket így sétálni. Sétáltunk délelőtt egy jóó nagyot a pusztában együtt a két ebbel. A helyszín megválasztása nem volt egyszerű, ugyanis minden olyan helyet ki kellett zárni, ahol víz volt Mangó miatt - mit neki a mínusz, pancsolni mindig jó, és egy tank kevés ahhoz, hogy ebben meggátolja... Nem is megszokott helyekre akartunk menni, végül találtunk egy hosszú, lankás töltést. Szépen viselkedtek nagyon, behívásra is tökéletesen reagáltak. Klassz volt, na:)

Délután elvittem őket külön-külön bicajjal is. Brúnóval aztán kint labdáztunk, Mangóval meg frizbiztem. Brúnó tündérien apportozik, annyit változott (mindjárt, elmesélem, konkrétan mire gondolok)! Mangónak csak párat dobtam, mert nem találtam hozzá megfelelő talajt. Beton ugye kizárva, hepehupás föld szintén nem nyerő, a szúrós mező sem, így maradt egy kicsi, hosszanti füves rész, ami viszont kb. 2 méter széles volt csak. Annyira próbáltam arra koncentrálni, hogy csak azon a sávon belül dobjam, hogy végül vagy túl alacsonyan vagy túl magasan szállt a korong. Egy sikeres elkapás után hagytam is, nehogy kudarcélménye legyen. Itthon sincs nagy hely, de itt azért szinte mindet elkapja, úgyhogy mindketten lelkesek maradunk közben (nem is tudom, igazából melyikünk a lelkesebb:).

Szóval mennyit is változott Brúnó: nem egyedül voltunk vele sétálni, hanem Pankával. Azt gondoltuk, nehéz dió lesz Brúnóval összeszoktatni, mert nem túl toleráns a lányokkal sem. Micsoda?! Kerítésen keresztül összeszagoltak (így nem is akartuk először hagyni, de Brúnó annyira békésen fogadta az új jövevényt, hogy végül hagytuk), majd az utcán pórázon is. Aztán kint Brúnót elengedtük. Ki találjátok-e ezután mi következett? Brúnó játszani akart Pankával!! Mikor elengedtem, rögtön odarohant, ugatott neki, hogy ő meg mire vár, há jöjjön má:) Persze Panka még csak pórázon közlekedhet. Úgyhogy Brúnó egyedül loholt tovább, majd egyszer csak megállt, szembe fordult velünk, és felvette A pózt:) Lábak beroggyantva, fej lehajtva, lassan belelapul a földbe, aztán hirtelen...támadááááááááás! Teljes gőzzel szembetámadta Pankát. Mangót is mindig levadássza. A múltkor úgy elkaszálta a kétszer akkora kutyát, hogy az arrébb repült. Aztán ilyenkor arrébb kocog, majd pár perc múlva újra bevetésnek indul. Hát Pankával is ezzel szórakozott, csak a kishölgy nem volt rá vevő. Neki ez már túl sok volt, úgyhogy helyette morgott és Brúnó felé kapkodott. Máskor Brúnó egy morgás után rögtön felveszi a kesztyűt, és ő is belelendül, most meg csak hagyta a csudába, ment szaglászni. Emlékszünk pedig még arra képre, mikor az első nap a bokor mögé bújt el a játékával még előlünk is, nemhogy Mangó elől. Most pedig egy másik kutya társaságában lehet vele játszani. Persze Panka nem fért hozzá a játékhoz, de Brúnónál már az is óriási dolog, hogy miközben én a pöttömöt simogatom, ő akkor is ugyanúgy visszahozza a lasztit, csócsálja mellettünk, ha kell, kiköpi. Semmi attrocitás - legalábbis a részéről.
Panka már nehezebb eset. Ő ugyanis próbált nekimenni a Brúnónak (persze ha 20 méterről száguldanak feléd teljes sebességgel, ez valahol érthető is), illetve megmorogta akkor is, mikor kettőjüket egyszer szeretgettem. Ezt persze nem tűrtem, rögtön leállítottam, úgy tűnt veszi is a lapot. Brúnó ekkor is csak vigyorgott mellettünk.
Mangóval szemben viszont - már bocsánat a kifejezésért, de - nagyon bunkó Panka. Mangó, a nagy lakli első pillanattól kezdve megadta magát a kb. a könyökéig érő asszonyságnak. Azt se tudta, hogy lapuljon még lejjebb, elfeküdt oldalra, ha pedig Panka szaglászni kezdte, óvatosan el kezdett felállni, hogy jobban hozzáférjen. Panka viszont amint meglátta, már neki is ment. Eddig csak filmekben láttam, hogy ilyen kis kutya milyen félelmeset hangokat tud kiadni. Mangó próbálkozott mindennel, megadta magát vagy elbújt a lábam mögé. Igyekeztem megértetni a dölyfös leányzóval, hogy ez bizony nem elfogadott, de ezen a téren még komolyan dolgozni kell. Szeretném, hogy elfogadják egymást, de természetesen az elsődleges szempont, hogy Mangómat semmilyen megrázkódtatást ne érje. Mindenesetre nagyon, de nagyon büszke vagyok rájuk, Brúnóra is és Mangóra. Annyira tökéletesen viselkedtek egy másik kutyával! Bíztam bennük, úgy vittem ki őket (külön-külön), hogy nem kételkedtem benne, hogy nem lesz gond velük, vagy ha lesz, majd korrigálok. Arra mondjuk nem számítottam, hogy Pankával lesznek problémák e téren. Persze nem szabad mindent egyszerre akarni, meg hát azért sokat nem tudunk a múltjáról, ő valószínűleg ösztönösen cselekszik, csak nem jól, még, de majd megmutatjuk, hogyan kéne, és piszok módon örülök, hogy a két kutyám ebben a társam lesz, mert ma minden várakozásomat felülmúlták. Úgy érzem, azzal, hogy tiszteletet mutattak a másik kutya felé, valahol tiszteletet mutattak felém is.

Ja, igen, a délutáni sétán foxi maxi másban is bizonyított. Beszélgetünk, aztán egyszer csak látom, hogy Brúnó meredten áll, és bámul. Nézem, mit néz, arrébb egy nő két gyerekkel. Aztán előttük egyszer csak egy nyuszi szaladt futásnak. Szólok Brúnónak, látom rezzen, de nem jön. Hatalmas mákomra, a csipogós labdát vittem magammal, úgyhogy gyorsan megnyomtam azt. Na erre felfigyelt, és jött. Teletömtem jutifalattal, aztán dobtam neki párat. Nyuszkó ezzel el is felejtve, aki közben szépen elvágtatott előttünk a szántóföldek felé. Jó,jó, a csipogóra reagált, de akkor is reagált!

SzapPanka

Délután elugrottunk Fressibe, hiszen van már talán két napja is, hogy nem voltunk... Panka kapott egy csini kis mellényt, hogy meg ne fázzon kint, meg egy piros flexit. Már díszeleg rajta egy szintén piros kis bolhanyakörv is. Mit ne mondjak, igen csinos. Néztünk neki hámot is, mert rendes nyakörvben néha csúnyán köhögni kezd. Viszont azt ugye nem tudunk ráadni a ruci miatt, úgyhogy ezt gyorsan kilőttük:S Kapott egy csipogós gumicsirkét, amire persze rá se hederít, de nekünk nagyon tetszett, úgyhogy gondoltuk, egyszer majd úgyis rákap:) Brunci is kapott egy szép barna bőrnyakörvet - készülni kell ugye a sulira meg egyébként sem mehet haza üres kézzel:)

Bemutatom Pankát

2011-02-26T19:01:00.004+01:00

Kerestünk, találtunk, de elkéstünk, idegeskedtünk, és tovább kerestünk, ismét csalódtunk, ám nem adtuk fel, úgyhogy ma megérkezett: ő Panka, egy új családtag, anyumék kutyusa, szóval amolyan unokahúg:)

A győri menhelyről érkezett. Rendkívül barátságos, mindenkit farokcsóválva, és magát hanyatt dobva fogad. Ezt a pózt elég gyakran és elég huzamos ideig tartja:)

Elég alacsony energiaszinten mozog. Játékra még egyáltalán nem reagál, kaját már elfogadja, de nem mondhatnám, hogy rohan érte:D Holnap találkozik az én kölkeimmel is, reméljük jól fogadják egymást.

Mivel délután volt vele némi dolog (többek között fürdetni kellett, volt némi bukéja:), agility-re nem mentünk. Délelőtt viszont voltunk engedelmes gyakorláson Zsoltékkal. Jobban sikerült, mint számítottam. Előtte nem voltunk sétálni, úgyhogy reméltem, hogy majd ott el tudom engedni. Szerencsére így is lett, sőt Nico is ott volt, úgyhogy pajtizhattak is egyet. Aztán behozták a Tysont, a pitbullt. Ő lesz a partnerünk a bemutatón. Először összeismertettük őket. Tyson rá se hederített Mangóra, csak a gazdi meg a labda érdekelte. Mangó viszont meg lett ismét dicsérve, hogy milyen szépen viselkedik a kannal, maximálisan tiszteletben tartotta, játék közben is. Úgyhogy adott két kutya, egy labdafun és egy jutifalatos, egy fajtatiszta és egy keverék, akiknek két néhány alkalom erejéig együtt kell dolgozniuk. Mangó meglepően hamar átállt munkakutya üzemmódra. Az állva helyben maradást kell gyakorolnunk nagyon, mert lesz egy olyan feladat, hogy miközben Mangó áll velem szemben, Tyson oldaltól átugorja. Szépen tűri, csak a második próbánál leült:) Meg szerintem a futás közbeni ültetést/fektetést sem árt pontosítani. Meg vagyok vele elégedve, bár az élesben történő bemutatótól parázom, nem tudom, mennyire tudom majd kontrollálni annyi ember (számára annyi potenciális pajtás között, akik mind arra várnak, hogy vele játszanak és őt dögönyözzék...szerinte). Aztán utána követő napon indul a kutyasuli is. Kíváncsi vagyok, a képzés klikkerrel történik majd, aminek örülök, bár még elég kiforratlan errefelé.

Megtiszteltetés

2011-02-23T18:22:00.006+01:00

Ezt muszáj elmesélnem! Ma hívott Zsolt, hogy márciusban indítana kutyasulit. Gondoltam, azért hív, hogy esetleg minket érdekel-e, mert hát ugye Brúnóval szeretnénk majd menni. Tévedtem. E helyett azt kérdezte, hogy szerepelnék-e a bemutatóján:D Két kutyus lenne, egy pitbull meg Mangó. Természetesen igent mondtam, bár erős kételyeim vannak afelől, hogy Mangó idegen emberek és idegen kutyák között, hogy fog teljesíteni (nem éppen példamutató...). Már most nagyon izgulok, félek, hogy nem váltjuk be a hozzánk fűzött reményeket. Aztán meg senki nem jelentkezik a sulijába, mert az, hogy az ő kutyájuk is olyan lesz, mint Mangó, inkább lesz elrettentő, mint csábítóXD Szombaton elvileg megyünk ki gyakorolni. Azért jó lesz újra élesben engedelmesezni. Ideje gyakorlásképp nekiállni elkészíteni az RO táblákat is:)

U.i.: az előző bejegyzésem kiegészítettem néhány agility-s s.k. pályarajzzal.

Új frizbi, új trükk

2011-02-22T21:09:00.007+01:00

Előbb jöttem be kuttyoktól. Brúnóval trükköztünk. Ülve pitizést akartam neki tanítani, de valószínűleg valami más lesz belőle, mert eljutottam egy pontra, de onnan nem megy tovább, legalább nem abba az irányba, amit eredetileg elterveztem:) Pálcát többnyire löködi össze-vissza, aztán kigyullad a feje fölött az a bizonyos körte, és akkor érint. Nem tudom, miért de olyan szinten pörögtek, hogy nem bírtam követni. Brúnó szlalomjánál szinte gyorsgyaloglok, amikor meg hempereg, puffan egyet, úgy eldobja magát:D Mangó kapott egy új frizbit. Nem az az igazi versenyfrizbi, de jó, elég strapabíró gumiból van és klasszul száll. El is pakoltam mindent az udvarról, hogy legyen terünk.

Reggel voltunk biciklizni is, de most pár napig ezt is szüneteltetni kell, mert Brúnó ugye húz, és emiatt vadul liheg közben, ami mínusz fokokban a kis tüdejének meg torkának nem túl szerencsés:S Olyan hideg van, hogy ma még Mangó is bement aludni a házába:D

Összeraktam a szombati videót az edzésről, gondoltam felteszem ide is, ha már egyszer összevágtam. Tök jó visszanézni, így olyan egyértelmű, miket rontok, közben meg néha csak azt érzem, hogy hopp, elszúrtam, de meg nem tudnám mondani, hogy. Múltkor megkaptam, hogy beszéljek mélyebben a kutyához, mert így nem vesz elég komolyan. Hát most tisztán visszahallani, hogy néha milyen idétlenül felviszem a hangom közbenXD

Az egyszerűbb, de csalafinta pályarészeket otthon mindig felrajzolom magamnak, különben pár napon belül el is felejtem, hogy hol, mire kell figyelni (néha egy aranyhal túlszárnyalna emlékezőképességben...). Egyszerű kis kanyarok meg ilyesmik, de azért nekünk meggyűlt velük a bajunk, plusz így lesz itthon is majd mit gyakorolni. Gondolom már megszokhattátok, hogy minden ilyesmit aztán felteszek ide, ezzel sincs ez másképp. A pályák az én rajztehetségemet és paint tudásomat tükrözik:)

Pályarészek

Macskának lenni

2011-02-21T07:51:00.001+01:00

Tegnap néztem egy C.M. részt, amiben egy macska volt a falkavezér. Elgondolkodtató volt, ahogy C.M. "felfedte" a macskák titkát. Egy macska ugyanis nem kérlel, nem figyelmeztet, hogy "hagyd abba, különben" vagy "utoljára szóltam" stb., hanem amint a kutya átlépi a határt, durr egy pofon. Nagyon sok minden múlik azon, hogy a kutya nem kívánt viselkedését hogyan, és leginkább mikor reagáljuk le. Egy macska azonnal, a pillanat töredéke alatt cselekszik, nem gondolkozik, hogy a kutya megsértődik-e rajta, hanem korlátokat szab és nem tűr ellentmondást, ez pedig tiszteletet ébreszt a kutyában. Azt hiszem, meg kell tanulnom egy kicsit macskának lenni.

Ma nem csak ez az egy elvont pillanatom akadt:) Reggel ácsorogtam a kutyák között. Élveztem a csendet, a nyugalmat, a társaságukat. Nekidőltem egy fának, és akkor ráébredtem, hogy ez milyen jó is. Vajon a növényeknek is van energiájuk? Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mindig megnyugtat, mikor egy kis ideig egy fa támaszát élvezem. Talán átjárja az embert a hatalmas, több évtizedes fa tekintélyt parancsoló varázsa (ha valaki viharban ácsorgott már magas fák alatt, amik süvítve dőltek jobbra-balra - tudatosítva az emberben, hogy milyen apró, törékeny porszemek vagyunk a természetben - tudja miről beszélek). Akármilyen hülyén hangzik, de ajánlom mindenkinek, hogy amikor nagyon maga alatt van, menjen ki a hűvösbe és öleljen meg egy fát, csodákra képes:)

Agility mámorban

2011-02-20T22:18:00.006+01:00

Jaj, ma szuper edzésben volt részem! Reggel még úgy volt, hogy Zsoltékkal megyünk a szokásos aranyparti sétánkra, de kis töprengés után (miszerint jövő héten már ismét a kutyasuli területén edzünk, nem a lovardában) úgy döntöttem, hogy inkább azt áttolom jövő hétre, ma pedig agility. Tegnap is jó volt, bíztam benne, ma is az lett. Óriási szerencsénk volt, ugyanis csak ketten voltunk, két edzőre. Mi edzettünk Tomival, majdnem egy teljes órát kaptunk. Összesen két pályát mentünk, de nagyon élveztem. 7 aksi volt egy pályán elég frappáns elrendezésben, volt benne kúszó, jobb-bal, olasz, francia... Alig hibáztunk, leginkább csak finomítani kellett a kanyarjainkon. Mangó olyanokat megugrott, amiket nem is gondoltam volna. Néha már szépen önállósítja magát. A második pályán Tomi meg is jegyezte, hogy ha azt megugorjuk, az már igen. Mondtam, nem kell félnie, nem fogjuk. Tévedtem:) Hibátlanul végigmentünk azon is elsőre. Mangóm meg is lett dicsérve, hogy gyorsan fejlődik, és szépen reagál a jeleimre. Annyira jó érzés, mikor a pályán érzem, hogy megvan:D Nagyszerű dolog együtt mozogni a kutyával, ahogy minden más megszűnik létezni körülöttünk, és csak az számít, hogy a kutya figyel rám, és követ! Most a pályabejáráskor sem volt gond, nem rohangált el, üldögélt és lesett, vagy osont utánam:D Ezt a napot nagyon mélyen be kell vésnem az agyamba, hogy tudjak miből erőt meríteni a következő alkalmakkor, mikor épp mindennek az ellenkezője történik:) Tegnapi nap se volt rossz, bár akkor jobban "szenvedtünk", de Mangóci okosügyesszép volt.

A sétáink elég változatosan telnek. Egyik nap a behívás nulla, másik nap meg tökéletes. Most próbálkozom síppal is. Brúnó tegnap pl. biciklin viselkedett tök kulturáltan, sima pórázos sétán meg nem. Ettől függetlenül elégedett vagyok, mert látom az apró eredményeket. Látom, mikor jönnek, ha hívom őket, mikor egy durvább bunyót első szavamra abbahagyják, mikor egy macskáról le tudom őket hívni (Brúnót is!), mikor látom a tekintetükben, hogy tőlem várják a megerősítést... Igazából a hétvégén két kellemetlen esemény történt. A tegnapi sétán hatalmas ásásokba kezdtek a kutyák. Puhul a talaj, élénkülnek a szagok... egyszer csak jön vissza Mangó bedagadt szemekkel. Hát mondanom se kell, hogy bepánikoltam rögtön. Persze az összes doki csak délig rendelt szombaton, úgyhogy kénytelen voltam várni, mielőtt az ügyeletre rohanok vele (ami azt se tudom hol van:S). Kapott kálciumot, amint hazaértünk, az kb. egy fél óra alatt levitte a szeméről a duzzanatot. Kicsit még bágyadt volt a nap többi részében, de étvágya volt és még agility-n is dolgozott rendesen. Este kapott még egy adag kálciumot azért. Mára meg már kutyabaja sem volt, pörgött, ahogy szokott. Valami növény a mezőn allergiát válthatott ki nála, vagy a földben szembe találkozott egy szúrós kedvű rovarral. A másik incidens főszereplője Brúnó volt. Ma sétálunk az utcán, szembe jön egy vidám goldi lány. Összeszimatolnak, majd a goldi játszani hívja Brúnót. Hát nála itt elpattant a cérna, morgott és acsarkodott. Szerencsére a gazdi elég megértő volt. Később összefutottunk velünk még egyszer, akkor Brúnó még agresszívabban reagált. Ez kicsit elkeserített. Próbálok úrrá lenni a helyzeten, de ez nem elég. Ördögi kör. Több kutya társaságára lenne szüksége, hogy megtanuljon viselkedni köztük, de hogy vigyem több kutya közé, ha bármikor képes nekimenni a másiknak. Vajon felelősségteljes gazdi vagyok, ha odaengedem a kutyám annak érdekében, hogy szocializálódjon, miközben tudom, hogy esélyes, hogy nekimegy a másiknak? Gyanítom nem:S Akkor hát ne kockáztassak, és ne próbáljam szocializálni? Hjaj...

Tegnapi "séta":

Gyakorlás képekben

2011-02-17T21:30:00.005+01:00

Brúnó pálcát érint:

Származási hely: Mangó és a többiek

Mangó közben vár...

Származási hely: M&B

Majd Brúnó vár...

Származási hely: Mangó és a többiek

...aztán Mangó eltöri a botot, gyakorlás vége:)

Pálcakövetés

2011-02-15T21:29:00.003+01:00

A reggeli sétánk elég érdekesre sikeredett. Mondjuk úgy, hogy több gazdátlan kutyával találkoztunk, mint kellett volna... Közben nem éppen azt éreztem, hogy tudom uralni a kutyáimat, ugyanis nyüsszögtek meg rángattak. Biciklivel voltunk, amit ugye szintén tartani kellett a kutyák mellett. Aztán itthon visszagondolva a történetekre, rájöttem, hogy nem is volt olyan szörnyű, ugyanis bár 100%-ban nem tudtam lenyugtatni őket, figyeltek rám basszus. Le tudtam ültetni meg fektetni őket, és bár láttam, hogy feszültek maradtak, korábban ilyenkor meg se hallották, amit mondtam közben, nemhogy még rám is nézzenek és engedelmeskedjenek. Brúnó hisztizett ezerrel, viszont nagyon kulturáltan összeismerkedett egy kislánnyal, ilyen barátságos eddig még nem is volt:)

A fényképezőm magához tért (több, mint egy hónapot pihent, úgyhogy ideje volt), úgyhogy hoztam egy újabb videót. Nem valami akciódús, de így tanulás mellett ennyire marad csak időnk:(

Tekebábu

2011-02-14T21:08:00.011+01:00

Na, hát ígértem videókat. Végülis egyberaktam őket. Az eleje kis frizbizés, majd Mangó magánszáma, végül Brúnó apportja.

Tegnap amúgy kellemes napunk volt. Brúnóval bicikliztünk, Mangóval bandáztunk. Bár a délutáni sétánk elég sz**ul kezdődött, ugyanis Mangó két kutyával szimatolt össze, és mindkettőnek neki akart menni. Nem értem... Aztán megérkeztek Zekék. Elengedtük az ebeket, ők pedig el kezdtek cikázni. Nem tudom, hogy nem mennek neki semminek. Ja, de mégis, nekünk, engem ugyanis elkaszáltak:D Mangó elől még ki tudtam térni, viszont Zek elől már nem. Mintha mi lennénk a tekebábuk, az ő céljuk meg a tarolás, mert valahogy mindig a lábaink alatt kevernek. Mangó pancsolt is egy jót. Aztán megjött Nicó meg két csajszi, Breda és Titánia (nem biztos, de ránézésre szintén két kanári szigeteki kutyus). Hát először aggódtam, mivel Mangó elég kötekedősnek bizonyult még pár perccel korábban, de aztán nem volt gond, sőt, Bredával gyorsan egymásra találtak. Breda szívesen kergette Mangót, aki meg imádja, ha őt kergetik. Figyelmeztettek minket, hogy vigyázzunk, mert ha egyszer Breda megindul, nem tud megállni, úgyhogy térdeket beroggyantani, ugrásra felkészülni:) Zsolt gyorsan megnyugtatta a gazdit, hogy nem kell félni, hogy kárt tesz Mangóban, ugyanis esélye sincs ellene, hülyére szivat drága jányom mindenkit, olyan gyors:D Néha ugyan ütköztek, de Mangót szemmel láthatóan egy csöppet sem zavarta, mert utána már ment is Breda után ugatva, hogy fusson má'. A végére aztán úgy megéhezett, hogy nem tudtam levakarni magamról, beállt láb mellé és szemkontaktussal jött, hiába küldözgettem arrébb, ő csak jött és kaffogott (ez nála a "jöhet a jutalom" egyértelmű jele:).

Életem filmje

2011-02-13T09:04:00.011+01:00

Eléggé megcsappantak a bejegyzéseim mostanában, pedig zajlik az élet körülöttünk, csak részt venni nincs időm benne... Már három hete, hogy minden nap 7 körül érek haza, fáradt vagyok, nyűgös vagyok, kint tök sötét... Jövő héten meg államvizsgázok. Ki is hagytam emiatt tegnap az agility-t, ami igazából nem is baj, mert a múlt hét olyan katasztrofálisan sikerült. Sírni tudtam volna. Mangó végig ugat, rángat, a szokásos, ráadásul elveszi az ember kedvét, ha azt látja, hogy a kutyája bármikor lecserélni másra, akinél játék van (persze nálam is van, de az nem kell, még ha ugyanolyan is), emellett Málnának egyre durvábban nekimegy. Az én jámbor kutyuskám egyetlen kutyát nem tűr, egy 8 hónapos bc-t, ki érti ezt?? Úgyhogy nem is árt egy kis szünet, hogy én is összeszedjem magam. Nicóékkal azért megyünk sétálni, mert hát a séta az kell úgyis.

Félreértés ne essék amúgy, nem a kutyát okolom a viselkedéséért. A bejegyzésem címe majdnem az lett, hogy problémás gazdi. Ez lennék én. A mai napig hiszek abban, hogy ha a kutyával valami nem okés, az a gazdi hibája. Mikor látok mást, aki sétáltatja a kutyáját, aki nem tud viselkedni, egyértelműen a gazdit okolom érte. Ez alól jómagam sem vagyok kivétel. Tudom, hogy valamit elrontok, csak azt nem látom világosan, hogy mit, és mit kéne máshogy csinálnom. A fegyelem nálunk még mindig nem került fel a 2. helyre, és bár néha igyekszem kevesebb szeretetet adni, hogy a rangsorban ne az legyen az első, a képlet attól még hibás marad, hiszen a fegyelmezést és a testmozgást ezzel egy időben nem növelem. Főleg fegyelmezésből vagyok gyenge.Volt már olyan érzésetek, hogy fegyelmeztétek a kutyát, és közben azt érezted, hogy mintha csak eljátszanád, és az ő helyében te se vennéd magad komolyan? Sokszor érzem ezt, hogy letiltom őket valamiről, és közben vagy utólag azt érzem, hogy valahogy ez olyan mű volt. Jó lenne, ha valaki filmre venné az egész életem, és néha vissza tudnám nézni, hogy mikor hogy viselkedtem. Van, amikor dagadok a büszkeségtől, olyan jól viselkednek az ebek, aztán van, amikor ki tudnék rohanni a világból elkeseredésemben. Ezek pedig anélkül váltakoznak, hogy bármit is másképp csinálnék, legalábbis én nem érzem. Már pedig valami biztos más, mikor egyik napról a másikra Mangó úgy sétál láb mellett minden kérés nélkül, mint az álom (pedig előtte való alkalmakkor még bivaly módjára húzott) vagy mikor egy macskáról is le tudom hívni... aztán meg leültetni se tudom, behívás nulla... jó lenne ilyenkor megnézni azt a bizonyos filmet, és áttanulmányozni, hogy mit tettem, mondtam, sugároztam feléjük másképp. Hol azon döbbenek meg, hogy amit eddig száz százalékosan működött, az most a béka feneke alatt van "csak úgy", hol meg azon, hogy mitől ilyen mintagyerekek. Nem látom magamon a különbséget, pedig jó lenne felfedezni.

Szóval történtek velünk ismét jó és rossz dolgok. Behívással mostanában küszködünk, ha külön viszem őket sétálni, külön produkálnak valami kiakasztót. Múltkor pl. bicajjal vittem őket futni. Mangó döcög mellettem, aztán póráz nélkül rohangál veszettül körülöttem, nehogy lemaradjon, már épp jól végződne a séta, csakhogy hazafelé meglát egy kutyát és elránt... Brúnó irdatlanul húz, nem tudja elviselni, hogy hátrébb menjen, mint a bicikli kereke, megugat közben minden kutyát. Egyértelműen falkavezérnek gondolja magát közben. Csak itt megint értetlenül állok, mert mitől lesz más egy bicikli, mint egy sima pórázas séta. Próbáltam, hogy amint húzni kezd, megállok, csak hát bicajjal nem olyan egyszerű hirtelen megállni, aztán elindulni... ezek után pedig szabadon még el is rohant egy távolban sétáló nőhöz - szintén ő hozott egy döntést helyettem.

A héten viszont többször vittem a két kutyát együtt pórázon. Mangó beállt mellém és szépen bandukolt. Tátott szájjal lestem, hogy máskor úgy küzdök vele, most meg csak úgy?! Kár, hogy Brúnóról ezt nem mondhatom el... Trükköt nem tanulunk most újat, és sajna idő hiányában RO táblákat se csináltam még, hogy azzal felfrissítsük engedelmes tudásunkat. Ráadásul kéne mellé sajátokat is kitalálnom, mert azok csak álló gyakorlatok, így pl. egy menetközbeni (vagy futás közbeni) ültetés/fektetés nincs benne. Mangót heti egyszer vagy kétszer viszem be egy kis városi sétára. Múltkor mikor zebránál beültettem láb mellé, egy néni nagy mosollyal megjegyezte nekünk, hogy "milyen okos kis babszem":D Hát egy babszemnél csöppet nagyobb, de jól esett na, hogy valaki a jó oldalunkat látja:)

Brúnóval gyakoroljuk a helyben maradást úgy, hogy közben Mangóval foglalkozom. Eleinte ez vele képtelenség volt, most már szépen ücsörög mellettünk, amíg fel nem oldom. Mangóval a zónához el kezdtük tanulni a pálcaérintést. Csinálja szépen, most azzal gyűröm, hogy tartsa is ott az orrát, csak arra jár klikk. Nincs gond, rájön:) Szeretünk formálni, úgyhogy örülök a feladatnak. Apportját is letesztelem néha, hoz mindent, mobilt, pólót, papucsot:)

A nap folyamán talán hozok majd két videót is, egyet tuti;)